Óvás és kőtörés. Amihez buldózert hívtak. Az eltüntetett zsidónegyed

Zádori Zsolt, HVG, 2009. május 6.

A régi pesti zsidónegyed XIX. századi építészeti öröksége nagy veszélyben van, de veszedelem fenyegeti a városrész maradék lakosságát és az újonnan beköltözőket is, még ha most nem is érzik. Hogy ne így legyen, azért harcol az Óvás! Egyesület, amely megmutatja, mi is valójában a civil kurázsi.

Rombolj, hogy építhess – ezt az utasítást adta az Úristen Gedeonnak a Bírák könyvében, mire az lerombolta Baal oltárát, kivágta a szent fát, és feláldozta apja legszebb hétéves bikáját. Forradalmi újítók, avantgardisták  szívesen idézik fel a jelmondatot, de imposztorok szintén igazolásnak tekintik az ószövetségi parancsot. Mussolini is így tett, amikor nekilátott Róma régi házainak lebontásához azzal a felkiáltással, hogy most már beszéljen a csákány. Igaz, a hagyományok és az ősök tiszteletére, a kapzsiság elutasítására vagy a hamis prófétákra is akad elég használható bibliai passzus.

A mostanában „régi pesti zsidónegyedként” emlegetett VII. kerületi városrész védelmére szerveződött ÓVÁS! Egyesület példaértékű munkát végez. A szervezet neve egyszerre utal védelemre és protestálásra, egyenesen a vétóra. A civil kurázsi esetükben nem a politikai giccsszótárból kölcsönöztetett, hanem valódi kiállást jelent a politikai és hivatali döntéshozók felelőtlensége, illetve a befektetők mohóságával szemben. A múlt héten alternatív tervvel rukkoltak elő, amely megóvná a további rombolástól az UNESCO által 2002 óta védett területet és kapcsolt részeit. A plánumot a Centrális Galériában állították ki, néhány napig még látható.

A civilek első akciója 2004 júniusában egy felhívás volt, amelyben a régi pesti zsidónegyed műemléki értékű épületeinek lebontása ellen tiltakoztak. A felhíváshoz rövid idő alatt több mint kétezren csatlakoztak, nyomatékot adva a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökének címzett levélnek, amelyben a súlyosan veszélyeztetett terület utcáinak és épületeinek ideiglenes, majd végleges műemléki védelem alá helyezését kérték. A mozgalom szellemi vezetője Perczel Anna építész, aki aprólékos munkával tárta fel a terület egyedülálló és kiszolgáltatott építészeti értékeit.

Fiatalok, városvédők és rutinos tiltakozók találtak egymásra az egyesületben. Tüntetés, sajtótájékoztató, kiállítás, konferencia és körséta is segítette erőfeszítésüket. A zsidó kultúra reneszánsza vagy éppen a kerülettel szerelembe esett külföldiek elszántsága is erősíti őket, és az a világtendencia, hogy egyre több helyen újítják fel az egykori zsidónegyedeket.

Mitől zsidónegyed?

Noha a VII. kerület tulajdonképpen sohasem volt egyértelműen zsidó szegregátum, a Belső-Erzsébetvárost mégis jogos zsidónegyednek nevezni. A pesti letelepedés engedélyezése után itt települtek meg legkorábban, itt épültek a legfontosabb zsinagógáik (Komoróczy Géza beszél a Rumbach, a Dohány és a Kazinczy utcai templomok által meghatározott „zsidó háromszögről”). De nemcsak hitéleti, hanem gazdasági és közösségi centruma is lett ez a kerületrész a pesti zsidóságnak, noha a negyed etnikailag és szociálisan felszabadítóan színes maradt. A vészkorszakban pedig itt létesült a központi gettó, amelynek maradványait is az ÓVÁS! tárta fel teljes körűen.

A mozgalom egyik legfontosabb eredménye, hogy a kulturális tárca 2005-től végleges műemléki területi védelmet biztosított az Andrássy úti világörökségi terület védőzónájaként ismert régi pesti zsidónegyednek. Emellett 2005 során 51 épület lett műemlék a területen, köztük nyolc olyan korai lakóház is (Kazinczy utca 47., 49., Síp utca 8., 10., Dob utca 19., 21., 29., Kazinczy utca 32.), amelyet egyéni védelem hiányában lebontottak volna. Akadt olyan is közülük, amin még ez sem segített.

A tiltakozás hatására a VII. kerületi önkormányzat lemondott a Dob utca árkádosításáról, és megmenekült a Rumbach Sebestyén utca 10. szám alatti átjáróház is. A műemléki kutatás eredményeként további épületek kerültek védelem alá, köztük előzetesen már bontásra szántak is (Klauzál utca 7., 15., Akácfa utca 47., 49., Csányi utca 5., Dob utca 18., Akácfa utca 61.). Az egyesület hónapokon át küzdött a Király utca 40. alatti Hild-ház megmaradásáért. A törvénytelen bontást végül leállították ugyan, de házat addigra tönkretették.

Mit óvnak az óvók?

Nem csak az egyedi épületek megmentését szeretnék elérni, hanem a negyed értékőrző felújítását, revitalizációját, mégpedig úgy, hogy a városrész megőrzi évszázadokon át kialakult eredeti városépítészeti és kulturális sajátosságait, a városszövet és az utcák karakterét és az itt élőket, az új építkezéseket pedig ehhez igazítja. Tehát a „buldózeres városrehabilitáció” elleni harc nem egyszerűen műemlékvédelem, hanem társadalmi/közösségi program. Erről szól a mostani kiállításuk.

Az ÓVÁS! ennek érdekében a bontási és építési engedélyek kiadásának, illetve a bontásoknak a teljes leállítását, változtatási tilalom elrendelését és értékőrző rehabilitációs programra épülő új szabályozás kidolgozását kérte a fővárostól és a VII. kerülettől, valamint az örökségvédelmi hivataltól.

Az UNESCO, pontosabban a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) tavalyi határozott fellépése nyomán sikerült kikényszeríteni Erzsébetvárostól az új szabályozási tervet, amivel azonban a városvédők elégedetlenek, és meglehet, a nemzetközi szervezet sem lesz elégedett.

A KÖH időközben elkészítette a negyed 226 épületre kiterjedő műemlékvédelmi értékleltárát, ám ezt a civilek és lapunk sem ismerhette meg. Újságírónk nem jogerősen pert nyert a KÖH ellen, idáig mégsem válhatott közkinccsé a közpénzen elvégzett feltárás. A kerület a helyi rendeletébe nem sietett beépíteni a mostanában az ingatlanfejlesztőkkel mind megértőbb KÖH-nek a szabályozási javaslatát.

A homlokzat kevés

Különös véletlen, hogy a hivatalt 2007 nyara óta az a Mezős Tamás vezeti, aki korábban egy Akácfa utcai műemléki tömbhöz tervezett egy faszádista megoldást az új tulajdonosnak, a Sabor Kft.-nek. A faszádizmust sokan bírálják, így az ÓVÁS! is. Úgy vélik, porhintés csupán a régi homlokzatot megőrizni, ha hat méterrel hátrébb a bontott területen több emelettel magasabb új házakat húznak fel. A KÖH mindenesetre megengedőbb ezzel a metódussal.

Az ÓVÁS! mintát ad, és számos szervezet csatlakozott hozzá. Sőt, nyomában még újak is alakulnak, mint például a Nagydiófa utca 8. megmentéséért küzdő egyesület. A városvédőknek kulcsszerep jutott abban, hogy nyilvánosságot kapott számos korrupciós vagy korrupciógyanús ügy az Erzsébetvárosban és a Terézvárosban. Most már az igazságszolgáltatásnak kell bizonyítani – kétszeresen is.

Perczel Anna gáláns segítségével összegyűjtöttük, milyen visszafordíthatatlan változások történtek a zsidónegyedben a kapcsolt részeiben a VI. és a VII. kerületben, illetve a városvédők miktől tartanak még. Nem állíthatjuk mindegyik esetben határozottan, hogy a változás iránya egyértelműen rossz, de a rombolás fokozott intenzitása még a legoptimistábbakat is el kell, hogy gondolkodtassa. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi épült a főváros XIX. századi építészeti öröksége helyére.

Victor Hugo már a XIX. században hadat üzent a városrombolóknak, mondván, az épület használata a tulajdonosé, a szépsége azonban mindenkié: „aki az épületet lebontja, másik jogába gázol”. Óvja minden az ÓVÁS! „korszerűtlen” romanticizmusát!

Szerény búvárlatunk elsősorban Perczel Védtelen örökség c. könyvére és Déry Attilának a VI. és a VII. kerület épületanyagát feldolgozó építészeti topográfiájára hagyatkozott.

Veszteséglista – VI. kerület

2002 óta elbontott vagy megcsonkított házak a VI. kerületi oldalon

Káldy Gyula utca 3.
Nyoma sem maradt a korábbi épületnek (állítólag Freund Vilmos tervezte). Helyette ötemeletes társasház épült (Vadász Bence tervezte).


Király utca 40.

Robitsek József textilkereskedő egykori sarokházát Hild József építette 1844-ben. 2006-ban hónapokig tartó harc folyt a VI. kerület és az Autóker Holding, illetve az ÓVÁS! között, ami papíron a civilek sikerével zárult, a törvénytelen bontást leállították, de a tető nélkül maradt és erősen megrongálódott ház sorsa azóta is bizonytalan. Krúdy egykoron ide, Weisz Antalhoz tért be jó schwechati sörért. A háromemeletes ház helyére az új tulajdonos nyolcemeletes, 99 lakásos lakóházat tervez. Az ÓVÁS! és az Octogon folyóirat ötletpályázatot írt ki az épület megújítására, ennek teveiből is szemezget a mostani kiállítás.


Nagymező utca 5.
Az 1885-ben épült egyemeletes lakóházat két éve lebontották.


Paulay Ede utca 45.
Az 1905–1906-ban épült szecessziós épületnek csak a homlokzata maradt.

Vasvári Pál utca 4.

Az utca páros oldalának mindegyik épülete a XIX. század első felében épült. A 4. szám alatti 1840 körül épülhetett, 2006-ban történő lebontásáig idősek napközijeként működött. Műemléki védetté nyilvánítása előkészületben volt. A Király u. 40. bontásával összekapcsolnák a két telket.

 

Befektetői tulajdonba került, kiürített, veszélyeztetett házak a VI. kerületi oldalon

Paulay Ede utca 33. (műemlék)
A Vogel-ház kétemeletes, kétudvaros bérház. A klasszicista épületet Pollack Mihály tervezte és építette. Hotel kerülne a helyére.

Király utca 36. (műemlék)
A háromemeletes klasszicista Medecz-házat Hild József tervezte és építette 1846–1847-ben. A belső szárnyak veszélyben vannak.

Király utca 46. (átmenetileg bérli a Kuplung)
Földszintes klasszicista „épületmaradvány” 1840 tájékáról.

 

Veszteséglista – VII. kerület

2002 óta elbontott vagy megcsonkított házak a Belső-Erzsébetvárosban

 

Dob utca 27.

A telken állott egyemeletes lakóház 1830 táján épült, és 2007-ben bontották le. Helyére két egykori lakóház, valamint a bölcsőde zöldterületének helyére a megbízó VII. kerület 35 lakásos társasházat építtet.

 

Dohány utca 52.
Az eklektikus alapréteg 1860 tájáról – volt.


Dohány utca 64.
Egykoron egyemeletes, romantikus stílusú bérház 1851-ből, tavaly óta hotel.


Holló utca 11.

Fleischmann Lipót ezüstműves háromemeletes szecessziós bérháza 1909-ben született és 2004-ben „hunyt el”. A VII. kerületi önkormányzat nagy tiltakozás ellenére bontatta le, miközben műemléki védelemre terjesztették fel a házat. Az ÓVÁS! Egyesület első, sikertelen házvédő akciója ennek az épületnek a megmentésére irányult.

Holló utca 12.
Az 1905-ben felhúzott, fővárosi védettséget élvező szecessziós épületből csak a homlokzat és az első traktus maradt meg, belső szárnyait és tetőzetét lebontották, külsejét a Gozsdu-udvar új épületének „színvonalához” igazították. A megrendelő az Autóker Holding.

Kazinczy utca 9.
Az 1850-ban épített egyemeletes lakóépületet elbontották, helyére ötemeletes, tetőtéri beépítéses 90 lakásos ház került.
Kazinczy utca 37.
Az ötemeletes, a XX. század közepén épült Bauhaus stílusú házat már bontják.

Kazinczy utca 41. (csak utcai szárny)

Ebben az 1840 körül keletkezett házban működött a negyed utolsó kóser kolbász- és szalámigyára. Idők során újabb emeletet és műhelyt is kapott. 2002 óta üresen áll. 2005-ben autonómisták – a Centrum csoport – akarták elfoglalni és „társadalmasítani” (squat), de nem sikerült nekik. Hunvald György kezdeményezésére átmeneti hajléktalanszálló is volt a házban. Ma már bontják.


Kazinczy utca 50.
A kétemeletes, eklektikus bérházat 2004-ben lebontották. Helyére és a Holló utcai bontások területére húzták fel az Eszterház nevezetű épületet.

Kertész utca 6.
Az 1873-ban épült eklektikus egyemeletes lakóházat elbontották.


Kertész utca 8.
Az 1873–1874-ben megépített, kétemeletes eklektikus lakóházat lebontották.


Kertész utca 21.
2006-ban végeztek az 1850 körüli klasszicista lakóépülettel. A bontás egy ’56-os film forgatásánál szolgált háttérül.

Kertész utca 23.
Kétemeletes eklektikus bérház volt 1888-ból. 2006 óta nincs.

Kertész utca 25.
A 21. alatti házzal egyszerre bontották. Koraeklektikus bérház volt 1870 tájáról.

Klauzál utca 7. (műemlék, csak homlokzat + 6 méter)
Az alapépületet 1840 táján emelték, emeletet 1773-ban kapott. 2006-ban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), az egykori műemléki felügyelet védelmét javasolta, de a kulturális minisztérium először nem fogadta el, később aztán mégis. Csak homlokzata maradt meg, a Klauzál u. 9. bontásával keletkezett területen nyolcemeletes lakóház épül mélygarázzsal, a lakásokat már értékesítik.

Kürt utca 8.
Az 1870 körül épült klasszicista lakóházat 1887-ben Novák Ferenc tervei alapján átalakították, 2007-ben pedig az önkormányzat közreműködésével lebontották.


Nyár utca 6.

 

Rumbach S. utca 8.

Korai kereskedőház 1872-ből. Élt 130 évet. A Rumbach utcai zsinagógával átellenben álló patinás Jakabffy-házat a VII. kerületi önkormányzat bontatta el, hogy egy hétemeletes parkolóház épülhessen. A telek azóta üresen áll, szabadtéri parkoló.

Síp utca 8. (műemlék, csak homlokzat + 6 méter)
A kétemeletes bérházat Kőrös János építtette 1890-ben, a 44 évvel későbbi modernizálást Román Miklós építész jegyezte. 2005-ben műemlékké nyilvánították, ám belső szárnyait a KÖH engedélyével mégis lebontották. A megmaradt utcai homlokzatra három emeletet húznak, a lebontott kétemeletes szárnyak helyére hétemeleteseket építenek. A „fejlesztés” kiterjed a szomszédos Síp u. 10.-re is. Az új tulajdonos és építtető Tordai Péter, a Mazsihisz egykori alelnöke.


Síp utca 10. (műemlék, csak homlokzat + 6 méter)

Az 1866-ban emelt átjáróház a zsinagógához kapcsolódott. Tervezője Wechselmann (Izsák) Ignác, a pesti építő cég akkor egyetlen zsidó tagja, Feszl Frigyes munkatársa a Dohány utcai zsinagóga befejező munkálataiban. 1944-ben itt húzódott a gettó fala. Itt élt Tolnai Simon a Tolnai Világlapja tulajdonosa. 2005-ben lett műemlék, de a KÖH engedélyezte totális átalakítását, és csak a homlokzati fal marad.

Síp utca 22.


Befektetői tulajdonba került kiürített* vagy kiürítés alatt álló, veszélyeztetett épület


Akácfa utca 47.* (műemlék)
140 éve áll a helyén. A 49. és az 51. szám alatti épültekkel alkot kisvárosias egységet. Ezt a házat a 49.-cel együtt bontanák, de a változtatást egyelőre felfüggesztették. Egy ideig még nem lesznek új, magas épületszárnyak és mélygarázs.


Akácfa utca 49.* (műemlék)
Lásd fentebb. Pollack Mihály tervezte és építette 1838-ban.

Akácfa utca 51.*
Nincs védve, így bontása még fenyegetőbb, mint szomszédjának. A kétemeletes házat már korábban földszintesre visszabontották.

Akácfa utca 61.* (műemlék)
Pollack Mihály tervezte és építette klasszicista lakóház 1822-ből.

Dob utca 14.

A klasszicista eredetű egyemeletes lakóházat 1839-ben építették. Bár a 2002-es érzéketlen felújítása rontott az összhatáson, belső udvara megmaradt kisvárosiasnak. Az U alakú épület oldalszárnyait és a hátsó kétemeletes épületet a szabályozási terv és az önkormányzati döntés alapján lebontanák. Két ötemeletes épületet terveznek mélygarázzsal. Tervező a S.A.M.O. Kft.


Dob utca 18.* (műemlék, átmenetileg Mumus romkocsma)
A telekre először, 1845-ben L alakú ház épült, ezt bővítették U alakúra 1863-ban. Az 1906-os átalakítás során került a homlokzatra a szecessziós gipszornamentika. A Hoffer-féle húsfüstölő kiszolgálására új, földszintes oldalszárny épült. A KÖH csak az L alakú rész megtartásához ragaszkodik. Az oldalszárny bontása után ötemeletes ház épülhet. A tervező a S.A.M.O. Kft.

Dob utca 19. * (műemlék)
Az utca legrégibb beépítése a Síp utca 27/A-B és a Dob utcai épület összekapcsolásával jött létre. Utóbbi 1820 körül épülhetett, Hild József tervei alapján bővítették és kapott emeletet. 2003-ban a kiürített épületben vert tanyát egy évre a Szóda Udvar romkocsma. 2005-ben kapott védettséget, de az ÓVÁS! szerint sorsa még bizonytalan.

Dob utca 21.* (műemlék)
Eklektikus lakóház 1835 tájáról.


Dohány utca 10.* (műemlék)
A Palmberger- vagy Polimberger-ház 1844-ben épült Hild József tervei alapján. 1870 óta háromemeletes.


Kazinczy utca 14.* (fővárosi védelem, átmenetileg Szimpla-kert romkocsma)
A Héber-féle kályhagyár a Pollack Mihály tervezte épületben telepedett meg. Az 1841-es alapépületre 1873-ban építettek rá egy emeletet. A kályhagyár igényei szerint 1911-ben építették be az udvart, és kapott üvegtetőt. A ház ma már rossz állapotú, de legtöbb részlete eredeti. Fővárosi védettsége ugyan van, de hiába terjesztették fel 2006-ban műemléki védelemre, bontására bármikor sor kerülhet.

Kazinczy utca 47.* (műemlék)

Ipartörténeti emlék ez a száz éve épített szecessziós ház, amelyben Mika Tivadar esztergályos és fémcsiszoló műhelye is működött. A VII. kerületi önkormányzat 2004-ben ürítette ki a kétemeletes, tetőtéri műteremmel kiegészített házat.

Király utca 25. (műemlék)
1810 körül épülhetett, a mai Király utcából a legrégebben. Többször átalakították és bővítették a XIX. század folyamán az eredetileg barokk stílusú házat. Az 1990-es szabályozási terv szerint a reménybeli Madách sétány kedvéért lebontották volna a ház második udvarát, de ezt 1998-ban meghiúsították. Átmenetileg a Király 27 Kft. tulajdona lett éppúgy, mint a Király u. 15., illetve a 27. és a 29. A cég pereskedésbe bonyolódott a lakókkal. Ma lehet, hogy az önkormányzat rendelkezik az ingatlanokkal. A ház lakói kiköltözésre számítanak, úgy tudni, a befektetők nagyszabású bontást, magasabb épületet és mélygarázst terveznek.


Király utca 27. (műemlék)
Az 1833-ban emelt magépületet többször bővítették és fazonírozták, így formálódott klasszicista polgárházból munkásbérkaszárnyává. Rendkívül hosszú udvara lenyűgöző térhatású, fiatal építészek bontás helyett éppen ezért javasolják átjáróházzá alakítását kereskedelmi célokra vagy zöld udvarnak.

Király utca 29. (műemlék)
Hild József tervei alapján épült 1843-ban. A klasszicista bérházra 1863-ban fényképész műtermet is ráépítettek.

Klauzál utca 8.*
1894-ben lakóháznak épült, majd 1906-ban átalakították a több házra kierjedő Hungária fürdő igényei szerint, hogy aztán húsz év múlva újra lakóépület legyen. Egykoron a kiszolgáló épületként fungált, itt működött például a fürdő mosodája. Az önkormányzat tervei szerint a bérházra és szomszédjára is bontás vár, helyükre nyolcemeletes házat emeltetnének. A KÖH egyelőre nem engedélyezi a bontást.


Klauzál utca 9.*
Az 1838-as árvíz után, 1840 körül húzták fel, a kétemeletes, historizáló épületet is bontás fenyegeti, az udvari traktust már tavaly elintézték. Itt élt a XIX. század második felének leghíresebb karikatúristája, a stílusteremtő Jankó János. Az ÓVÁS! további bontástól és nyolcemeletes háztól tart. Az önkormányzat mindenesetre ezt akarta, és a KÖH sem berzenkedett.


Klauzál utca 10.*
Az 1871-ben született épületben a XIX. század végén evangélikus iskola is működött. A ház ma üresen áll, az önkormányzat ezt az ingatlanát is bontásra ítélte. Nyolcemeletes monstrum venné át a helyét.


Klauzál utca 15.* (műemlék)
Hild Károly építette a klasszicista lakóépületet 1870-ben, ugyanő toldotta meg egy emelettel.

Klauzál utca 19.
Egyemeletes eklektikus bérház 1890 tájáról.

Klauzál utca 21.
(műemlék)
Az egyébként konvencionális 1900 körüli építésű eklektikus házat a nagyon díszes ablakkeretezése teszi egyedivé.

Nagydiófa utca 8.*
A KÖH sem gördített akadályt a bontása elé, ám a házat védelmező NE! bíróságra vitte az ügyet. Jogerős döntés még nincs. Az eklektikus stílusú, földszintes ház 1874-ben épült Hild Károly tervei nyomán


Önkormányzati tulajdonban lévő kiürített vagy kiürítés alatt álló, veszélyeztetett épület


Csányi utca 8. (műemlék)
Gottgeb Antal 1859-es klasszicista épülete. Az egykor földszintes bérház ráépítés következtében ma kétemeletes.


Csányi utca 10.
Kétemeletes eklektikus bérház 1876-os építéssel.

Kisdiófa utca 16.*
Az 1840-ben emelt, egyemeletes ház ma már üres, bontását várja – az engedély 2010-ig érvényes. Az ÓVÁS! többször javasolta védelemre, eredménytelenül.