A szabályozási terv készítésének alapfeltétele volt a világörökségi és MJT területekre vonatkozó, 2005-ben elkészült Kezelési Terv megőrzési követelményeinek figyelembevétele.
A későbbiekben követelmény lett a KÖH felülvizsgálat eredményének beépítése is, amit talán rövidesen megismerhetünk.

Emellett számolni kell az UNESCO-szakértő javaslataival, melyeknek feltétlenül meg kell jelenniük az új szabályozási tervben. Ez még sajnos nem ismert, de azért sejteni lehet, hogy nem a további bontásokat, az ezzel járó erőltetett lakosságcserét, a minél több új építkezést, az ezzel járó forgalomnövekedést fogja támogatni.

A szabályozási tervet nézve azonban, minden előremutató új szabályozási elem ellenére (emeletmagasság, udvarméretek, lakásméret szabályozás, stb.) a megőrzési követelmények sokkal kevésbé teljesültek, mint amennyire az a megbeszéltek alapján, vagy akár a szöveges rész céljai és szándékai szerint várható lenne. A szöveg és a terv ilyen tekintetben gyakran ellentmond egymásnak.

Egy védelem alatt álló negyed esetében a legfontosabb a régi épületek megtartása, hiteles felújítása, ami a lakók többségének helyben maradását is jelenti. Egyformán fontosak a védett és nem védett épületek, és mindennek, ami új, a történelmi városrész léptékéhez kell illeszkednie, funkciójuk és különösen építészeti minőségük többletet kell adjon. A fennálló problémákra, mint itt például a zöldterület hiánya, a túlzott terhelés (elviselhetetlen autóforgalom), rossz környezeti állapot, stb. pedig az új tervnek megnyugtató választ kell adnia.

Ezek az elvárások azonban nem teljesülnek maradéktalanul.

Különösen veszélyes a korábbi szintterületi mutató és beépítési százalék változatlanul hagyása az esetleg felmerülő kártérítési igények említésével, akkor is, ha bizonyos szabályozási elemek ezt korlátozhatják. Valójában ez azt jelenti, hogy a több mint egy évtizede kialakult, mindenki által túlzottnak és károsnak tartott mutatókat, ahogy az eddigi tervek, úgy majd az összes további terv is, örökkön-örökké tovább görgeti változatlanul. Ez több mint abszurd!

Mi a garancia arra, hogy a korlátozások erősebbek, mint a megengedett mutatók? Úgy látjuk, továbbra sem a védett negyed megőrzési követelményei állnak legelső helyen, hanem a kialakult, mindenki által rossznak tartott előzmények.

Emellett szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy amikor új szabályozási terv készül, az a legalkalmasabb pillanat arra, hogy további területi és egyedi védelemre vonatkozó javaslat is születhessen. Ebben az esetben feltétlenül szükségesnek tartjuk az MJT terület kibővítését legalább az Erzsébet körútig. Az Erzsébet körúton kívüli Erzsébetváros beépítése is rendkívül értékes, és még a legtöbb helyen megbontatlan, ezért az is védendő. Itt is igen sok egyedi védelemre méltó épület található, ezenkívül igen sok utca egységes beépítését is védeni kell. Amennyiben szükségesnek látják, javaslatainkat részletezzük.

Hiányoljuk, hogy a Király utca másik oldala sem értékvédelmi, sem közlekedés-parkolás szempontjából nincs tárgyalva. Ezt akkor is figyelembe kellene venni, ha egy másik kerülethez tartozik.

A főváros által ismertetett javasoltakkal teljesen egyetértve a következő észrevételeket és javaslatokat tesszük:

Kártalanítás, bontás és építés

A magánbefektetők rövid távú érdeke nem lehet erősebb a közösség érdekénél.
Ki kártalanít majd egy-egy lakóközösséget vagy Budapest lakóit a tönkretett, agyonzsúfolt, forgalmilag ellehetetlenített, egészségtelen negyedért, a lebontott értékekért? Ki kártalanítja Budapestet idegenforgalmi esélyeinek csökkenéséért, vagy azért, ha elveszti világörökségi címét? Pedig az UNESCO-szakértő ajánlásainak be nem tartása például oda vezet.

Nem azt kellene-e mondani, hogy a negyed további ilyen jellegű átalakítása és terhelése megengedhetetlen, nem folytatható, még akkor sem, ha esetleg az egyes befektetők ingatlanspekulációs számításai nem válnak be? Mert mindaz, ami a vita tárgya, hosszabb távon értékvesztéssel jár, a negyed leértékelődik és mindenki vesztes lesz, végül még a befektetők is. Nem arról volt-e szó az egyeztetéseken, hogy ez kimutatható még számokkal is, például az, mennyivel értékesebb egy olyan ház, ami nem lakótelepszerű lakásokkal, mélygarázs-lehajtónak kialakított udvarral rendelkezik a Belvárosban, hanem kerttel, napfénnyel, magas, boltozatos terekkel, stb.?

Ebben a negyedben a bontást oly mértékig túlzásba vitték, hogy véleményünk szerint ezután már szinte semmi sem bontható az 1945 előtti épületekből, a belső szárnyak sem. A további bontásokkal ugyanis végleg felborul a negyed egyensúlya, vagyis történelmi negyed jellege. A bontások sohasem azt a célt szolgálják, hogy például nagyobb zöldterület lehessen a helyükön, vagy valamilyen fontos új funkció, hanem azt, hogy nagyobb épület épülhessen a meglévőnél.

Ettől függetlenül ebben az esetben is a megőrzési követelményeket kell figyelembe venni, ami szerint: „MJT területen, vagyis védelem alatt lévő városrészekben bontani csak kivételes esetben, rendkívül rossz, zavaró, ide nem illő épület esetében lehet, azt is csak akkor, ha az új terv a negyed értékét növeli”. A bontásra szánt, 1945 előtt épült épületeket vagy belső szárnyaikat nem a csúnyaságuk miatt bontják, hanem a kétszeres-háromszoros, olykor négyszeres építés reményében, rossz állapotra és az ott lakók érdekeire hivatkozva (az ott lakók egy része viszont nem akar innen elmenni, és ha mindenki megvehetné a lakását, akkor azok, akik valóban el szeretnének innen menni, ezt szabadon megtehetnék). Ha csak ugyanakkora épülhetne a helyén, nem lenne ilyen óriási bontási kedv. Az 1945 után épült épületek között viszont rendkívül sok zavaró akad. Tehát ha a Kezelési Tervet – ami feltétel volt – komolyan vesszük, az MJT területen belül az 1945 előtti épületek között szinte nincs bontási lehetőség, az 1945 után építettek között viszont van.

Azokon a helyeken, amelyek a szabályozási terven bontásra vannak jelölve, de ugyanakkor még nincs kiadva a bontási-építési engedély, kérjük, az MJT területekre vonatkozó megőrzési követelményeket figyelembe véve tekintsenek el a bontástól!

Ezek a helyek a terv jelölése alapján a következők:
Kertész utca 6., 8., Király utca 21. (belső szárny, műemlék), Király utca 25., 27. (belső szárnyak, műemlék), Csányi utca 8. (belső földszintes szárnyak, műemlék), Csányi utca 10. (belső szárnyak), Dob utca 14. (belső szárnyak és belső kétemeletes ház), Dob utca 18. (belső szárny, műemlék).

Az önkormányzat által az utóbbi években eladott ingatlanok közül, melyeket a teljes bontás vagy belső szárnyak bontásának ígéretével és a lakók kiköltöztetésének feltételével adtak el, és helyükre többnyire magasabb, leggyakrabban hét–nyolcemeletes épületeket vagy szárnyakat engedtek volna építeni, igen sok nincs a terven jelölve. Ezek az Akácfa utca 47. és 49. (műemlékek), 51., 61. (műemlék), Nagydiófa utca 8. (utóbbi annyiban lóg ki a sorból, hogy nem az önkormányzat adta el), Klauzál utca 7. (műemlék), Klauzál utca 8., 9., 10., 19. és 21. szám alatti épületek. Kérjük ezeknek a terveknek az átértékelését az új szabályozásnak és a KÖH-vizsgálatnak megfelelően.

Műemlék lakóház vagy 1875 előtti épült épület bontása azonban semmiképpen ne legyen lehetséges, belső oldalszárnyai sem, különben a műemléki védelem fogalma elveszti a jelentőségét.

A beépítés karakterének megőrzése

A nem védett épületek éppúgy hozzátartoznak a védett történelmi negyedhez, de a nem védett történelmi negyedekhez is, mint a védettek. Ezért a nem védett épületek esetében a csak utcai traktusra vagy homlokzatra vonatkozó megtartás, illetve visszaállítás sugallata számunkra elfogadhatatlan. A városszövet védelme a régi házak udvarai, kertjei nélkül elképzelhetetlen. A nem védett épületek is teljességükben fontosak, lépcsőházukkal, udvaraikkal, kertjeikkel együtt. A belső tömbökben a beépítés közel 40%-a már megváltozott!

Érdemes ránézni a térképre, mennyi új lehetőség van csak az üres telkek beépítésével.
Ha lenne egy olyan térkép, ahol a változás mértéke látható, tehát nemcsak a majd megváltozó, hanem az 1980-as évektől itt felépült új épületek is be lennének jelölve, beleértve a Király utca másik oldalát is, akkor talán mindenki megértené, hogy itt már olyan nagy átalakulásról van szó, amit amennyire csak lehet, mérsékelni kell és nem újabb bontásokkal növelni, ez a belső szárnybontásokra, szárny- és emeletráépítésekre is vonatkozik.

Javaslat:

2. számú rendelet, 2§ (2) bekezdésnél maradjon el a szövegből „a közterület felőli épületrésze, illetve utcai homlokzata” megkülönböztetés, a teljes épületre és környezetére vonatkozzon.

A telekosztás, vagyis az utca ritmusa is védendő.
Nem az számít, hogy általában össze lehet-e vonni telkeket vagy sem, hanem az, hogy mi az utca vagy utcaszakasz karaktere a telekritmus szempontjából. Itt is kérjük a megőrzési követelmények szerinti szabályozást, mely szerint az utcai fronton telekösszevonás nem lehetséges.

A tűzfalak hozzátartoznak a történelmi városrészekhez. Nem értjük, miért kell mindenáron takarni a megmaradó tűzfalakat épületszárnyakkal, és ezért engedményt adni? Ha látványuk valakit mégis zavarna, több bevált lehetőség között lehet válogatni. Az egyik legkedvezőbb közülük befuttatásuk zölddel (repkénnyel, vadszőlővel), mely például komoly környezetet javító tényező.

Javaslat:
1 rendelet, 2§, (18) bekezdés, c) pontnál maradjon el az „illetve ahol a tűzfalak takarása indokolja” szövegrész.

Tisztázni kell az emeletráépítés elveit, és ezt is szabályozni kell. (Nem tudjuk, hogy szerepel-e ez valahol az általános szabályozásban). Többször elhangzott a KÖH részéről, hogy emeletráépítést műemlék épületen nem engedélyeznek. A gyakorlatban szinte nincs olyan műemlék lakóház, amelyet az utóbbi időben újítottak fel, és amelyre ne építettek volna egy-két emeletet (Király utca 6., Király utca 19., Király utca 26.). Újabban már három emeletnél tartunk kétemeletes műemlék lakóházaknál (Síp utca 8., 10.). De a nem védett lakóházaknál ugyanúgy nem szerencsés kétemeletesre két-három emeletet építeni, mint a védetteknél.

Javaslat:
Műemlék épületeknél emeletráépítés nem lehetséges.
Nem védett épületeknél max. egyemeletes ráépítés lehetséges, amennyiben ez a KÖH-vizsgálat alapján az épület karakterét és az utcaképet, valamint az ott lakók érdekeit nem sérti (például: benapozási viszonyok előnytelen változása).

Tisztázni kell a mélygarázsok és a behajtók kialakításának elveit, és ezt is szabályozni kell (Nem tudjuk, hogy szerepel-e ez valahol az általános szabályozásban).
A mélygarázsok építésének általános, egész negyedet érintő korlátozását a történelmi negyedekben külön érintjük. Itt csak annyiban, hogy mértéket kell szabni az egy telek, az összevont telkek alá, vagy a tömbbelsőkben tervezett mélygarázsok nagyságrendjének, mert nem megengedhető, hogy egyrészt a XIX. századi műemlék épületek közé három–négyszintes mélygarázsok épülhessenek, ráadásul környezetvédelmi hatásvizsgálat nélkül, másrészt az adott keskeny, 7-9 méter széles utcák terhelését is figyelembe kell venni. Párizsban 300-350 férőhelynél nagyobb, közterület alatti mélygarázst például nem építenek, azt is jól megközelíthető, széles útvonal mentén. Itt például a keskeny Holló utca 6-ban, vagy a Síp utca 10-ben, csak egyetlen helyen, 250, illetve 262 parkolóhelyre adtak engedélyt.
A történelmi városrészek arculatához nem tartozik hozzá a mélygarázs-lehajtók látványa. Ez, mivel minden új épületnél, emellett a régi épületek bővítése esetén is megjelenik, kedvezőtlenül befolyásolja az utcaképet. Ezért komoly és szigorú szabályozást igényel. Méret-meghatározásra és a kialakítás módjára is ki kellene térnie a szabályozásnak. Elrettentő példaként például lásd a Holló utca 6-ot és 14-et.

Javaslat:
Műemlék épületeknél mélygarázs építése nem engedélyezhető.
Az új épületek alá építhető parkolóhelyek száma a törvény által előírtaknál (itt a már a mostani törvény /OTÉK szerint is felmentés esetén 50%-kal csökkenthető mértékre gondolunk) nagyobb mértékben nem növelhető.
A tervezett szint alatti parkolóhelyek nagyságrendjének és megoldásának módját – a föld alatti szintek számát, méretét és az elhelyezhető gépkocsik számát – környezetvédelmi hatástanulmánnyal kell alátámasztani. Amennyiben ez a környezetre az elfogadhatónál nagyobb terhet jelent, vagy káros hatású, úgy a beépítés mértéket, lakásszámot kell csökkenteni.

A bontásoknak – beleértve a belső szárnybontásokat is – nem kívánatos társadalmi következménye is van. A lakosság megőrzése is hozzátartozik a karakter megőrzéséhez. Mindezidáig ahol bontást engedélyeztek – a belső szárnyak bontását is beleértve –, az egyértelműen az összes lakás– és üzletbérlő eltávolításával járt. Fel szeretnénk hívni a figyelmet a 2005-ben az ELTE TTK szociológusai által a főváros megbízásából készített társadalmi vizsgálatára, mely szerint, ha az ún. rehabilitáció által előidézett változások a zsidónegyedben a jelenlegi ütemben folytatódnak, 2012-re a lakosság közel fele kicserélődik. (L. Tér és Társadalom 2006/1., Csanády Gábor – Csizmady Adrienne – Kőszeghy Lea – Tomay Kyra: Belső-erzsébetvárosi rehabilitáció)

Zöldterületek, környezetterhelés

Ez itt ugyanolyan fontos kérdés, mint a karakter megőrzése, ezért, egyrészt ami van, meg kell őrizni, és ahol csak lehet, lehetőséget kell adni újabb és nagyobb zöldfelületek kialakítására.
A már említett ELTE-vizsgálatban a megkérdezettek – itt élők, vállalkozók, idelátogatók és külföldiek egyöntetűen – a legnagyobb problémának az autóforgalom mértékét és a zöldterület hiányát említették. A lehetőség a nagyobb zöldfelületek kialakításának szempontjából nem korlátlan, de a terv az adottságokkal sem él. A gondolkodás fordított. A figyelem első helyen arra irányul, mennyire lehet beépíteni a telket maximálisan az adott szabályozáson belül (építési hely), és nem azt nézi, mit kell feltétlenül szabadon hagyni, hogy például nagyobb közpark jellegű zöldfelületet biztosítson a hosszú távú felértékelődés érdekében. Ott sem él a lehetőségekkel, ahol nincs még engedélyezett terv. A terv elsődleges szempontnak az adott telek beépítését tekinti, ennek mértéke viszont szorosan összekapcsolódik a mélyparkolók számával és az autóforgalom növekedésével, a terület terhelésével. A zöld csak a maradék elv alapján érvényesül.
Ugyanakkor a terv környezetvédelmi és zöldfelületekkel foglalkozó fejezetében például ezek a megállapítások találhatók:
„Jelentős gondot okoz ….. a zöldfelületek szinte teljes hiánya, mely így nem képes a többi környezeti terhelés minimális mértékű csökkentésére sem.” (86. oldal)
„A területre az összefüggő nagyobb zöld- és pihenőterületek szinte teljes hiánya jellemző. A zöldfelületek létesítése érdekében a szabályozási eszközök a beépítések és telekalakítások során a sűrűn beépített tömböket lazítani, tömbbelsők összenyitásával a belső udvarokat növelni, azokon minél nagyobb arányú zöldfelületek kialakítását kell támogatni. Az így kialakuló zöldfelületeket, udvarokat részben vagy teljes mértékben közhasználatúvá kell tenni.” (87. oldal)
„A kerület környezetminősége általánosan, de az egyes környezeti elemek vonatkozásában is romló tendenciát mutat.
A terület környezetterhelési szempontból a Kizárólag tehermentesítésre irányuló fejlesztés zónájába tartozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy fejlesztés során csak a környezetterhelés csökkentését eredményező beavatkozások végezhetők, amit a térség kritikus környezeti állapota indokol.” (89. oldal)
„A szabályozási tervek csak elméleti síkon támogatják a tömbbelsők fellazítását, ott zöldfelületek kialakítását. A valóságban az átépülő tömbök új beépítése a korábbi sűrű tömbszövetet őrzik meg, csak az épületállomány cseréje történik meg, sok helyen még a zsúfoltság is nő, hiszen adott épületben több lakás kerül kialakításra. Fontos a szabályozási tervekben a tömblazítások tényleges kijelölése, visszavonhatatlan rögzítése” (88. oldal)

Ezért:
A Király utca 23. szám alatti játszótér beépítésétől, kérjük, tekintsenek el.
A 3., 6., 14., 15., 21., 23-as tömböket kérjük a készülő szabályozási terv saját környezetvédelmi elvárásainak megfelelően átértékelni és ezekben a szabályozás eszközével a tervezettnél lényegesen nagyobb, összefüggő közhasználatú zöldterületet biztosítani!
Itt is élni lehetne a pályázat lehetőségével ugyanúgy, mint az épületek tervezésénél. Például a 6. tömbben, melyben sokféle variáció is elképzelhető (lásd EUROPAN pályázatot!)
Ugyanezen okokból, de karakter szempontjából is, nemcsak az épületek védelme fontos, de a meglévő kerteké is, például a negyedet egykor jellemző hátsó kertekből az a néhány, ami még megmaradt, vagy olyan udvaroké, ahol jelentős növényzet, idősebb fák vannak, vagy megvan a kert kialakításának lehetősége. Ezekben az udvarokban sem mélygarázs építése, sem új épület vagy épületszárny elhelyezése ne legyen lehetséges!

A növényzetük és karakterük szerint is védendő kertek vagy udvarok szerintünk a következők:
Akácfa utca 47., 49. (műemlékek, jellegzetes hátsó kerttel), Akácfa utca 61. (műemlék, az idősek számára fenntartott Akácos udvar, egyedüli az egész negyedben), Csányi utca 8. (műemlék), Dob utca 18. (műemlék), Dob utca 34 – 36., Dob utca 50. – Akácfa utca 55., Kazinczy utca 49. (műemlék, fügefa) és Klauzál utca 19. (fügefa), Király utca 25. (műemlék, kettős udvar fákkal), Klauzál utca 10. (platánfa).

Közlekedés, parkolás, közterületek

A parkolás és a közlekedés problémájára úgy látjuk környezetterhelési hatástanulmány hiányában a válaszok nem megfelelőek.
Olyan átfogó elemzésre és ennek alapján megfogalmazott koncepcióra van itt szükség, ami nem azon alapul, hogy mennyi gépkocsit kell itt elhelyezni (ezért a műemlék épületek, a belső kertek és a bölcsőde alá is mélyparkoló épül például), hanem mennyi forgalmat bír el a negyed, a sajátos utcaszerkezet a T alakú és eltolt utcatalálkozásokkal és a keskeny, 7 és 9 méter széles utcák? Hol kell érintetlen zöldterületet vagy utcaképet hagyni, stb.? Megnézni, hogy a nyilvános, üzleti alapon működő parkolóházi férőhely mellett, mennyi magán-mélyparkoló van már most is, hol és mennyi várható az új beépítésű telkeken vagy közterület alatt. Itt meg kell vizsgálni a Király utca másik oldalát is, ahol nem elhanyagolható számú parkolóhely van. A parkolók számát, nagyságrendjét a negyed jellegéhez kell igazítani, illetve maximalizálni, vagyis egy bizonyos számnál több itt nem helyezhető el, mert ez karakterének és az élhetőségének rovására megy. Emellett a cél tudtunkkal a Belváros tehermentesítése, nem terhelésének állandó és hosszútávra biztosított növelése. Belvárosra és védett MJT területre való tekintettel – a környezetterhelési hatásvizsgálat alapján – az OTÉK előírásai alól felmentést, csökkentést kell kérni, élni kell a már ma is lehetséges 50%-os engedmény lehetőséggel.
Nem értünk egyet a Király utca jelenlegi megoldásával, közlekedési és vizuális káoszának változatlanul hagyásával. Az utca – ellentétben a műleírásban leírtakkal – a város legkellemetlenebb utcájává vált az átalakításkor még forgalmilag is. Megérdemelné, hogy mint a negyed kivételes, műemlékekkel szegélyezett kereskedő-főutcája minimum gyalogos elsőbbségű utca lehessen a jövőben, mert most kifejezetten gyalogos-ellenes.
Nem értünk egyet a Klauzál tér szerepének és kialakításának változatlanul hagyásával sem. Ez most egy szinte átjárhatatlan, kerítésekkel feldarabolt hely, ami ilyen formában nem segíti elő a negyed felértékelődését.

2008-02-27

ÓVÁS! Egyesület