Perczel Anna építészmérnök, városrendezési szakember, a zsidónegyed történetének, városképi és építészeti szerkezetének, sorsának legjobb ismerője, az ÓVÁS! Egyesület alapító tagja.

A szakértői misszió után, de még az UNESCO-jelentés hivatalos közzététele előtt a VII. kerület polgármestere és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a 2008. február 1-je és 2008. május 31-e közötti időre – azért, hogy a Belső-Erzsébetváros területére készülő szabályozási tervbe, még a terv elfogadása előtt, beépülhessenek az épületenkénti műemléki vizsgálat eredményei – változtatási tilalmat rendelnek el. (A változtatási tilalom, ahogy az épületenkénti vizsgálat is, nem a Belső-Erzsébetváros szervesen összetartozó teljes területére, hanem csak az Andrássy úti világörökségi terület védőzónájaként UNESCO-védelem alatt álló, Károly körút-Király utca-Csányi utca-Klauzál tér-Klauzál utca-Dohány utca által határolt területére vonatkozik.) VII. kerület polgármestere ugyanott kijelentette, hogy a régi pesti zsidónegyed néven védett rész olyan értékes, hogy saját maga fogja javasolni azt, hogy a negyednek ez a része ne az örökségvédelmi terület védőzónája, hanem maga is örökségvédelmi terület legyen. Mivel a moratórium határideje az egyeztetési folyamat befejeződése előtt lejárna, Erzsébetváros önkormányzata a legutóbbi testületi ülésen meghosszabbította a változtatási tilalmat egy hónappal (azóta pedig még tovább, 2008. szeptember 30-ig, a szabályozási terv tervezett jóváhagyásáig).

Az UNESCO-jelentés nyilvánosságra hozásának pillanatában a sajtótájékoztató résztvevői – Mezős Tamás KÖH-elnök, dr. Fejérdy Tamás, az ICOMOS európai ügyekért felelős alelnöke, egyúttal a KÖH alelnöke, valamint Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes – kijelentették, hogy egyetértenek a jelentéssel. Hunvald György VII kerületi polgármester hozzátette, hogy számukra semmi új nincs benne, és már amúgy is minden eszerint történik, hiszen készül az új terv, és van moratórium. Pozitívumként említette, hogy a jelentés szerint nincs veszélyeztetve a világörökség.

Dr. Fejérdy Tamás megemlítette, hogy ha szó szerint nem is tartalmazza a jelentés a cím viszszavonásának a veszélyét, a jelentésben foglaltak szerint komoly változtatásokra van szükség, hogy ez ne következzen be. A jelentés szerint ugyanis ami eddig történt, az egy védett negyed esetében elfogadhatatlan, és a továbbiakban nem folytatható. A már kiadott engedélyekről pedig azonnal tárgyalásokat kell kezdeményeznie az állam képviseletében a világörökségi területekért felelős KÖH elnökének.

Az ÓVÁS! képviselői 2008 áprilisában felkeresték Mezős Tamást, a KÖH elnökét, hogy többek között megtudják, mit szándékozik tenni, megkezdődtek-e a tárgyalások például a befektetőkkel, amit Polge úr javasolt azokban az esetekben, ahol már kiadott engedélyek vannak. A KÖH elnöke azonban nem kíván lefolytatni ilyen egyeztetéseket. Egyedül az épületenkénti vizsgálatot tartja feladatának, ami el is készült február 22-re, de eredményét senki, sem a főváros, sem a kerület, sem a tervező, sem az ÓVÁS! nem kapta meg a mai napig.

A bontások és az építkezések az előzetes megállapodások és engedélyek szerint – a tárgyalások hiányában – változatlanul és akadálytalanul folytatódnak. Lásd például Dob utca 23., 25., 27.-et. Ahol egy klasszicista lakóház lebontása és a kerületi bölcsőde kertjének felhasználásával, 3 telek összevonásával épül egy 4-5 emeletes társasház, óriási homogén falat képezve a Dob utca kétemeletes házai között.

Az önkormányzatiingatlan-eladások a védett, moratórium alatt álló részen és azon kívül is – még a régi feltételek szerint – napjainkban is zajlanak (ezalatt adták el például a Király utca 25., 27., 29.-et az Autóker Holdingnak. A három műemlék ház eladásának egyik feltétele – mint minden önkormányzati tulajdonú lakóház eladásának esetében – a lakók és üzletbérlők kiköltöztetése).

Az egyeztetésre kiküldött, elfogadás előtt álló terv szerint a területhasználatot szabályozó mutatók nem változnak, a maximális szintterületi mutató értéke továbbra is 4,5- 6, a beépítettség maximális mértéke 70-80%, a kötelező zöld terület 10-15% közötti.

A beépítés mértékét a párkánymagasság korlátozásával, a szintmagasságok meghatározásával és az udvarok arányainak meghatározásával szándékoznak szűkíteni. Ez azt jelentené, hogy a föld fölött kevesebbet és főleg alacsonyabbat lehet építeni, de a föld alatt ki lehet használni a mutatókat, így ez a negyed terhelését, zöld területeinek védelmét nem oldja meg.

A műemléki vizsgálat és a hozzá tartozó javaslatok ugyan már 2008. február 22-re elkészültek, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke evvel nem volt elégedett, átdolgoztatta, hogy csökkentse a műemléki megkötéseket, de sem az eredeti, sem a megváltoztatott javaslatok nem kerültek be a kiküldött tervbe.

A terv bár külön mellékletben szabályozza a nem védett épületek bontásának lehetőségét, amit részletes értékvizsgálat feltételéhez köt, de ez a vizsgálat a rendelkezés szerint csak a homlokzatra és az utcai traktusra vonatkozik, a belső szárnyakra nem. Emellett nem terjed ki a teljes belső-erzsébetvárosi területre, csak a védelem alatt álló Klauzál térig tartó részre. Nem mondja ki, hogy az 1945 előtti épületek bontása a továbbiakban nem lehetséges. A terv konkrétan is tartalmaz bontásokat, különösen belső szárnyakét. Több helyen már előzetes megállapodások születtek az engedélyező hatóságokkal. A terv és az előzetes megállapodások szerint a VII. kerületi oldalon legalább 14 újabb épület belső szárnyainak bontása várható, köztük van 4 műemlék épület is. Ez azt jelenti, hogy ezeknél az épületeknél csak a homlokzat és az első traktus marad meg. Emellett további három épületet teljes bontásra jelöl a terv. Több mint 50 helyen kezdődhetnek építkezések a már eddig felépült új épületek mellé, részben a bontások helyén, másrészt a már üres telkeken. (2002 óta a negyed VII. kerületi oldalán már 14, a VI. kerületi oldalon öt épületet bontottak el teljesen. Néhányuknak csak a homlokzata és az utcai első traktusa maradt meg.) Az elbontott és a bontásra jelölt épületek és szárnyak helyén, ahol az előzetes engedélyezés vagy megállapodás már megtörtént a befektetővel, általában hét-nyolc emeletes belső épületszárnyak és hozzá tartozó mélygarázsok épülhetnek, 70-80%-os beépítettség mellett, függetlenül az új szabályozástól. (Ez történt és történik majd a Dohány utcai zsinagóga közvetlen szomszédságában, a műemlékként is védett Dohány utca 10., Síp utca 8. és 10. telkén, de a Belső-Erzsébetváros egyetlen, idősek számára fenntartott épületének nagyméretű, fákkal beültetett udvarán is (Akácos udvar, Akácfa utca 61.).

A mélyparkolók miatt igen sok értékes kert szűnik meg, sok értékes fa kerül veszélybe, kivágásra. Kertek, fák konkrét védelméről a terv nem szól. Erre a felvetésre a válasz az, hogy ez nem a szabályozási terv feladata, azt majd külön kell megoldani. Ráadásul az, hogy hogyan szerveződik majd az újonnan beköltözők miatt megnövekedő forgalom, ugyancsak nem készült előzetes kalkuláció és tervezés. De hasonlóan kérdéses az a javaslat, amely több helyen is 2, 3 vagy 4 telek összevonására vagy a legmagasabb szomszédhoz történő igazodásra vonatkozik. Mindezt tiltja a világörökségi területekre vonatkozó kezelési utasítás, ami pedig alapfeltétele volt az új terv készítésének. Az új építkezések esetében a szabályozási előírásokba nincs beépítve semmi arra vonatkozóan, hogy ezentúl az itt felépülő új épületek minősége és építészeti színvonala – az eddigiektől eltérően – például pályázat kiírásának kötelezésével kellene hogy lényegesen javuljon.

Az első ütemben – mely az előírt egyeztetések után mostanában kerülne jóváhagyásra – például nem valósulnának meg a beépítés mértékére vonatkozó, korlátozó intézkedések, csak a második ütemben. Vagyis most nem változna szinte semmi. Minden eddigi rossz döntés maradna a régiben. Az érv az, hogy csak akkor fogadják el a második ütem rendelkezéseit, ha az öszszes környező kerület majd hasonlót fogad el, vagyis mindez bizonytalan időre eltolódna.

Abban lehet bízni, hogy a főváros és előreláthatóan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – akik egyébként a szabályozási tervet nagyjából jónak tartották – nem fogadják el a kerület ezen döntését, mert így a két éve tartó terveztetés értelmét veszti. Ezért 2008. május 29-én Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes a főváros közgyűlése elé terjesztette azt a javaslatot, mely moratóriumot rendelne el a zsidónegyed teljes területére, immár fővárosi szinten, mivel semmi nem mutat arra, hogy a kerület figyelembe venné a főváros és az UNESCO-szakértő véleményét. A fővárosnak azonban jogilag igen kevés mozgástere van. Egyik lehetősége a fővárosi hatáskörben elrendelt változtatási tilalom maximum három éves időtartamra. Ezt azért tehetné meg, mert a fővárosi szabályozási kerettervbe nincsenek még átvezetve azok a műemléki változások, amelyek a zsidónegyeddel kapcsolatban az utóbbi időben megszülettek. S mivel a kerületi szabályozási tervnek összhangban kell lennie a főváros tervével annak módosításáig, s ez időre (legfeljebb hároméves időtartamra) el lehet rendelni a tilalmat. Ezalatt ki lehet dolgozni a felújításokat segítő gazdasági ösztönző rendszert és felállítani egy rehabilitációs projekttársaságot, amit az UNESCO biztosa, Polge úr is javasolt tavaly őszi budapesti látogatása után. Ez áll többek között az előterjesztésében.

Csakhogy az előterjesztést a főváros képviselő-testülete Ikvai-Szabó Imre előterjesztésével és az ÓVÁS! képviselőjének érvelésével szemben, Hunvald György VII. kerületi polgármester véleményét elfogadva, nagy többséggel és jelentős tartózkodás mellett leszavazta.

Teljesen abszurd helyzet alakult ki Budapestnek ezen a részén. Ugyanis a sok új házat, amely itt megépült és jelenleg is épül, nem lakják. Nincs aki beköltözzön. Tehát nem él a negyednek az újonnan megépült része. Az óriás, többszintes mélygarázsok üresen konganak.

Mert ezeket az új lakásokat nem arra tervezték, hogy itt családok jól érezhessék magukat. Ezek a házak kizárólag befektetési célokra készültek. Itt nincsenek kertek, ahogy régen voltak, hanem sűrű, csakis gazdaságossági szempontokat figyelembe vevő lakások. Azért is abszurd a helyzet, mert ugyanakkor ha ezek a házak nem fantomházak lennének, hanem laknának bennük, akkor viszont olyan mennyiségű gépkocsi kerülne erre a területre, amelyet ezek a keskeny utcák egyáltalán nem bírnának el. Ezek a mai utcácskák a negyedben annak idején a kerteket kötötték össze egymással, ezért ilyen keskenyek, és komoly autóforgalomra alkalmatlanok. Ezt pedig a befektetők egyáltalán nem veszik figyelembe.

Nagyon komoly következményei lehetnek. Évente ülésezik a világörökség-bizottság. A legutóbbi, Québecben tartott tanácskozáson súlyosan elmarasztalták Magyarországot. Pontokba szedett, új ajánlást fogalmaztak meg, amelynek teljesítéséről 2009. február 1-jén be kell számolni.

Azt tudom, hogy Bécs városát már másodszor is figyelmeztették, mert a védőzónába – a védett városrész köré – öt magas épületet akartak felhúzni. Végül is az utolsó pillanatban eltekintettek az építéstől, így megúszták, hogy Bécs kikerüljön a világörökségként jelölt területek közül. Budapesten is volt már erre példa, nevezetesen az alsó rakpart kiszélesítéséről kellett az utolsó percben lemondani, mert az UNESCO nem engedélyezte. Most azonban egy kicsit másról van szó, ebben az esetben a kerületnek kellene lemondania nagyon is gyanúsnak látszó üzleteiről.

A reményt soha sem szabad feladni, ezért is alakítottuk meg annak idején az ÓVÁS! Egyesületet. De sajnos úgy látom, hogy jelenleg a helyzet nagyon rossz, mert egy olyan új tervet akarnak elfogadni, amely nem változtat a jelenlegi gyakorlaton. Tehát egyelőre – amennyiben elfogadják a tervet – nem lehet megállítani, ami itt zajlik. A moratórium ugyan tart még, de mivel olyan tervet dolgoznak ki a védett területen lévő épületekre vonatkozóan, amely láthatóan megint a befektetők – illetve a velük szoros kapcsolatban lévő önkormányzati döntéshozók – érdekeit szolgálja.

A régi zsidónegyed védelmére és megőrzésére jó néhány civil szervezet fogott össze. Ezek között voltak olyanok, amelyek kizárólag e célra jöttek létre, elsőként 2004-ben az Óvás!, majd a Nagydiófa Egyesület, azután a Szindikátus Egyesület. Velük gyakran fog össze a Levegő Munkacsoport, a Védegylet és még néhány más városvédő egyesület.

Bakó Katalin, helyi lakos, a Nagydiófa Egyesület titkára

Az egyesület ez év januárjában alakult, a cél akkor a Nagy Diófa utca 8-as számú, szép, régi házikó megvédése volt. Ez a ház a rendszerváltásig állami tulajdonban volt, a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat használta. 1990-ben a vállalat megkapta a tulajdonjogot, és még évekig irodaházként használták. A gyönyörű, kis 150 éves épületet szépen gondozták, őrizték a régi tartozékait, gondozták a körülötte lévő kis kertet, amelyben régi, nagy fák voltak. Ez a ház a negyed egyik gyöngyszeme volt és építészeti szimbóluma is, hiszen a zsidónegyedben korábban számos ilyen kisvárosias hangulatú épület lehetett.

Öt évvel ezelőtt kezdődött a ház kálváriája, amikor a vendéglátó-ipari vállalat eladta a tulajdonjogot. Ezt követően három-négy év alatt kb. 20 tulajdonosa volt az épületnek. Volt úgy, hogy egy reggel eladták, este már egy újabb tulajdonos kezébe került. Volt, hogy két hétig is egy kézben volt, de általános állapotává vált a hányattatás. Most éppen az Autóker a tulajdonosa. Az egyesület azért alakult, mert az Autóker egy évvel ezelőtt óriásmolinón meghirdette, hogy itt lakások leköthetők, mert nagy házat épít ezen a helyen. Akkor sokan, akik a környéken lakunk, igazán kétségbe estünk. Addig nem hittük el, hogy ilyesmi megtörténhet, hogy egy ilyen értékes, szép, 150 éves épülettel ezt lehet tenni, pláne egy olyan területen, amely a világörökség részeként nemzetközi védelmet élvez. Most azonban komolyra fordult a dolog, ezért összeálltunk, és fűhöz-fához kezdtünk szaladni.

Mivel nagyon elszántan álltunk neki a feladatnak, hogy megvédjük a Nagy diófa utca 8.-at, mi, harmincan alaposan beleástuk magunkat a jogi helyzet dokumentációjába, Ebben rengeteget segített nekünk a Szindikátus Egyesület jogásza, dr. Kollonay Enikő. A jelenlegi helyzet az, hogy a ház ugyan áll még, és jogerős bontási, sőt jogerős építési engedély sincs még, ugyanakkor folyamatos törvénytelenségek történnek. A hatóságok gyakran blöffölnek, vagyis olyan szabályokra, törvényekre hivatkoznak, amelyek nem léteznek, vagy nincsenek hatályban. Például azt mondják, hogy ez a terület ugyancsak a világörökség védőzónájába tartozik, amely az ő állításuk szerint nem igényel olyan védelmet, mint a világörökséghez tartozó Andrássy út. Csakhogy ez jogilag nem állja meg a helyét. A védőzóna ugyanúgy védendő. Mi észérvekkel próbáltunk tárgyalni az önkormányzat illetékeseivel, de ők elutasítottak bennünket, olyan érvekkel próbáltak meggyőzni minket, amelyek nem állják meg a helyüket. A legerősebb tromf a részükről az, hogy még ha a jogszabály szerint valóban nem is szabadna bontani, illetve építeni ezen a területen, amennyiben visszavonják a beruházókkal korábban kötött megállapodást, súlyos kártalanítást kell fizetniük. Márpedig az önkormányzatnak erre nincsen pénze, ezekre a kártalanításokra nincsen felkészülve. Ha mégis köteleznék őket a kártalanítás megfizetésére, akkor az a kerület lakosait sújtaná, mert nincs más pénzeszköz, mint a szociális juttatások.

Nem nyugodhatunk bele abba, hogy semmiféle más érdeket nem tartanak szem előtt, csakis a befektetőkét. Holott számtalan más érdek áll szemben ezzel. A világörökség védelmének érdeke, a környezetvédelmi, a városvédelmi érdekek, a műemlékvédelem érdekei és nem utolsósorban a lakosság tulajdonosi érdekei. Egyébként a világörökséghez tartozó – akár a védőzónában lévő – területeken bontani tilos, még ott is, ahol ki van adva a bontási engedély.

Sajnos az a nagy baj, hogy a moratórium megszövegezésében egy olyan kitétel szerepel, hogy a jelenleg már folyamatban lévő építési eljárásokra nem vonatkozik a moratórium. Mivel a Nagy Diófa u. 8.-ra elvi építési engedély már létezik, s a jogerős engedélyt csak azért nem adták ki, mert a mi egyesületünk átmenetileg meg tudta akadályozni, ezért bármikor megtörténhet, hogy ez az engedély mégis jogerőre emelkedik, és akkor a Nagy Diófa u. 8. végleg eltűnik a föld színéről.

Dr. Kollonay Enikő, jogász, a Szindikátus Egyesület elnöke.

Önkormányzati szakismereteim révén kerültem a városvédő egyesületek közelébe. A Szindikátus tagságát olyan civil szervezetek képviselik, akik a saját területükön azonos célok érdekében munkálkodnak. Tagjaink közé tartoznak tagok az Óvás! Egyesülettől, a Levegő Munkacsoporttól, a Védegylettől, a Nagydiófa Egyesülettől, a Hunyadi tér Egyesülettől, valamint a Nagymező utca Szervezettől.

Mivel én magam tizenhárom éven keresztül önkormányzati főjegyzőként dolgoztam, ezért pontosan tudom, hogy hol kell keresni a döntések meghozatalához alkalmazott önkormányzati szabályokat, előírásokat, törvényeket. Tisztában vagyok azzal is, hogy mi tartozik a polgármesteri hivatalok hatáskörébe. Ezt sokan nem tudják, sőt gyakran épp az a probléma, hogy nem ismerik a hatóságok és az önkormányzatok hatáskörének a különbözőségét. A Szindikátus annak idején a Hunyadi téri piac megmentésében tudott segíteni, sikerült megtámadnunk egy törvénysértő önkormányzati határozatot. Ügyészségi vizsgálatot kezdeményeztünk, s ezzel egy végzetesnek ígérkező szerződési folyamatot sikerült megállítanunk. Most a Nagy Diófa utca 8. ügyében próbálkozunk.

Ezzel szemben mi is értetlenül állunk, s csak arra tudunk gondolni, hogy olyan erős gazdasági érdek állhat a döntések mögött, amely fölülír számtalan józan, törvényes szempontot, és öszszezárja a kerületi vezetést. Az a sejtésünk, hogy talán pénz csorog vissza a polgármesterek büdzséjébe. Ezt persze nem tudjuk bizonyítani, de nehezen tudunk bármi más okot elképzelni.

Viszonylag kevesen vannak, szinte olyan benyomást keltenek, mintha egy-két befektetői kézben lenne az egész kerület. Ezáltal valóban nagyon erős lehet a befektetői kör, amely ráadásul kihasználhatja azt a súlyos helyzetet, amely a hatóságok részéről mulasztásos törvénysértés következtében állt elő, hiszen számos örökségvédelmi, környezetvédelmi és városvédelmi ügyben nem jártak el időben. Holott a magyar állam nemzetközi szerződésekben is kötelezettségeket vállalt a kulturális értékek megőrzésére.