A zsidónegyed rehabilitációs terve – Máris Marais

Somlyódy Nóra, Magyar Narancs , 2008. május 1.

Hamarosan elkészül a régi pesti zsidónegyed rehabilitációs szabályozási terve. Legalábbis papíron. Az erzsébetvárosi önkormányzat ugyanis nem megy bele önként a világörökségi terület értékelvű felújításába.

Az új rehabilitációs kerületi szabályozási terv (kszt) két éve készül. Az Óvás! Egyesület nyomására akkor indult konzultációs sorozat a városnegyed jövőjéről a főváros, a kerület, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szereplésével. Ez elkerülhetetlen volt, miután 2004-ben a Holló utcai ezüstműves ház váratlan és indokolatlan lebontását továbbiak követték a területen, s a folyamatot csak részben tudta megfékezni az Óvás! és a KÖH előző elnöke az egyedi műemléki védelmek kijárásával. Az új szabályozás célja, hogy Budapest történelmi zsidónegyedét a státuszához méltó módon őrizzék meg – hiszen a negyed a világörökség ún. rávezető zónája, egyúttal műemléki jelentőségű terület -, és ennek szellemében tegyék lehetővé a korszerűsítését és fejlesztését.

Az új kszt nem engedi a telkek olyan aránytalan túlépítését, mint ami az utóbbi négy évben gyakorlat lett. Nem teszi lehetővé például, hogy a telkeken akár az eredeti lakásszám duplája épüljön. Ügyel arra, hogy az udvarok tágasak legyenek, hogy a lakások belmagassága meghaladja az új építésűeknél általános 2,7 métert, és előírja a minimális alapterületet is. Új építést elsősorban a foghíjtelkeken enged; amennyiben a hátsó épületszárnyak helyén épül valami, annak az utcai oldal karakteréhez kell illeszkednie. Az új kszt alapján tehát már nem kaphatna engedélyt egy olyan hét-nyolc emeletes épület terve, mint ami a Dohány utcai zsinagóga mögé vagy a Klauzál utca 7-9.-re készült (lásd keretes anyagunkat). Ezek jellemzője a kis, alacsony belmagasságú lakások tömege, a lerobbant hátsó épületszárnyakat felváltó, a régi tetők fölé magasodó épülettömb (amely a zöldfelületeket tetőteraszokkal „pótolja”), a lichthofszerű udvarok – és nem utolsósorban a gyatra minőség.

Perczel Anna, az Óvás! tagja azonban továbbra is szkeptikus. „A gondolkodás fordított – írja az egyesület kszt-kritikájában. – A figyelem első helyen arra irányul, mennyire lehet beépíteni a telkeket az adott szabályozáson belül, és nem arra, mit kell feltétlenül szabadon hagyni, hogy például nagyobb, közpark jellegű zöldfelületet biztosítson a hosszú távú felértékelődés érdekében.” Így a kszt azon eddigi logikán sem változtat, hogy a nem védett épület akár bontható is lehet, és a műemléknek elég, ha az utcai traktusa marad meg (a kszt mindemellett elmulaszt feltüntetni jó néhány folyamatban levő bontási, illetve építési eljárást). „Összességében az új szabályozási mutatók nem garantálják kellő mértékben a szöveges munkarészekben megfogalmazott rehabilitációs célkitűzéseket” – mondta Perczel Anna a Narancsnak.

Beleznay Éva, Budapest főépítésze egészen addig elégedett volt a készülő tervvel, amíg február közepén a kerület be nem jelentette, hogy a kszt-t két ütemre bontaná. A fentiekben részletezett érdemi módosításokat csak egy későbbi ütemben vezetnék be, mivel Erzsébetváros egyébként „piaci hátrányba kerülne” a szomszéd kerületekkel szemben. Ezért feltételül szabták, hogy a többi belső kerület is ugyanezeket a szabályozókat vezesse be, vagy módosítsák a fővárosi keretszabályozást (BVKSZ) – tudtuk meg a főépítésztől. Noha az előbbinek nincs reális esélye, a BVKSZ – mint felsőbbrendű jogszabály – a kerület egyetértése nélkül is érvénybe lép, ha a képviselők megszavazzák (a közgyűlés ezt várhatóan az év második felében tárgyalja). Beleznay Éva szerint a probléma szemléletbeli, ugyanis a rehabilitáció lényege az értékteremtés, amely a hely kultúrájának megőrzésével, karakterének megfelelő fejlesztésével nemcsak jobb életminőséget teremt az ott lakóknak, de gazdasági hasznot is hoz. Ebben az értelemben a két ütemre bontással „kárba veszett két év munkája”.

A „szemléletbeli” problémát érzékelteti, hogy a kszt feldarabolása ellentétes annak az UNESCO-jelentésnek a szellemiségével, amivel nyilatkozataiban mind Hunvald György polgármester, mind Mezős Tamás KÖH-elnök azonosult. Az Óvás! nyomására tavaly ősszel Michael Polge francia állami főépítész a helyszínen vizsgálta a régi pesti zsidónegyed helyzetét. Jelentése szerint az épületek bontása indokolatlan volt, míg az újak veszélyeztetik a negyed „szellős és világos” karakterét. Az új házak egyfajta „színtelen, szagtalan” építészetet honosítottak meg, noha szerinte „nagy örökségi értékkel bíró területen joggal várható el, hogy minőségi kortárs építészetet hozzunk létre, amely a későbbiekben saját korának építészetéről tanúskodik majd”. A jelentés összességében a világörökségi státuszhoz méltatlannak tartja azt az irányt, amerre a városnegyed fejlesztése halad. Polge hangsúlyozta, hogy Franciaországban a műemléki jelentőségű területek magánbefektetői adókedvezményben részesülnek (az áfa mértéke új lakások építésekor 19,6 százalék, míg rehabilitációnál 5,5), ami miatt az ingatlanfejlesztés a szigorú városrendezési elvek dacára is megtérül – példa erre a párizsi zsidónegyed, a Marais is. Magyarországon néhány korábbi, elsorvadt kísérlet jelzi, hogy volt szándék az adórendszer módosítására.

A francia várostervezőével egybecseng annak a KÖH-munkacsoportnak a véleménye, amely az új kszt-hez szánt értékleltárt készítette – ami aztán nem jutott el sem az önkormányzathoz, sem a kszt szerzőihez. Ez a négykötetes anyag házról házra vizsgálja a régi pesti zsidónegyed épületállományát, és javaslatokat tesz arra, mit kellene mindenképpen megtartani, és hol lehetséges a bontás. Az anyag kevéssé volt „építészbarát” (ahogyan a KÖH elnöke fogalmazott az egyik konzultáció jegyzőkönyve szerint), s ezért átdolgozták. Az újraértékelt értékleltárról és általában a kszt műemlékes vonatkozásairól Mezős Tamás nem nyilatkozott a Narancsnak, mondván, hogy „folyamatban lévő ügyről” van szó. Hunvald György sem fejtette ki a véleményét, mert szabályozási és műemléki ügyekben nem tartja magát szakértőnek. A kszt tehát megy tovább a hivatali egyeztetési csatornákon, hamarosan „társadalmi vitára bocsátják”, vagyis kifüggesztik a kerületi önkormányzati hivatalban.

 

 
Legújabb háztörténetek

Király utca 15., 21., 25-29.: a XIX. század első felében épült lakóházak, műemlékek. Erzsébetváros tisztázatlan körülmények között adta el e házak opciós tulajdonjogát egyazon érdekkörnek. Az ügyletek miatt két éve nyomoz a Nemzeti Nyomozó Iroda, a 15. alatti lakók pert is indítottak az önkormányzat ellen (lásd: Elegük lett, Magyar Narancs, 2007. január 11.). Mivel a lakók kiköltöztetését nem tudták határidőn belül elintézni, az önkormányzat szerződést bontott. A korábbiakkal ellentétben a bérlők most már maguk dönthetnek, hogy maradnak vagy eladják a lakásaikat. A 25-29. szám értékesítésére pályázatot írnak ki, a 15. és a 21. szám alatti lakásokat többségi döntésük alapján a bérlők maguk vásárolják meg.

Klauzál utca 7-9.: egy-, illetve kétemeletes lakóházak, 1840 és 1890 körül épültek, nemrég nyilvánították őket műemlékké. „Nagypolgári elegancia a város szívében” – így hirdeti a fejlesztőjük a leendő „Elisabeth Rezidenciát” (www.bokreta.hu). Az utcai traktust meghagyják, a telkekre hosszan benyúló hátsó épületszárnyak helyére azonban nyolcemeletes lakótömböt, alá pedig mélygarázst építenek. Mezős Tamás az index.hu szerint a helyszínen tartott sajtótájékoztatón kifejtette: „Abba, hogy egy beruházás tervezője milyen épületet emel saját pénzén, nincs beleszólásuk (mármint a KÖH-nek – S. N.), ez a szubjektív döntésük, és sajnos globális tendencia manapság ez a minimalista stílus.” Hunvald ugyanekkor utalt arra, hogy a szemben lévő Klauzál u. 8-10.-re is hasonló jövő vár.

Nagydiófa u. 8.: egyemeletes, klasszicista eredetű épület, nagy, beépítetlen udvarral. Magántulajdonostól vette meg az Autóker (amely a Gozsdu udvar „rehabilitációjával” tette magát emlékezetessé a kerületben), hogy megépítse a Gran’Dio fantázianevű lakóházat, amely az utcai fronton öt-, mögötte hat-, illetve hétemeletes lenne, háromszintes mélygarázzsal. Néhány hete egy szokatlan fordulat úgy hozta, hogy az Autóker visszalépett a beruházástól (a cég egyébként nem erősítette meg ezt), ennek oka lehet a szomszédok által létrehozott Nagydiófa Egyesület sikeres érdekérvényesítése, de nem kizárt, hogy összefüggésben van a Király utcai „kvázi-tulajdonosok” menesztésével.

Dohány u. 10.-Síp u. 8-10.: klasszicista és historizáló lakóházak a Dohány utcai zsinagóga mögött, melyek passzázzsal kötik össze a két utcát; műemlékek. Az épületeket Tordai Péter még a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnökeként szerezte meg az „értékvédő rehabilitáció” jegyében. El is készültek a „Herzl Passzázs” tervei: a Síp utcai kétemeletes házakra három új emelet kerül, az udvari szárnyak helyére hétemeletes lakóház, lakóparkkülsővel és -minőséggel; alá négy szint mélygarázs – az egész túlnő a zsinagóga épületén. Tordai egy évvel ezelőtt eladta az ingatlanokat birtokló Tordai és Társai Kft.-t, amit – miután átmenetileg egy ciprusi hátterű cég tulajdonolta – egy spanyol ingatlanfejlesztő vett meg.