Kema

Kevesen vannak, akik becenevükön válnak közismertté, mégpedig annyira, hogy komoly szakmai közösségükben is ezen a néven emlegetik őket és még az utókor is így emlékezik rájuk. E kevesek közé tartozott és tartozik Kema, egyesületünk egyik alapító tagja. Kema – aki 2004-ben kelt alapító okiratunkat „Kemény Mária művészettörténész” néven írta alá – 2018. július 13-án 69. életévében meghalt.

Mi sem volt természetesebb, hogy az indulástól egyesületi társunk volt. Kemának, mint a SZETA egyik alapítójának már a rendszerváltás előttről gyakorlata volt az igazi, alulról szerveződő (és ennél fogva küzdelmes) civil mozgalom működtetésében, ugyanakkor művészettörténészként első sorban a XIX. század és a századforduló építészettörténetét kutatta, mely a régi pesti zsidónegyed történetének is jelentős korszaka. Kema nagy lelkesedéssel vezetett várostörténeti sétákat, sokrétű tárgyi ismerete minden alkalommal kivívta hallgatósága csodálatát.

Művészettörténészi szaktudása mellett közgazdászi tudását is rendelkezésünkre bocsátotta: évekig ő készítette egyesületünk pályázati költségvetéseit, elszámolásait, éves pénzügyi beszámolóit.  Mint építészettörténész és várostörténet kutató Kema szervezte 2005-ben egyesületünk második nagysikerű nemzetközi konferenciáját „Náluk hogy sikerült?”címen. A realitásokra is figyelő közgazdászi szemléletmódját tükrözte, hogy a zsidónegyed sorsának megoldását az értő, a múlt építészeti örökségét tiszteletben tartó befektetők szerepvállalásában látta, ennek érdekében igyekezett hazai és külföldi banki szakembereket, üzletembereket konkrét tárgyalásokon is meggyőzni. Kema igaza, igazsága az azóta sajnálatosan még romosabbá vált negyedben most is sürgetően aktuális.

Holokauszt túlélők gyermekeként a másodgenerációs traumatizáltság terhe egész életén át rendkívüli súllyal nehezedett rá, ezt a terhet Kema érzékeny lélekkel és felelősen viselte. Ebből eredt a zsidónegyeddel kapcsolatos legmélyebb szívügye is: legyen emlékjele a Klauzál téren a Soá gettóbeli áldozatainak, akiket 1944-45 rettenetes telén ideiglenesen ott hantoltak el.

Szomorúak vagyunk, hogy búcsút kellett vennünk Kemától, kivételes intellektusú, érzékeny és igényes lelkületű egyesületi alapító társunktól. Büszkék vagyunk rá, hogy velünk volt, büszkék vagyunk tanulmányaira, sikeres köteteire. Megrendülve kell tudomásul vennünk, hogy Petó fia után Kema is elment közülünk – hiányozni fog. Együtt érezve, szeretettel gondolunk Kema legnagyobb kincseire: Pancsira és az unokákra.