Bakó Katalin, lmv.hu, 2008. június 9. és június 12.
Avagy ki lehet-e zárni a nyilvánosságot?
„Rehabilitációs” szabályozási terv értékvizsgálat nélkül?
Folytatódhatnak a bontások és túlépítések a zsidónegyedben?
Elfelejtettük kérdezni – és a főépítész nem tért ki rá -, hogy agymosás nélkül elhagyhatjuk-e a helyiséget. Így az ülésen történtek emlékezet szerinti papírra vetését és annak nyilvánossá tételét nem tilthatja meg senki.
Az ülést vezető főépítész kijelentette, a jegyzőkönyv készítését hangfelvétel is segíti, a meghívottak megkapják majd a felvételt (sajnos csak az ülés végén vettük észre, hogy a mikrofonok valószínűleg nem voltak bekapcsolva!!!). Hozzátette azonban: a jegyzőkönyvnek nem minden részletét fogják kiadni (???). Az állítólagos hangrögzítés ellenére az ülés alatt a főépítész lassan, tagoltan diktálta gépbe a szerinte jegyzőkönyvezendő mondatokat, még a felszólalók mondatait is – saját szája íze szerinti tolmácsolásban.
A főépítész a Nagydiófa Egyesületnek a videofelvétel készítését kizárólag saját használatra engedélyezte. Jegyzőkönyvbe mondta, hogy a videofelvételt szabadon felhasználni még bírósági ügyben bizonyítékként sem lehet, csak akkor, ha a felvételen szereplő valamennyi fél hozzájárul. (???)
A főépítész az adatvédelmi törvény 19/A §-ára hivatkozott, amit a Nagydiófa Egyesület jogi képviselője, dr. Kollonay Enikő elfogadhatatlannak tart. Megerősítette ebben az Országgyűlési Biztosok Hivatalának (OBH) közérdekű adatok nyilvánossága témakörében jártas munkatársa is. Elmondta, hogy az adatvédelmi tv. 19/A §-a egyáltalán nem erre az esetre vonatkozik, és nem rendelhető el zárt ülés. Az Étv. 9. § eleve a nyilvánosságon, és a széles közvélemény bevonásán alapszik. (Hiszen a civilek is ott vannak: ÓVÁS!, Nagydiófa Egyesület, Szindikátus, Madách Egyesület.)
Az egyes tervekhez kapcsolódó környezeti vizsgálatról szóló 2/2005-ös Korm. rendelet szerint is a szabályozási terv készítési folyamata nyilvános, és közérdekű adat.
A főépítész semmilyen elfogadható magyarázattal nem szolgált arra vonatkozóan, miért ne kaphatna széleskörű nyilvánosságot az eltérő véleményeket egyeztető tárgyalás. Hiszen az itt élők épített és természeti környezetét hosszú évekre meghatározó terv mindenkire tartozik.
A nyilvánosság kizárására nem megfelelő érv az sem, hogy szakmai, döntés-előkészítő tárgyalásról volt szó. A témában korábban tartott szakmai ülések mindegyike nyilvános volt. Hogy mennyire vették vagy nem vették figyelembe a civilek részéről elhangzó véleményeket, az más lapra tartozik, de legalább bárki tudomást szerezhetett róluk. Most, hogy a Nagydiófa Egyesület komoly alkotmányossági kérdéseket feszeget, a kerületi főépítész a demokrácia szabályait felrúgva titkosította az ülést. Nagy kérdés az is, mennyiben készíti elő ez az „egyeztetés” a képviselőtestületnek az új terv elfogadásáról hamarosan meghozandó döntését, hiszen a testület tagjai közül az ülésen senki sem volt jelen.
Az UNESCO-szakértő hatására a kerület és a főváros ez év elején végre elkészíttette a KÖH kutatócsoportjával a Belső-Erzsébetváros nagy részét kitevő régi pesti zsidónegyed házankénti értékvizsgálatát, a készülő szabályozási terv mégis fittyet hány rá. Holott 2006-ban, amikor elhatározták, hogy a világörökségi védőzónaként nyilvántartott negyedre rehabilitációs szabályozási tervet készítenek, határozatot hoztak, hogy a világörökségi egyezmény szabályait érvényre juttató Kezelési Terv lesz az új szabályozási terv alapja. Később arról is rendelkeztek, hogy a Kezelési Terv előírásainak megfelelően részletes értékvizsgálatot készíttetnek, eredményét pedig beépítik az új szabályozásba.
A készülő tervvel kapcsolatos eltérő vélemények egyeztetése céljából tartott ülésen az ülést vezető főépítész mellett dr. Nagy Béla tervező, a MűHely Rt. igazgatója, az új terv készítője vett részt, megválaszolandó a föltett kérdéseket. (Mivel Nagy Béla a készülő tervvel kapcsolatos döntésekben tudtommal nem vesz részt, érthetetlen, hogy őt találták legalkalmasabbnak a jogi kérdések sokaságát is felvető vélemények megválaszolására.)
Egyesületünk kérdésére, hogyan lehetséges, hogy a készülő terv az értékvizsgálat eredményét nem veszi figyelembe, az írásos tervezői válasz: „A KÖH által készített örökségvédelmi hatástanulmány, és annak része: A rehabilitáció műemléki követelményei c. anyag nem épülhetett be a leszállított RSZT-be, mert az a mai napig nem került teljeskörűen dokumentálásra.”
Szóban a főépítész és dr. Nagy Béla tervező azt állították, hogy a Világörökségi Egyezmény szövege sem elérhető, még le sem fordították magyarra. Furcsa, hogy ennyire tájékozatlanok, pedig kötelességük lenne figyelembe, sőt alapul venni a terv készítésénél. Ha korábban ezt elmulasztották (bár 2002 óta lett volna erre alkalom), legalább az UNESCO-szakértő felhívására – amelynek minden szavával egyetértettek kerületünk elöljárói is – elmélyedhettek volna az egyezmény szabályaiban.
A KÖH értékvizsgálat utáni állásfoglalását, amely tehát szintén a terv alapja kellene hogy legyen, nem ismerik, nem kapták meg, hát hogyan építették volna a tervbe.
A Fővárosi Főépítészi irodában 2008. február 22-én tartott ülésen, ahol a KÖH kutató gárdája ismertette az értékvizsgálat eredményét, a kerületi önkormányzat részéről valóban senki sem volt jelen. Akár most, május 26-án a KÖH vezetői, akkor ők is arra hivatkoztak, hogy nem kaptak meghívót. A KÖH kutatócsoportjának vezetője, Ferencz Zoltán február 22-én jegyzőkönyvbe mondta, hogy még aznap eljuttatja az anyagot a kerülethez. (Azt csiripelték a madarak, a kerület elégedetlen volt a munkával, az ő nemtetszésük hatására pedig Mezős Tamás KÖH-elnök is saját emberei munkája ellen fordult.) Lantos Péter állítása szerint viszont az anyagot meg sem kapták.
Nagy Béla tervező pedig bizonyára megfeledkezett róla, hogy azon a február 22-i ülésen osztották ki az értékvizsgálat 8 oldalas szöveges anyagát, ahol ő is jelen volt és mi is hozzájutottunk. Ugyanott ugyanakkor betekinthetett – ahogyan mi is – a házankénti értékvizsgálat több kötetnyi részletes anyagába is.
A kérdésre, reklamáltak-e amiatt, hogy nem kapták meg a tervek készítéséhez alapul szolgáló értékvizsgálati anyagot, a főépítész azt mondta, mért tették volna, ha a KÖH-felügyelet sem tette szóvá az értékvizsgálati anyag figyelmen kívül hagyását („Ha a rendőr nem üt a kezemre, mért ne lophatnám el azt a jó kis libát?” – mondta Gazsi és hazavitte a vacsorának valót.”).
Hogy ki adott felhatalmazást, hogy értékvizsgálat nélkül tervet készíttessenek/készítsenek a védett negyedre, arra választ nem kaptunk. Úgy látszik, a KÖH jogellenes mulasztását felhatalmazásnak vették.
És akkor jobb híján a tervező csinált valamit… Dr. Nagy Béla komoly tervezői tapasztalataira és számos általa, ill. tervezői csapata által végzett vizsgálatra hivatkozott, amelyek szerinte elegendők.
Ezek a vizsgálatok azonban semmi esetre sem helyettesíthetik a világörökségi védőzónában, műemléki jelentőségű területen egy olyan független örökségvédelmi szakértői csoport, mint a KÖH Műemléki Tudományos Intézet kutatógárdája egyébként is elvégzett munkáját.