A három egymás mellett álló épület a régi pesti zsidónegyed főutcájában, a mind kultúr- mind város- és építészettörténeti szempontból ikonikus jelentőségű Király utcában található. Az utca mintegy tengelye a negyedben az évszázadok folyamán organikusan kialakult egyedi utcaszerkezetnek és már önmagában emiatt is megkülönböztető figyelmet érdemel. Ugyanakkor mint a negyed régi főutcája, a benne emelt épületek híven tükrözik már egészen a XIX.század elejétől itt élt közösség életmódját és annak a különböző történelmi korokban bekövetkező változásait – így a Király utca épületeivel együtt a magyarországi társadalomtörténet rendkívül fontos és különleges lenyomata. A századfordulón vált a régi pesti zsidónegyed sétálóutcájává, itt jöttek létre elsőként Pesten a modern értelemben vett üzletek és üzletportálok. Egészen a közelmúltig jelenvolt a kiskereskedelem és a kisipar. A hazai építészettörténet szempontjából különleges értéket képvisel, hogy a klasszicista, eklektikus és szecessziós Pest egyedül itt jelenik meg városképileg valóban egységes, harmonikus formában. Legrégebbi, egy-két emeletes épületei még őrzik a XIX.századi beépítés eredeti léptékét, arányait – ez magyar nagyvárosokban ma már ritkán előforduló érték.

Mindebből következik, hogy a régi pesti zsidónegyeden átvezető utca egészének, tehát minden egyes épületének megőrzése rendkívül fontos – minden épületbontás és átépítés a háborúkat és a szocalizmus drasztikus városfejlesztési terveit csodaképpen túlélt városszövetet megbontja és jóvátehetetlenül szétzilálja. Ha nem vigyázunk erre a páratlanul értékes építészeti örökségre, európai viszonylatban is egyedülálló – és ezért óriási turisztikai potenciált is magukban hordozó – városi terek vesznek el örökre. A városnegyedi rehabilitációnak és revitalizációnak szervesen kell épülnie a múlt értékeire. Az épületek teljes vagy akár részleges bontása helyett az értékmegőrzés és a gondos, hiteles és igényes felújitás méltó ehhez az elődök által hátrahagyott építészeti örökséghez, mely átvészelte az elmúlt, viszontagságos évszázado. Ez nem csak abból a szempontból fontos, hogy demonstrálja, a jelen generációja becsüli a történelmi múltja értékeit, hanem kiaknázható gazdasági lehetőségeket is jelent. Szem előtt kell tartani, hogy az építészeti örökség nemcsak egy-egy kiemelt, prominens épületet jelent, hanem annak környezetét, az azt körülvevő városnegyedet, a lakóházakat is – a reprezentatív, közösségi igényeket szolgáló épületek a városszövetben értelmezhetők, ezáltal tükrözik az azokat építtető közösség történetét, életmódját.

KIRÁLY UTCA 25.

Az egyemeletes, koraklasszicista lakóház 1810. körül épült, és 1820-ban már állt az akkor még földszintes lakóház utcai szárnya és az ahhoz kapcsolódó egyik udvari szárny is. Első udvarát és emeletét 1838-ban adták át, ezek Diescher József terve szerint készültek. Az épület a reformkori Pestre emlékeztető félig még vidékies, félig már városias, tágas udvarú polgárház már alig fellelhető szép példája, ezért különösen értékes és megőrzendő.

A műemlék épületnek egymásba nyíló két udvara van, a hátsó udvart körülvevő szárnyak később, a XIX. század végén épültek. Az utca többi lakóházához hasonlóan a Király utca 25-ben is több jómódú kereskedő, iparos, ügyvéd lakott, míg az egyszerűbb, kisebb méretű lakásokban mesteremberek, segédek. Az udvarokról nyiló üzlethelységekben műhelyek voltak, érdekes példaként említhető 1885-től Mérő János fényirdája (fotográfiai műterme) vagy később, az 1900-as évek elején egy kisebb szalámigyár és húsfüstölő is.

A hátsó udvar kapuja jelenleg befalazva áll, az utca felőli udvarban ecetfák, gesztenyefák állnak.  Az homlokzati oldalszárnyak ablakai felett félköríves mezőkben domborművű medalionok láthatók. Kapualja boltozatos, udvarán kőkonzolos függőfolyosó. A ház utcai frontját először 1956-ban állították helyre, majd Komárik Dénes terve szerint 1959-ben az első udvar délkeleti oldalát.
A 2000-es évek elejéig a ház lakott volt, az egyik utcafronti üzlethelységben egy francia tulajdonos bútorasztalos üzlete működött, a hátsó udvarban kávézó nyílt. Később a lakás- és üzlethelység-bérlőket kiköltöztették. Jelenleg az épület elhagyatottan, romosan áll annak ellenére, hogy a negyed egyik legrégebbi épületének megőrzéséért és hiteles felújitásáért már évtizedek óta civil küzdelem folyik.

A játszótér felé néző házfalon a Neopaint megfestette tűzfal látható, – pereg, mállik a vakolat, és ezzel együtt a megfestett kép is. A játszótér a Belső-Erzsébetváros nagyon kevés közterületi zöldfelületeinek egyike.

KIRÁLY UTCA 27.

A kétemeletes, 1833-ban épült, klasszicista eredetű, de szecessziós homlokzatú lakóház, a polgárházból bérkaszárnyává alakított pesti házak egyik jellegzetes képviselője, mely sok változáson esett át, többször is átépítették (1866, 1910). A korai eredetű utcai épületrészben toszkán oszlopokkal határolt nyitott lépcsőház látható, benne félköríves vörösmészkő lépcső, öntöttvas korláttal. A XX. század eleji bővítés és homlokzatátalakítás során megőrizték a klasszicista erkélyt és annak – az egykor itt működő fogadóra utaló – „ZUR STADT PEST” feliratú kovácsoltvas korlátját.

Az épület kultúrtörténeti értékét még emeli, hogy földszintjén 1891-ben nyitotta meg kapuit az Ungerleider Mór vezette Mercur kávéház, ahol Ungerleider, a magyar filmipar egyik megteremtője, először vetített “laterna magica”-t, tüllre vetített árnyképeket, ami a mozi elődjének tekinthető. Ungerleider kávéházi vetitéseiről az akkor Király utcában lakó Krúdy Gyula is írt később az Őszi utazás a vörös postakocsin (1917) cimű regényében.

Az egyik utcafronti üzletben működött a több, mint 100 évig fennálló „Első Magyar Tűzzománc és Jelvénygyár”, jelvénytörténeti relikviái a XX. század egészen különleges lenyomatai, melyet Berényi Zsuzsanna örökös – a Gozsdu udvar történetének egyik krónikása és utolsó lakója – őrzött és tartott fenn a közelmúltban bekövetkezett haláláig. Az üzlet és műhely helyén a helyi kisiparnak emléket állító múzeumot lehetne kialakítani.

KIRÁLY UTCA 29.

A Király utca 29-es számon a korábbi házat elbontva 1831-ben építette fel a telekre emeletes bérházát Puphka János vendéglős, a szomszédos házban működő „Zur Stadt Pest” fogadó bérlője. Mivel a Kasselik Ferenc építette ház az 1838-as pesti árvízben súlyosan megrongálódott, Hohlfeld Ignác kereskedő 1843-ban Hild Józseffel teljesen átépíttette és kétemeletesre bővíttette.
Az épület udvarán 1863-ban alakították ki Arnstein Mór cinkográf (tollrajzokat és kéziratokat sokszorosító) műtermét, amelyet 1871-ben modernizáltak Schusbeck Pál terve alapján. Ezt követően a házat Wohl József kívánságára egy földszintes udvari lakóépülettel és 1903-ban egy eklektikus erkéllyel bővítették ki, Heinrich Károly terve szerint. A ház felújítás esetén a XIX. századi klasszicista pesti bérház egyik letisztult, szép példája lehet.

Fontos megemliteni, hogy a Király utca 27. és 29. számú házak a Holokauszt mementói is. Udvaraik Dob utca felé eső határvonalánál húzódik az 1944 novemberének végén létesitett budapesti gettó falának egy eredeti állapotában megmaradt szakasza, mely már nagyon kevés helyen lelhető fel. A gettó körbekerítéséhez felhasználták a XIX. század második felében a házak belső udvarainak elválasztására épült kőfalakat, tetejükre szögesdrótot feszítettek. Az ENSZ örökségvédelemmel foglalkozó szervezete, az UNESCO a magyar nemzeti bizottsághoz címzett ajánlásában a falmaradványokat megőrzésre és védelemre javasolta, mint az egykor itt élt zsidó közösség legszomorúbb korszakára és az áldozatokra emlékeztető emlékhelyet.

Felhasznált irodalom:

• mierzsebetvarosunk.blog.hu – Amier (2015)
• Perczel Anna: Védtelen örökség. Városháza. (2007)