Nemzeközi konferencia az ÓVÁS! Egyesület szervezésében

2017. február 23-án, Budapesten a FUGA Építészeti Központban

Nemzeközi konferencia az ÓVÁS! Egyesület szervezésében

Zsidó részvétel az európai nagyvárosok kialakulásában

ÖSSZEFOGLALÓK (ABSZTRAKTOK)

1. szekció

Fredric Bedoire, Stockholmi Királyi Művészeti Akadémia, Építész Kar

Zsidó részvétel a XIX. századi nagyvárosok kialakulásában

Bevezető előadásom célja bemutatni az emancipált zsidó vállalkozók előtt megnyíló magatartásformákat és lehetőségeket arra, hogy a megvalósíthassák az Új Jeruzsálem messianisztikus álmát az európai nagyvárosokban. A háttér a zsidó vállalkozók erőfeszítése a társadalom modernizálására, valamint arra, hogy látható helyet alakítsanak ki a maguk számára a városban. A zsidó vállalkozó sohasem törekedett zsidó közösségek vagy modern gettók létrehozására. Célja a keresztényekkel történő együttműködés volt, és vállalkozásaikban mindig részt vettek keresztények is.

  1. Berlin 1840 és 1880 között. Berlinben folyamatosan növekvő zsidó társadalommal találkozunk a XIX. század elején, amely főként ingatlantulajdonosokból és gazdag kereskedőkből áll. Jelentőségre mint városfejlesztők az 1830-as évektől kezdenek szert tenni, a polgári villaépületek kifejlődésével, a Tiergarten villanegyeddel, amelyet a Charlottenburg környéki negyed követett. Berlinből, Drezdából és más német városokból terjedt el a villanegyedek modern életformája egész Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. E villanegyedek jellegzetessége az, hogy sohasem voltak kizárólagosan zsidó környékek, hanem a gazdag zsidók és keresztények közös lakóterületei.
  2. Párizs 1860. körül. Ez a fejlődés szorosan kapcsolódik III Napóleon és Haussmann hatalmas újjáépítési programjához. Itt nem találkozunk kizárólag gazdag zsidók által lakott településsel. A párizsi zsidó vállalkozók, mint a Péreire fivérek vagy James (Jacob) de Rotschild nagyobb társadalmi vagy egyetemes ambíciókat tápláltak. A Péreire fivérek különösen infrastruktúrával, vasutakkal, vasútállomásokkal, autóbuszokkal, villamosokkal és szállodákkal, valamint egyéb közvállalkozásokkal foglalkoztak. Ilyen közvállalkozás volt tulajdonközösségek létrehozása a párizsi Opera, a Monceau park, illetve a Montmorency park korai villanegyede, valamint a 16. kerület felépítése számára. A Gare du Nord-t a Rotschildok, a Gare de l’Est-et pedig a Péreire fivérek építtették, és az ő tulajdonukban is maradt.
  3. Bécs 1860. körül. A bécsi városközpontban az emancipált zsidóknak tulajdonítható városfejlesztések a Ringstrasse körüli területre korlátozódnak, amely a gazdasági elit 1850-es évekbeli felszabadításának emléke. Itt a bankárok és más gazdasági szereplők finanszírozták a császár tervét, hogy körutat építsen a lerombolt városfalak helyén. A zsidó bankárok részt vettek a Musikverein és az Operaház intézményeinek építésében is. Magánpalotáikkal („Nobelmiethauser”) ékesítették a körutat a főhercegek palotái mellett. Ekként a XIX. század legimpozánsabb főútját hozták létre.
  4. Budapest 1870-85 körül. Budapest az összes európai főváros közül a legzsidóbb város. Zsidók éltek Pest különféle negyedeiben. Az ő hatásuk nyilvánul meg az Andrássy úti (sugárúti) építkezésekben. Ezeket főként a nem sokkal korábban polgárjogot nyert zsidó bankárok finanszírozták. A sugárút építése olyan előkelő megnyilvánulás volt, hogy nemzeti ügynek tekintették, amely semmivel sem volt kevésbé fontos, mint az 1896-os milleniumi ünnepségek. Magas normáival, technikai felszereltségével, magas színvonalú neo-reneszánsz építészeti stílusával az Andrássy út az európai várostervezés egyik fénypontja lett.

Klein Rudolf, Szent István Egyetem Budapest, Ybl Miklós Építéstudományi Kar

THE “MODERNIST SHTETL” Újlipótváros in Budapest

– Város- és építészettörténeti áttekintés –

Ez az előadás a budapesti Újlipótvárossal foglalkozik, mely a két világháború közötti időszak Európájának egyik legjelentősebb zsidónegyede. Újlipótváros sajátságos negyed, város a városban, a Duna bal partján, a maga főterével, főutcájával, fényűző kávéházaival és udvarokba/emeletek folyosóiról megközelíthető, rejlett zsinagógákkal, imaházakkal. Az elmúlt nyolc évtizedben számos prominens zsidó értelmiségnek adott otthont.

Mindössze egy évszázaddal a gettó, illetve a stetl elhagyása után, és a város keresztény negyedeibe való beilleszkedést követően a pesti zsidók ismét összeköltöztek. E negyedben túlnyomó többségben ők alkották a lakosságot, építészeket és háztulajdonosokat is.

Ezek az emancipált zsidók jól felismerhető modern szellemiségű és formavilágú házakat alkottak, melyek liberális értékrendjüket és a modernitásba vetett hitüket fejezték ki az akkor konzervatív, a modernizmustól idegenkedő Magyar Királyságban. Noha viszonylag zárt, e negyed belesimul Budapest látképébe és városszövetébe, jól látható a Margitszigetről illetve a budai hegyekből az UNESCO világörökségi résztől nem messze az Újpesti rakparton.

Konrád Miklós, A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, Budapest

Zsidók a XIX. század végi Budapest tömegkultúrájában

Az előadás rövid áttekintést nyújt a zsidók részvételéről a XIX. század végi budapesti tömegkultúrában, különös tekintettel szerepükre a pesti kabarék kialakulásában. Egyben vizsgálja azt a kérdést is, mi volt a sajátosan „zsidó” ebben a zsidó részvételben.

2. szekció

Dominique Tomasov Blinder, Zsidó örökség, Barcelona

Utazás vissza, majd ismét előre az időben: építés és újjáépítés Barcelonában

A zsidók, mint diaszpórában élő nép, mindig is magukkal vittek gondolatokat, technikákat, megközelítésmódokat, s ezáltal újító magvakat hintettek el új hazáikban.

Így történt ez Spanyolországban, a középkorban és az újkorban egyaránt, habár a zsidó jelenlét nem mindig nyilvánvaló ebben az országban. Ez részben azzal magyarázható, hogy a zsidóság 400 (bizonyos területeken 500) évig egyáltalán nem volt jelen Spanyolországban, továbbá azzal, hogy Spanyolország a késő középkorban fokozatosan monolit jelleget öltött egyetlen elfogadott felekezettel, valamint azzal, hogy a spanyol zsidók ma az ország népességének elhanyagolható részét teszik ki (30 000-en vannak a 47 milliós lakosságból).

Előadásom bemutatja a zsidóság jelenlétének nyomait Barcelona városszerkezetében attól az időtől fogva, amikor a zsidó közösség virágzott itt a középkorban, és megkísérli megfejteni e nyomok történeti jelentését. Egyben a modern időket is tárgyalja, amikor a zsidó jelenlét, amelynek nincs folytonossága a középkorral, és erősen heterogén jellegű, fokozatosan új formát ölt a mai Spanyolországban. Mindazonáltal, a zsidó hozzájárulás nagyrészt a kultúrára, a gazdaságra, a tudományokra és más hasonló területekre korlátozódott, és nem mindig öltött építészeti vagy városfejlesztési formát.

Katrin Kessler, Braunschweig-i Műszaki Egyetem, Bet Tfila – Kutatócsoport az Európai Zsidó Építészet Vizsgálatára

Mozgás és jelenlét: Berlin zsidó topográfiája

A berlini modern zsidó közösség a XVII. század végétől kezdve egyre nőtt, és így Európa egyik legfontosabb zsidó központjává lett.  1930. körül a berlini zsidóság már 120 000 főt számlált, és ez lett a legnagyobb zsidó közösség Németországban. Ennek a zsidó életnek, amelyet nácizmus és a második világháború félbeszakított, nyomai sok helyütt ma is láthatók.

A Bet Tfila kutatócsoport, a jeruzsálemi Zsidó Művészeti Központ és a berlini Centrum Judaicum egy 2006. és 2014. között folytatott hatéves kutatóprogram keretében megkísérelte elkészíteni Berlin zsidó topográfiáját.

A sok-sok zsidó közösségi épület helyét és történetét kutatva 2 517 objektumot sikerült azonosítanunk találtunk városszerte 1 384 helyszínen. Egyértelműen azonosítható volt a berlini zsidó élet több központja, melyek különböző időszakaszokban alakultak ki és voltak aktívak. Az egyes intézmények helyének megváltozása jelzi a zsidó közösség életének változásait. Különösen a XIX. században világosan megkülönböztethető az úgynevezett Ostjuden, vagyis a kelet-európai zsidók és a német zsidók társadalmi helyzete. Így a berlini zsidó élet sűrű hálózata jól ábrázolható a város különböző helyein egykor elhelyezkedő zsidó intézmények megjelenítésével. Előadásom azt is bemutatja, hogyan és miért fejlődtek bizonyos központok, és szűntek meg mások.

Catherine Szántó, Építészet-Környezet-Táj Kutatócsoport, Paris-La Villette Építéstudományi Egyetem

Zsidó részvétel Párizs városfejlesztésében

A francia zsidóság emancipációja a XIX. század elején lehetővé tette a zsidók számára, hogy a társadalom többi tagjával egyenlő rangban vehessenek részt „a XIX. század új fővárosának” felépítésében. Az új zsidó pénzarisztokrácia bérházakat, luxusvillákat és emberbaráti intézményeket építtetett. Részt vettek az új finanszírozási modellek kialakításában, amelyek lehetővé tették Párizs haussmann-i átalakítását, befektetőként működtek közre a város gyorsan urbanizálódó külső kerületeiben.

Az előadás konkrét példákon fogja bemutatni a zsidó részvételt a kortárs Párizs városfejlesztésében:

  • A Péreire fivérek és a Monceau negyed (1860-as évek);
  • Emile Deutsch de la Meurthe és a nemzetközi egyetemi városnegyed (Cité Universitaire Internationale) (1920-as évek);
  • Albert Kahn és a Föld archívumai (1920-as évek).

3. szekció

Michael Miller, Közép-Európai Egyetem Budapest, Nationalism Studies program

„A tegnap világának” nosztalgiája: Zsidónegyedek Moráviában a XIX. és XX. században

Ruth Ellen Gruber, Európai Zsidó Örökség, Rotschild Alapítvány Európa (Hanadiv), London

Élet az élet után: történelmi zsidónegyedek a XXI. századi Európában

A holokausztot követő évtizedekben a fennmaradt zsidó építészeti örökséget nagy mértékig figyelmen kívül hagyták, elhanyagolták, elfelejtették, esetenként szántszándékkal megsemmisítették. 1989. óta, annak a folyamatnak részeként, amelyet egyesek zsidó régészetnek is neveznek, összehangolt erőfeszítések történtek ennek az építészeti örökségnek az újrafelfedezésére, amely fizikai környezetet ad a zsidó emlékezet, kultúra, hagyományok és élet felfedezéséhez és feltámasztásához. Előadásom e folyamat néhány példáját mutatja be.

4. szekció

Perczel Anna, ÓVÁS! Egyesület, Budapest

KIK ÉLTEK, KIK ÉPÍTETTEK ITT? Zsidó részvétel Budapest világvárossá válásában (1840–1944)

Budapest nagyvárosias arculatának kialakításában nagy szerepet játszott a XIX. század során egyre jobban megerősödő zsidó polgárság. Szerepüket a főváros fejlődésében sokan és sokféle módon tárgyalták. A „Kik éltek, kik építettek itt?” címen az ÓVÁS! által 2015-től indított kutatás újdonsága az, hogy épületek, építtetőik, tervezőik és lakóik megjelenítésével egy weboldalon jelenítjük meg, mivel járult hozzá a főváros arculatához zsidó lakossága. Ez a hozzájárulás különösen a pesti oldalon volt feltűnő, de érzékelhető Budán és Óbudán is. Mégis, legjelentősebb az Erzsébetvárosban, a Terézvárosban, a Lipótvárosban és még koncentráltabb az Újlipótvárosban. Az Erzsébetváros és a Terézváros (VI. és VII. kerület) esetében a mai városképet adó épületek közel felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Ez a típusú zsidó hozzájárulás többnyire ismeretlen és láthatatlan. Leginkább a jelentős zsinagógák és azok a zsidó intézmények ismertek, melyek elkerülhették az államosítást, és így megtarthatták eredeti funkciójukat. Az utcák jellegét nagyrészt meghatározó bérházak, a volt zsidó intézmények, a volt zsidó egyleti székházak, a kisebb zsinagógák múltjáról az arra járók mit sem tudnak. Honlapunkon és a konferencia után megnyíló kiállításunkon ezt a „láthatatlan zsidó Budapestet” mutatjuk be.

Ladányi János, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest

KIK ÉLTEK, KIK ÉPÍTETTEK ITT? Lehetőség a reprezentativitás elérésére

A kutatásnak ez a része a vizsgált területre vonatkozó teljes körű adatokból veendő minta előállításával és feldolgozásával foglalkozik. Ezt az indokolja, hogy miután nincs alapunk annak feltételezésére, hogy a már feldolgozott és a még feldolgozatlan épületek összetétele számos szempontból nem tér el egymástól, teljes körű feldolgozásra pedig nincs lehetőségünk, nincs más módunk arra, hogy reprezentatív pótfeldolgozás nélkül az egész vizsgálati területre jellemző adatokat kapjunk. Abban az estben pedig, ha a véletlen mintavétel megfelelően történik, nincs okunk annak feltételezésére, hogy a mintavétellel készült adatok „rosszabbak” vagy „kevésbé pontosak” lesznek, mint egy teljes körű adatfelvétel eredményei.

Szőnyi Andrea, USC Soa Alapítványi Intézet, Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért, Budapest

Helytörténet, zsidóság és oktatás

Az előadás a helytörténeti séták pedagógiai módszertanát és elért eredményeit mutatja be, már megvalósult, konkrét helytörténeti oktatási programok ismertetésével.

`