Tisztelt Főépítészi Iroda, tisztelt Főépítész Úr,

nagyon röviden szeretnénk hozzászólni a Településfejlesztési Koncepció (TFK) és az Integrált Területfejlesztési Stratégia (ITS) tervezetéhez.

Elolvasva e két tervezetet a többszörösen megismételt általános célkitűzésekkel, vágyakkal és a középtávra tervezett projektekkel elvileg és nagyjából egyetértenénk, ha nem látnánk annyi ellentmondást például az érvényben lévő kerületi terv és ezek között az elképzelések között.
Épp ezért különösen hiányoljuk, hogy a kerületre és ezen belül a Belső-Erzsébetvárosra vonatkozó jelenleg érvényes szabályozási tervről, a kerületben található igen sok üres telek beépítésének e célkitűzésekhez igazodó új feltételeiről, a Belső-Erzsébetvárosban található jelentős számú üres épületről és a roncsházak jövőjéről a jövő elképzelései során egy szó sem esik. Az érvényben lévő szabályozások, a telkekre vonatkozó szintterületi, beépítési és zöldfelületre vonatkozó mutatók tökéletesen ellentmondanak az itt megfogalmazott stratégiai és területfejlesztési elképzeléseknek: a zöldterület fejlesztésnek, az élhető környezetnek, a fiatalok idevonzásának, hosszabb távú letelepedésének, családalapításának, mivel az igen nagyszámú üres telkeken ennek alapján megvalósítható túlzott tömegű beépítések pont ezekkel az elvekkel ellentétes irányba hatnak. Ugyanez mondható el az épített örökség védelmével kapcsolatban is, mivel az üres telkeken a szabályozás szerint lehetséges, a védendő beépítéshez képest kétszer-háromszor nagyobb méretű és tömegű épületek megbontják a történeti beépítés egyensúlyát. Ugyancsak ellentmond a történeti eklektikus épületállomány megőrzésének vágya avval a nevetséges helyzettel, hogy a kerület egyébként nagyon gyenge színvonalú 2008-ban elfogadott Helyi értékvédelmi rendelete csupán két épületet tartalmaz! Ezzel azért foglalkozni kellene.
Azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzat konkrét döntései ezekkel a célkitűzésekkel több esetben is ellentétesek, ezért ezen nem közép- vagy hosszútávon, de nagyon hamar kellene változtatni. Fontos lenne a stratégiában az azonnali lépések szükségességét, felsorolását is felvetni. Például: a zsidónegyed buli jellegét úgy gondoljuk az önkormányzatnak nem fokoznia, hanem fékeznie kellene, a sokszínűség felé kellene terelnie. Mégis az önkormányzat tulajdonában lévő volt Elektromos Művek trafóháza esetében a Kazinczy utcában (amit a Kultúra Utcájának neveznek), az önkormányzat nem az eredeti kulturális centrum szerepet valósította meg, hanem a „buli-negyed” jelleget tovább erősítő újabb vendéglátóhelynek adott lehetőséget. (Hogyan teljesül „A lakó- és gazdasági konfliktusainak oldása helyi szabályozókkal illetve a helyi partnerségek megerősítésével” gondolat például ebben az esetben? De sorolhatnánk tovább, hogy a Kazinczy utcai zsinagóga közelében a Dob utcai parókakészítő vagy a világhírű Concerto kényszerű elköltözésével, milyen veszteség érte a negyedet. Ők, ahogy sokan mások, nem bírták a versenyt a vendéglátóhelyekkel). Azért van szükség azonnali lépésekre, például a lakosság ellátását és hagyományt őrző üzletek, műhelyek iparosok, vagy kulturális tartalmú helyek védelmére a bérleti díjak mérséklése segítségével, mert mire a középtávú programok esetleg megvalósulnak, már egyikük sem lesz itt.
A zöldfelületek esetében az amennyire lehetséges hálózatos kialakítás rendben lenne, de a hálózatok, brendek kialakítása az üzleti életben, az utcák esetében szerintünk egy ilyen gazdag hagyományú különleges városrészben, mint a zsidónegyed és az egész Belső-Erzsébetváros (de ezt gondoljuk a Középső- és Külső-Erzsébetváros esetében is) káros. Ennek a helynek pont az egyedi dolgok, az egyedi funkciók, a helyi jellegzetességek adják meg az igazi, hosszú távra is szóló értékét. A hálózatok, brandek sokkal inkább divatos jól hangzó szlogeneknek tűnnek, mint értékálló gondolatnak. Ez alakult ki a „buli negyed” jelleg esetében is, hogy már minden csak erről szól, tehát nem a brandeket, hanem a meglévő vagy alakuló egyediséget kellene támogatni.
Kissé durván hat a Belső-Erzsébetváros (B1) akcióterület fejlesztésének célja, részcéljai összeállítás. A régi pesti zsidónegyedet nem kell feléleszteni, hiszen feléledt (a lakók szempontjából túlságosan is) és spontán működik szinte magától. Az önkormányzatnak inkább a lakókkal kellene foglalkozni és a negyed rehabilitációján kellene gondolkodni, és amíg erre nem kerül sor minimum a tisztaságon. Talán nem kellene irodaépítést sem említeni. Nem ide való. A példának felhozott „Kultúra utcájára” szerencsére nem is jellemző a piaci igényeket kielégítő magánberuházás.
A Belső-Erzsébetváros (B2) akcióterület fejlesztésének célja, részcéljai közül a Klauzál tér központi szerepének hangsúlyozásával egyetértünk, ez valóban lényeges. Nem biztos azonban, hogy ezt pont a térszint alatti mélygarázs oldja meg, ami mintha ellentmondana az átmenő gépkocsiforgalom megszüntetésének. Nagyon fontosnak tartanánk a Klauzál tér esetében az átjárást biztosító megoldások kiemelését. Hogy ne felújított „lakótelepi jellegű park” maradjon, hanem városi parkká váljon, hogy a tér egyik oldaláról a tér közepén is, de sarkainál is át lehessen menni például a másik oldalra. A gettó halottainak emlékművén is el kellene gondolkodni a tér esetében, hiszen ennél aktuálisabb hely erre nincs máshol.

Bár sok mindennel folytathatnánk, de talán ennyi elég lesz arra, hogy felhívjuk a figyelmet a túl sok általános elv mellett az egyediségek fontosságára, az azonnali lépések szükségességére, az üres telkek beépítésének veszélyeire az adott szabályozások mellett és az épített örökség veszélyeztetettségére ilyen helyi értékvédelmi rendelet megtartása esetén.

Budapest, 2015-07-15

Üdvözlettel,
Perczel Anna elnök, ÓVÁS! Egyesület