Belső-Erzsébetváros sorsa pontosan modellezi azokat a városfejlesztési dilemmákat, amelyekkel a lerobbant, de mind építészeti és urbanisztikai, mind a közösségi emlékezet szempontjából felbecsülhetetlen értékű ingatlanállományt megöröklő önkormányzatok küzdenek. Az önkormányzati törvényből következően ezekre a dilemmákra minden egyes önkormányzat maga kell, hogy választ találjon – csakhogy a hetedik kerület vezetése sohasem rendelkezett világos, széles társadalmi támogatással bíró, a rehabilitációt szem előtt tartó fejlesztési koncepcióval.

Ehelyett a 2000-es évek elejétől látványos belső-erzsébetvárosi változások – különösen a régi pesti zsidónegyednek nevezett világörökségi területen – azt a retorikát tükrözték, mely szerint a rehabilitációnak nevezett folyamat során a kerület a hangsúlyt nem a negyed egyedülálló arculatának megőrzésére, hanem a lakók életkörülményeinek javítására helyezi. Bár nem lett volna szükségszerű, mindez az épületállomány és a belső-erzsébetvárosi élettér degradálását eredményezte, s nem mellesleg lakosságcserével is járt.

A folyamat, amit az épületek eladását övező botránysorozat kísért – és a közelmúltban a polgármester letartóztatása tetézett –, minden korábbinál ékesebb bizonyítéka annak, hogy a negyed eddigi megújítására tett lépések rossz lépések voltak. A régi épületek helyén építészetileg értékelhetetlen, az évszázados városszövetet megbontó új házakat látunk, melyek – miután a lakások többségét külföldi befektetők vásárolták meg – konganak az ürességtől. Belső-Erzsébetváros tavaly szeptemberben elfogadott új, „rehabilitációs” jelzővel ellátott szabályozási terve nem veszi figyelembe sem azt, hogy műemléki jelentőségű területről van szó, sem azt, hogy a negyed Budapest világörökségi területei közé tartozik – vagyis jogilag is kifogásolható alapokon született meg.

A Kortárs Építészeti Központ Tálaló c. vitasorozatának következő estjén a rehabilitáció dilemmáiról, az érvényes szabályozásról, az érintett szervek felelősségéről és alternatív rehabilitációs koncepciókról lesz szó. A vendégek: Beleznay Éva fővárosi főépítész; Lantos Péter Erzsébetváros főépítésze, Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke; Nagy Béla, a MűHely Rt. igazgatója, az új szabályozási terv készítője valamint Perczel Anna, az ÓVÁS! Egyesület elnöke. A vita moderátora Miklósi Gábor újságíró (Index), a sorozat kurátora Somlyódy Nóra újságíró (Magyar Narancs). A beszélgetést az Iparművészeti Múzeum aulájában tartjuk, május 21-én, csütörtökön, este 7 órakor. A belépés díjtalan.