Az ÓVÁS! Egyesület állásfoglalása

 

Budapest, VII. kerület Belső Erzsébetváros Károly körút – Király utca – Erzsébet körút – Rákóczi út által határolt terület Rehabilitációs Szabályozási Terv tervezetével kapcsolatban

 

 

 

A terv készítésével kapcsolatos elvárások – feltételek

 

1.

A Belső Erzsébetváros teljes területét magába foglaló szabályozási terv készítésének kiinduló feltétele volt a világörökségi és MJT területekre vonatkozó 2005-ben elkészült Kezelési Terv iránymutatásainak figyelembevétele (lásd a Városrehabilitációs akcióterület kijelölés előkészítésére létrehozott szakmai bizottság 2006. augusztus 21.-i határozatát és az erről szóló emlékeztetőt).

2.

Hunvald György polgármester és dr. Mezős Tamás KÖH elnök 2007. decemberében közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a KÖH épületenként meghatározott műemléki követelményrendszert készít, és ez beépül a szabályozási tervbe. Közösen jelentették be, hogy a műemléki vizsgálatot követően a követelmények összeállítása és annak a tervbe történő beillesztése miatt szükséges időtartamra, 2008. február 1 – 2008. május 31 között a VII. kerületi önkormányzat képviselőtestülete változtatási tilalmat rendel el.

3.

2007. november 4 és 7 között – a Régi pesti zsidónegyedben zajló változások kivizsgálására küldött  UNESCO-ICOMOS misszió képviseletében – itt járt Michel Polge francia állami várostervező-főépítész. Az általa készített jelentés 2008. január óta ismert. A nemzetközi védelem alatt álló városrész esetében elengedhetetlen a jelentés megállapításainak és javaslatainak figyelembevétele.

 

 

A feltételek és elvárások teljesülése

 

A kiküldött KVSZ tervezetben jelzett két ütemre bontott szabályozás a fent felsoroltak teljes figyelmen kívül hagyását jelenti, ezért elfogadhatatlan! Az 1. ütem módosításai az érvényben lévő szabályozásokhoz képest teljesen jelentéktelenek, ezáltal az egész terveztetés áltevékenységgé válik, és meghatározhatatlan ideig tarthatnak azok az UNESCO szakértő jelentésében a világörökségi helyszínen elfogadhatatlannak nevezett folyamatok, amelyeket károsnak minősít a KÖH, az ICOMOS, a Főváros, a lakosság jelentős része, a civil szervezetek és a külföldi közvélemény, és amiért ez a terveztetési megbízás egyáltalán megtörtént.

 

A továbbiakban álláspontunkat, véleményünket és javaslatainkat úgy tesszük meg, mintha a két ütemet egyszerre fogadnák el, tehát a két ütemre bontott rendeletet egységesnek tekintjük.

 

A szabályozási tervet nézve, egyes előremutató, elsősorban a 2. ütemben jelzett új szabályozási elemek ellenére (emeletmagasság, udvarméretek, lakásméret szabályozás, stb) a megőrzési követelmények, és az UNESCO elvárások rendkívül kismértékben teljesültek. Az alátámasztó anyaghoz tartozó – jóváhagyásra nem kerülő – műleírás szövege, és a jóváhagyásra kerülő szabályozási terv több helyen ellentmond egymásnak. A szabályozási tervlapon jelzett építési helyek közül is több ellentmond a szabályozási rendelet egyes bekezdéseinek, például   „A természet és a növényzet védelme” című fejezet 48§ (1) és (6) pontjainak.

 

A KÖH műemléki követelményrendszere egyáltalán nem került be a tervbe.

A KÖH 12 munkatársa által készített műemléki követelmények az MJT terület házaira 2008. február 22-re elkészültek. A tervbe történő beépítésre azonban nem kerülhetett sor, mert az elkészült épületenkénti vizsgálat következtetéseit a KÖH elnöke nem tartotta fejlesztési oldalról teljesen kielégítőnek. Átalakított változata ugyan azóta elkészült, de az időközben  jóváhagyásra kiküldött szabályozási tervbe ez utóbbi változat sem került beépítésre. Ezt jóváhagyás előtt feltétlenül pótolni kell, e nélkül a terv nem elfogadható! Ez úgy a szabályozási és környezetalakítási tervlapon, mint a rendelet pontjaiban komoly változásokat jelent. A műemléki szempontok összefoglaló része, elvei „A rehabilitáció műemléki követelményei” címmel azonban mindenki számára hozzáférhető volt, ezt 2008. február 22-én átadták. Tehát ezeknek a szempontoknak a követése és beépítése lehetséges lett volna, de nem történt meg.

 

Úgy a megőrzési követelmények, mint a nemzetközi elvárások vagy a KÖH műemléki követelményei összefoglalója szerint egy védelem alatt álló negyed esetében a legfontosabb a régi épületek megtartása, hiteles felújítása, ami elengedhetetlen a lakók többségének helyben maradásához, a kulturális identitás megőrzéséhez, az emlékezéshez. Egyformán fontosak a védett és nem védett épületek és mindennek, ami új a történelmi városrész léptékéhez kell illeszkednie, funkciójuk és építészeti minőségük többletet kell adjon. A fennálló problémákra, mint itt például a rossz környezeti állapot, a zöldterület hiány, a már ma is elviselhetetlen mértékű autóforgalom, a túlzott méretű építkezések által okozott többletterhelés, stb. pedig az új tervnek megnyugtató választ kellene adnia.

 

Különösen veszélyes a korábbi szintterületi mutató és beépítési % változatlanul hagyása az esetleg felmerülő kártérítési igények említésével, akkor is, ha bizonyos szabályozási elemek ezt korlátozhatják (ezek a korlátozások ugyanis csak a 2. ütemben elfogadandó rendelet szerint lépnének hatályba, vagyis bizonytalan időre elhalasztva). Valójában ez azt jelenti, hogy a több mint egy évtizede kialakult, mindenki által túlzottnak és károsnak tartott mutatókat, ahogy az eddigi tervek, úgy majd az összes további terv is, örökkön-örökké tovább görgeti változatlanul. Ez több mint abszurd!

Jól látható ennek a veszélye például e két ütemre bontott esetben is. E mutatók változatlanul hagyása magába rejti a látszólag mértékletesebb ajánlott párkánymagasság (Upm) esetén is például a felette + két szint építésének lehetőségét, mivel az épület legmagasabb pontja az Élp = Upm+6 méter. A változatlanul magas értékkel megtartott szintterületi mutató kihasználására  a +6 méter mindenütt szabad utat ad.

Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a terv alátámasztó munkarészét képező jelenlegi szintterületi állapotot ábrázoló térkép szerint a belső tömbök telkein a szintterületi mutató általában nem lépi túl a 2-2,5-et! Hogyan lehet karakterőrzésről beszélni 4, 4,5 vag 5,5 mutatók mellett?

Úgy látjuk továbbra sem a védett negyed megőrzési követelményei állnak legelső helyen, hanem, a kialakult, mindenki által rossznak tartott gyakorlat.

„A fővárosi kerületek közül az Erzsébetváros közcélú zöldfelületeinek az aránya a legrosszabb. Gondozott zöldfelületi ellátottság mintegy 0, 3 m 2 / fő. A zöldfelületek és közkertek, apró foltokban jelennek meg, nem alkotnak egybefüggő zöldfelületi rendszert.”

„Alapvető környezetvédelmi feladatként kell kezelni a zöldfelületek védelmét, mennyiségi és minőségi továbbfejlesztését.”

 

Ez és ehhez hasonlók állnak Erzsébetváros 2004-2010 közötti környezetfejlesztési programjában. Ez magas beépítettség és szintterületi mutató esetén megvalósíthatatlan.

 

„A jelenlegi helyi városrendezési tervek túl engedékenyek: túl nagyok az engedélyezett épületmagasság és beépítési sűrűség értékei, amelyek ezáltal a városi életminőségre káros hatással vannak (levegő és fény)”

„…javaslatom egyértelmű. Az új terv elkészítésékor az engedélyezett épületmagasságot és beépítési sűrűséget (szintterületi mutató) alaposan felül kell vizsgálni (általában csökkentendő), és természetesen nem szabad minden esetben arra törekedni, hogy a legmagasabb szomszédos épülethez igazodjanak.”

 

Ez áll többek között az UNESCO jelentésben.

 

Mindezért a szintterületi mutató és a beépítés vonatkozásában felelőtlenség változatlanul hagyásuk. Valódi és nem álságos változásra van szükség.

 

Javaslatunkat evvel kapcsolatban csak általánosságban tudjuk megadni.

 

Javaslat:

–        a szintterületi mutató mindenütt az 1945 előtt épült beépítés (utcaszakasz, tömb) karakteréhez igazodjon, ez a vizsgálatok szerint: a belső tömbökben és utcák mentén 2-2,5 és 3,5 között változik

–         a beépítettség a belső tömbökben, a telek jellegétől és a tömb beépítettségétől függően általában ne legyen több 60 %-nál, saroktelek esetében maximum 70 % -nál, a kötelező zöldfelület (zöldhiányos védett városrészről van szó!) általában minimum 30, legfeljebb 25 % legyen

 

Miközben a szintterületre és beépítettségre vonatkozó mutatók véleményezésre kiküldött tervezet szerint változatlanok maradnak, emellett gyakori a tervben az épületmagasság legmagasabb szomszédos házhoz történő igazodása is. Ilyen konkrétan a Rumbach Sebestyén utca 8, a Kazinczy utca 18 és 37-39, 41, 43, 45, a Kisdiófa utca 7, 9, 16, a Kertész utca 21-23-25, és a Dob utca 37-39-41 is, de ugyanez megjelenik belső szárnyak esetében is.  (A felsorolásban az engedéllyel rendelkező épületeket nem tüntettük fel, pedig ezek mutatói kiugróan magasak és beépítésük más szempontból nézve is durva, lásd Síp utca 8-10 és Dob utca 34-36-ot.) Nem feltétlenül jó a „javasolt legnagyobb Upm” meghatározása esetében az utcaszakasz átlagához történő igazodás sem, miután az átlagot a magasabb saroképületek például erősen torzítják. Fontosabb a szomszédos alacsonyabb és a szemközti épületekhez történő igazodás. Kérdéses az is, hogy a „javasolt” Upm kötelezőnek tekinthető-e?

A most elfogadásra kerülő tervben nem látunk garanciát arra sem, hogy a Michel Polge által jelzett Világörökségi Listára felvett helyszín esetében a bontással kapcsolatos elfogadhatatlan tendenciák ne folytatódnának.

 

Több olyan épület – melyre nincs is kiadott bontási/építési engedély – a szabályozási terven továbbra is bontásra van jelölve.

Teljes bontásra szánt épület: Kazinczy utca 37, Nagydiófa utca 8, 16, Dohány utca 31, Kürt utca 4,

Összes belső szárny bontása: Csányi utca 10, Dob utca 14, 18, Kazinczy utca 41, Klauzál utca 9.

 

A többi terven jelzett bontásra jelölt épületet csak azért nem soroltuk itt föl, mert bontásuk vagy bontásuk megkezdése – mialatt ez a szabályozási terv készül – már megtörtént.  Ez a Dohány utca 52, 64, Kertész utca 6 és 8, Kürt utca 8. Az egyik helyén már az építkezés is folyamatban van (Dohány utca 64).

 

Tudunk olyanokról is, melyek nincsenek jelölve, de a KÖH tájékoztatása szerint elviekben már megegyezés született belső szárnyaik teljes bontásáról, köztük található több műemlék* is (Klauzál utca 7*, 8, 10, Akácfa utca 47*, 49*, 51, 61*). Úgy a bejelöltek, mint a nem jelzettek esetében helyüket továbbra is 7-8 emeletes új beépítés foglalhatja el. Lásd 2008. márciusi sajtótájékoztatót, ahol ezt például be is mutatták a Klauzál 7 és 9. esetében, mint követendő, műemlékileg is elfogadott példát: a két alacsony, két és egyemeletes épületnél (egyik műemlék) teljes belső szárnybontás, helyükön hétemeletes, kétteleknyi szélességben összefüggő falként megjelenő új épület, udvar/kert helyett tetőterasz, az eredetihez képest kétszeres lakásszám + irodák. Ugyanott jelentették be, hogy hasonlóan járnak el majd a Klauzál 8 és 10 esetében is.

 

Szembe kell nézni azzal, hogy az ilyen építési disszonanciák megfosztják az utcát eredeti összképétől, mert a megmaradó kis épületrészek fognak aránytalannak, anakronisztikusnak és értelmetlennek hatni, és a 7-8 emeletes épülettömegek fogják az utca jellegét meghatározni. Pontosan azt veszítjük el, amit meg akarunk őrizni.

 

Annak, hogy mindez nincs jelezve a szabályozási tervlapon, annak mi az oka? Hogyan kell ezt értelmeznünk? A továbbiakban ezt nem lehet megtenni, vagy ezt bármelyik épülettel meg lehet tenni? Vagyis a szabályozási tervlapon az összes változatlanul megmaradónak jelzett ház belső szárnyai, védett és nem védett egyaránt akár el is bontható?

A szabályozási előírásokban nem szerepel, hogy azok az épületek vagy belső szárnyak, melyeket a terv nem jelöl bontásra az nem bontható.(az Étv. a nem védett épületek bontását például engedi). A rendelet tervezetben csak az utcai szárnyra és homlokzatra vonatkozik az elvi engedélyhez csatolandó karaktervizsgálat kötelezettsége, de bizonyos esetekben ez alól is ki lehet térni.

 

A belső szárnybontások – ezáltal a faszádizmus, egy traktussal megtoldva – így teljesen általánossá válhat. 

 

Az eddig történt bontások és az itt vázoltak alapján mégis mitől nevezhető ez a hely védettnek, a terv rehabilitációsnak?

Mitől védett egy negyed, ahol állandóan azt mérlegelik miből, mennyit lehet bontani, és mennyire sokat lehet építeni, erre alkotnak szabályokat és nem arra, miért kell megmaradnia a történelmi negyedet alkotó házaknak, házsoroknak, a belső félközösségi tereknek, kerteknek, udvaroknak és ezáltal az itt élő embereknek? Mitől rehabilitációs egy terv, ahol nem élnek a valóban jelentős közhasználatú zöldterületek létrehozásának lehetőségeivel?

 

Az eddig történt változások óriásiak!

Eddig ~10-12 értéke épületet bontottak el a védett területen és ~8-at a nem védett részén. ~23 helyen épült fel új épület szinte kivétel nélkül lakótelepet idéző tömeglakásokkal és megjelenéssel, köztük több monstrum méretekkel, tömeggel. A terv szerint még ~15 helyen lesz teljes vagy részleges bontás, + min. 6 hely nincs jelölve. ~69 helyen lesz még építkezés az üres telkeken (36), belső telekrészeken, a bontások után szabaddá váló telkek teljes területén vagy nagyobbik részén. Ezért az 1945 előtt épült épületek bontását, csonkítását a továbbiakban nem szabad engedményekkel, kiskapukkal elősegíteni és a tervezettektől el kell állni.

 

 

 

Álláspontunk, javaslataink és kérdéseink mindezek alapján a következők:

 

Védelem

 

A 2005-ös Kezelési Terv, az UNESCO szakértői jelentés és a „A rehabilitáció műemlékvédelmi követelményei” összecsengő elvárásai alapján ragaszkodunk a még megmaradt, 1945 előtt épült történelmi,– kulturális  és építészeti örökséget képvíselő épületek építészeti együttesként történő megtartásához: egészben, oldalszárnyaikkal, kertjükkel, udvaraikkal együtt, vagyis valódi védett városrészként történő kezeléséhez.

 

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy amikor új szabályozási terv készül, az a legalkalmasabb pillanat arra, hogy további területi és egyedi védelemre vonatkozó javaslat is születhessen.

 

– Hiányoljuk, hogy a gettó területe, határa nincs jelölve a terven és nincs szó védelméről sem, holott ezt Michel Polge jelentésében külön is szóvá tette.

 – Hiányoljuk, hogy a Király utca másik oldala sem értékvédelmi, sem közlekedés-parkolás szempontjából nincs tárgyalva. Ezt konkrét szabályozás nélkül akkor is figyelembe kell venni, ha egy másik kerülethez tartozik. (lásd ezzel kapcsolatban még ugyancsak a Polge jelentést)

– Hiányoljuk, hogy nincs semmilyen javaslat a védendő kertekkel, növényzettel, értékes fákkal kapcsolatban

– Hiányoljuk, hogy az új építkezésekkel és közterület felújítás/átalakításokkal kapcsolatban nem ír elő a rendelet semmilyen típusú tervpályázatot, pedig az új épületek vagy átalakuló közterületek megkövetelt magas minősége, a modern építészet színvonalas megjelenése is a védelem egy formája

 

Nem tartozik szorosan a Belső Erzsébetvároshoz, de mert az egész Erzsébetvárosra vonatkozó KSZT-be épülnek be a változtatások, ezért a helyzet alkalmas arra is, hogy az Erzsébet körúton kívüli Erzsébetváros beépítése is védett MJT terület legyen, hiszen beépítése rendkívül értékes, és még a legtöbb helyen megbontatlan. Itt is igen sok egyedi védelemre méltó épület található, ezen kívül igen sok utca egységes beépítését is védeni kell. Erre vonatkozó javaslatainkat elküldtük a KÖH elnökének.

 

Javaslatok:

1.     Feltétlenül szükségesnek tartjuk az MJT terület kibővítését az Erzsébet körútig. Nem szerencsés egy kialakulásában, történetében, de még városszerkezeti pozíciójában is egységes városrészt MJT megkülönböztetéssel kettévágni.

2.     Kérjük az 1944-ben felállított gettó határvonalának bejelölését a terven és megkülönböztetett védelmét. Ez fontos történeti okokból és fontos az emlékezés lehetősége miatt is

3.     Egyedi műemléki védelemre javasoljuk a következő épületeket a Belső Erzsébetváros MJT területen kívüli részén: Csányi utca 7, 10, Dob utca 51, 55, 60, Dohány utca 31, 54, Kertész utca 8 (már üres, de még megmenthető ideiglenes védelemmel), Kertész utca 42, Kisdiófa utca 10, Klauzál utca 21

4.     A Belső Erzsébetváros területén minden új épület, épületrész (emeletráépítés, tetőtér beépítés, stb.), közterület átalakítás terveztetése csak tervpályázat által legyen lehetséges

5.     Kertek és fák védelmi javaslatát lásd külön a zöldterületeknél

.

 

Kártalanítás, bontás és építés

 

A magán befektetők rövidtávú érdeke nem lehet erősebb a közösség érdekénél.

Ki kártalanít majd egy-egy lakóközösséget, vagy Budapest lakóit a tönkretett, agyonzsúfolt, forgalmilag ellehetetlenített, egészségtelen negyedért, a lebontott értékekért? Ki kártalanítja Budapestet idegenforgalmi esélyeinek csökkenéséért vagy azért, ha elveszti világörökségi címét? Pedig az UNESCO szakértő ajánlásainak, be nem tartása például odavezethet. 

Nem azt kellene-e mondani, hogy a negyed további ilyen jellegű átalakítása és terhelése megengedhetetlen, nem folytatható, még akkor sem, ha esetleg az egyes befektetők ingatlanspekulációs számításai nem válnak be? Mert mindaz, ami a vita tárgya hosszabb távon értékvesztéssel jár, a negyed leértékelődik és mindenki vesztes lesz, végül még a befektetők is. Nem arról volt-e szó az egyeztetéseken, hogy ez kimutatható még számokkal is, például az, mennyivel értékesebb egy olyan ház, ami nem lakótelepszerű lakásokkal, mélygarázs lehajtónak kialakított udvarral rendelkezik a Belvárosban, hanem kerttel, napfénnyel, magas, boltozatos terekkel, stb.?

 

Ebben a negyedben a bontást oly mértékig túlzásba vitték, hogy véleményünk szerint ezután már szinte semmi sem bontható az 1945 előtti épületekből, a belső szárnyak sem. A további bontásokkal ugyanis végleg felborul a negyed egyensúlya, vagyis történelmi negyed jellege. A bontások sohasem azt a célt szolgálják, hogy például nagyobb zöldterület lehessen a helyükön, vagy valamilyen fontos új funkció, hanem azt, hogy nagyobb épület épülhessen a meglévőnél.

Ettől függetlenül ebben az esetben is a megőrzési követelményeket kell figyelembe venni: „MJT területen, vagyis védelem alatt lévő városrészekben bontani csak kivételes esetben, rendkívül rossz, zavaró, ide nem illő épület esetében lehet, azt is csak akkor, ha az új terv a negyed értékét növeli”.  Emellett oda kell figyelni az UNESCO szakértő jelentésére és ajánlásaira is.

A bontásra szánt 1945 előtt épült épületeket vagy belső szárnyaikat nem a csúnyaságuk miatt bontják és nem azért, hogy kedvezőbb életfeltételeket teremtsenek például zöldterület létrehozásával, hanem a két-három, olykor négyszeres építés reményében, rossz állapotra és az ott lakók érdekeire hivatkozva. (Az ott lakók egy része viszont nem akar innen elmenni, és ha mindenki megvehetné a lakását, akkor azok, akik valóban el szeretnének innen menni, ezt szabadon megtehetnék). Ha csak ugyanakkora épülhetne a helyén, nem lenne ilyen óriási bontási kedv.  Az 1945 után épült épületek között ugyanakkor rendkívül sok zavaró akad. Tehát ha a Kezelési Tervet – ami feltétel volt – komolyan vesszük, az MJT területen belül az 1945 előtti épületek között szinte nincs bontási lehetőség, az 1945 után építettek között viszont van.

 

Azokon a helyeken, amelyek a szabályozási terven bontásra vannak jelölve, de ugyanakkor még nincs kiadva a végleges bontási-építési engedély, kérjük az MJT területekre vonatkozó megőrzési követelményeket, az UNESCO szakértő ajánlásait maximálisan vegyék figyelembe, bontásuktól tekintsenek el!

 

Ezek a helyek a terv jelölése alapján a következők:

–        Kertész utca 6, 8 (e két ház bontása azonban elkezdődött, de a 8. még egészben van),

–        Csányi utca 10 (belső szárnyak),

–        Dob utca 14 (belső szárnyak és belső kétemeletes ház),

–        Dob utca 18 (belső szárny, műemlék),

–        Dohány utca 31 (teljes Dohány utca felőli rész)

–        Nagydiófa utca 8 (teljes épület)

–        Kazinczy utca 37 (teljes épület)

–        Kazinczy utca 41 (belső épületszárnyak)

–        Kürt utca 4 (volt fürdő, ma a Menhely Alapítvány tulajdona, aki nem akarja az épületét lebontani, hiszen rendbe hozta, és jól tudja használni)

 

Az önkormányzat által az utóbbi években eladott ingatlanok közül – melyeket a teljes bontás vagy belső szárnyak bontásának ígéretével és a lakók kiköltöztetésének feltételével adtak el és helyükre többnyire magasabb, leggyakrabban hét-, nyolcemeletes épületeket, vagy szárnyakat engednek előzetes ígéretek alapján –több nincs a terven jelölve.

Ezek tudomásunk szerint: az

–        Akácfa utca 47 és 49 /műemlékek/, 51, 61 /műemlék,/

–        Klauzál utca 7 /műemlék/, Klauzál utca 8, 10, és valószínűleg a 19 és 21 szám alatti épületek.

 

Műemlék lakóház, vagy 1875 előtti épült épület bontása azonban semmiképpen ne legyen lehetséges, belső oldalszárnyai sem,

 

Javaslat:

–        1945 előtt épült épületek bontása a Belső Erzsébetvárosban, a továbbiakban nem lehetséges

–        Műemlék épületeknél belső szárnybontás nem lehetséges, kivéve az 1945 után épült toldalékot, melléképületet (különben a műemléki védelem fogalma teljesen elveszti az értelmét)

–        Nem védett épületek belső szárny bontása csak kivételesen, a KÖH vizsgálat és javaslat szerint történhet és csak akkor, ha a helyébe kerülő épület vagy épületszárny a környezetével harmonizáló, az utcai szárnynál nem magasabb, a negyedet építészetileg is gazdagító újnak ad helyet, nem szünteti meg a kertet vagy kert lehetőséget, nem kell kivágni miatta értékes fákat

 

 

A beépítés karakterének megőrzése

 

A nem védett épületek éppúgy hozzátartoznak a védett történelmi negyedhez, mint a védettek. Ezért a nem védett épületek esetében a csak utcai traktusra, vagy homlokzatra vonatkozó megtartás, illetve visszaállítás sugallata számunkra elfogadhatatlan. A városszövet védelme a régi házak udvarai, kertjei nélkül elképzelhetetlen. A nem védett épületek is teljességükben fontosak, lépcsőházukkal, udvaraikkal, kertjeikkel együtt. A belső tömbökben a beépítés közel 40%-a már megváltozott!

Érdemes ránézni a térképre, mennyi új lehetőség van az üres telkek (36) beépítésével.

Ha lenne egy olyan térkép, ahol a változás mértéke látható, tehát nemcsak a majd megváltozó, hanem az 1980-as évektől itt felépült új épületek is be lennének jelölve, beleértve a Király utca másik oldalát is, akkor talán mindenki megértené, hogy itt már olyan nagy átalakulásról van szó, amit amennyire csak lehet, mérsékelni kell, és nem újabb bontásokkal növelni. Ez a belső szárnybontásokra, szárny- és emeletráépítésekre is vonatkozik.

 

Javaslat:

 

2, számú rendelet, 2§ (2) bekezdés a következőképen módosuljon:

Műemléki Jelentőségű Területen (MJT) és a védelemre javasolt részen a zártsorú beépítési módú telken álló, 1945 előtt épült, nem védett épület teljes bontása nem megengedett, a részleges bontás lehetőségét és feltételeit elvi engedélyben kell meghatározni, melyhez a 6. melléklet szerinti u.n. „Karaktervizsgálatot” kell csatolni. (6. számú melléklet azonban rengeteg kibúvót tartalmaz, észrevételeinket lásd külön)

 

A telekosztás, vagyis az utca ritmusa is védendő.

Nem az számít, hogy általában össze lehet-e vonni telkeket vagy sem, hanem az, hogy mi az utca vagy utcaszakasz karaktere a telekritmus szempontjából.

 

Javaslat:

Itt is kérjük a műemléki megőrzési követelmények szerinti szabályozást, mely szerint:

– az utcai fronton telekösszevonás nem lehetséges, kivételt csak a közösségi célú oktatási-kulturális funkció képezhet

 

A történelmi utcaszerkezet megőrzése is fontos

Az új építési lehetőségek esetében túl gyakori a hátrahúzott beépítés (építési vonal), tehát nem az utca karakterét meghatározó XIX. századi beépítéshez, hanem egy-egy XX. századi épület beépítési vonalához történik az igazodás. Mivel igen sok egymás melletti több vagy igen széles telekre is kiterjedő új építkezésre van lehetőség, ez már komolyan deformálja a történelmi utcaszerkezetet. (Ilyen például egymással szemben a Rumbach Sebestyén utca 5 és 8, egymás mellett a Kisdiófa utca 5-7-9, részben a Dob utca 37-39-41)

 

Javaslat:

– az új beépítések építési vonala az utca karakteréhez illeszkedően XIX. .századi beépítési vonalat kövesse

 

A tűzfalak hozzátartoznak a történelmi városrészekhez. Nem értjük miért kell mindenáron takarni a megmaradó tűzfalakat épületszárnyakkal, és ezért építési engedményt/többletet adni? Ha látványuk valakit mégis zavarna, válogatni lehet több bevált lehetőség között. Az egyik legkedvezőbb közülük – befuttatásuk zölddel (repkénnyel, vadszőlővel), mely például komoly környezetet javító tényező. 

 

Javaslat:

1 rendelet, 2§, (18) bekezdés, c) pontnál maradjon el a „illetve ahol a tűzfalak takarása indokolja” szövegrész

 

– Tisztázni kell az emeletráépítés elveit, és ezt is szabályozni kell. Többször elhangzott a KÖH részéről, hogy emeletráépítést műemlék épületen nem engedélyeznek. De a nem védett lakóházaknál ugyanúgy nem szerencsés két emeletesre két-, három emeletet építeni, mint a védetteknél.

 

Javaslat:

-Műemlék épületeknél emeletráépítés nem lehetséges.

-Nem védett épületeknél max. egyemeletes ráépítés lehetséges, amennyiben ez az épület karakterét és az utcaképet, valamint az ott lakók érdekeit nem sérti (például: benapozási viszonyok előnytelen változása)

Ugyanezek állnak a KÖH által készített műemléki követelmények összefoglaló anyagában..

 

–  A tetőtér beépítés szabályozása. A történeti város városképéhez a beépített tetők látványa, a manzárd tetőt és a műterem ablakot kivéve nem tartozott hozzá. Ma ebben a negyedben teljesen egyforma tetőkialakításokat, beépítéseket, újabban már két szintben tetősíkba helyezett ablakokat lehet látni úgy az új építésű házak, mint a rendbe hozott műemlék épületek esetében, ez utóbbiaknál akár klasszicista, akár szecessziós épületről van szó. A tetőket itt nemcsak felülről vagy a szomszédos házakból, de az utcáról is jól lehet látni az alacsonyabb épületek esetében, valamint az eltolt– és a T-alakú utcatalálkozások által adódó messziről történő rálátások következtében. Ezért a városképi hatásra fokozottan figyelni kell. A rendelet nagyon helyesen a továbbiakban nem engedi a több szintben megjelenő tetőtéri ablakot. Viszont nem értjük, hogy ugyanott, az 1. rendelet 2 § (19) bekezdésben mit jelent: „….de  felülvilágító, illetve a tető kialakításával összehangolt ablak, nyílás kialakítható.” Bárhol? Az egész nagyon bizonytalan.

 

Javaslat:

-Védett épületeknél, vagy alacsony földszintes, egy-, kétemeletes korai házaknál és városképileg nagyobb rálátással rendelkező helyeken, például T-alakú és eltolt utcatalálkozások esetében (ezeket a pontokat és helyeket illene egy értékvédelmi vizsgálat keretében megadni, és külön szabályozni) az utcai fronton sem párkánymagasítás, sem tetőtéri ablak elhelyezése nem lehetséges

– belső terek felé néző tetőtéri beépítés csak ott lehetséges, ahol azt a műemléki követelmények épületenkénti vizsgálata megengedi

 

– Tisztázni kell a mélygarázsok és a behajtók kialakításának elveit, és ezt is szabályozni kell!

A mélygarázsok építésének általános, egész negyedet érintő korlátozását a történelmi negyedekben külön érintjük. Itt csak annyiban, hogy mértéket kell szabni az egy telek, az összevont telkek alá vagy a tömbbelsőkben tervezett mélygarázsok számának nagyságrendjének, mert nem megengedhető, hogy egyrészt a XIX. századi műemlék épületek közé három–, négyszintes mélygarázsok épülhessenek, ráadásul környezetvédelmi hatásvizsgálat nélkül, másrészt az adott keskeny 7, 9 méter széles utcák terhelését is figyelembe kell venni. Párizsban 300-350 férőhelynél nagyobb közterület alatti mélygarázst például nem építenek, azt is jól megközelíthető széles útvonal mentén. Itt például a keskeny keresztutcákban, például a Holló utca 6-ban vagy a Síp utca 10-ben, csak egyetlen telken, 250 illetve 262 parkolóhelyre adtak engedélyt.

A történelmi városrészek arculatához nem tartozik hozzá a mélygarázs lehajtók látványa. Ez mivel minden új épületnél, emellett a régi épületek bővítése esetén is megjelenik, kedvezőtlenül befolyásolja az utcaképet. Ezért komoly és szigorú szabályozást igényel. Méret meghatározásra és a kialakítás módjára is ki kellene térnie a szabályozásnak. Elrettentő példaként például lásd a Holló utca 6 és 14-et.

(ezzel kapcsolatban lásd még a Polge jelentést)

 

Javaslat:

– műemlék épületek, védett/védendő kertek és fák, valamint nagyméretű kert kialakításának lehetősége esetében mélygarázs építése nem engedélyezhető (ez részben a szabályozási előírásokban is rejtetten benne van, lásd VII: fejezet, 48§, (6) bekezdést, mely szerint: ”A területen elhelyezkedő kertek értékes (beleértve a beépítetlen telkeken, udvarokon lévő növényzetet is) meg kell őrizni”. Azonban a védett kertek és növényzet/fák nincsenek megnevezve, így mindez bizonytalan marad.)

– Az új épületek alá építhető parkolóhelyek száma a törvény által előírtaknál nagyobb mértékben nem növelhető

– a tervezett szint alatti parkolóhelyek nagyságrendjének és megoldásának módját – a föld alatti szintek számát, méretét és az elhelyezhető gépkocsik számát – környezetvédelmi hatástanulmánnyal kell alátámasztani. Amennyiben ez a környezetre az elfogadhatónál nagyobb terhet jelent vagy káros hatású, úgy a beépítés mértéket, lakásszámot kell csökkenteni vagy felmentést kell kérni 

 

 

Lakosságcsere

 

– A bontásoknak – beleértve a belső szárnybontásokat is – nem kívánatos társadalmi következménye is van. A lakosság megőrzése is hozzátartozik a karakter megőrzéséhez. Mindezidáig ahol bontást engedélyeztek, – a belső szárnyak bontását is beleértve – az egyértelműen az összes lakás– és üzletbérlő eltávolításával járt. Fel szeretnénk hívni a figyelmet a 2005-ben az ELTE TTK szociológusai által a főváros megbízásából készített társadalmi vizsgálatára, mely szerint, ha az u.n. rehabilitáció által előidézett változások a zsidó negyedben, a jelenlegi ütemben folytatódnak, 2012-re a lakosság fele kicserélődik. (Lásd Tér és Társadalom 2006/1, Csanády Gábor – Csizmadia Adrienne – Kőszeghy Lea – Tomay Kyra: Belső Erzsébetvárosi rehabilitáció)

 

 

Zöldterületek, környezetterhelés

 

Ez itt ugyanolyan fontos kérdés, mint a karakter megőrzése, ezért, egyrészt ami van, meg kell őrizni, és ahol csak lehet, lehetőséget kell adni újabb és nagyobb zöldfelületek kialakítására.

A már említett ELTE vizsgálatban a megkérdezettek – itt élők, vállalkozók, idelátogatók és külföldiek egyöntetűen – a legnagyobb problémának az autóforgalom mértékét és a zöldterület hiányát említették. A lehetőség a nagyobb zöldfelületek kialakításának szempontjából nem korlátlan, de a terv az adottságokkal sem él. A gondolkodás fordított. A figyelem első helyen arra irányul, mennyire lehet beépíteni a telket maximálisan az adott szabályozáson belül és nem azt nézi, mit kell feltétlenül szabadon hagyni, hogy például nagyobb közpark jellegű zöldfelületet biztosítson a hosszú távú felértékelődés érdekében. Ott sem él a lehetőségekkel, ahol nincs még engedélyezett terv. A zöld csak a maradék elv alapján érvényesül.

Ugyanakkor a környezetvédelmi és zöldfelületekkel foglalkozó fejezetekben például ezek a megállapítások találhatók:

„Jelentős gondot okoz  ….. a zöldfelületek szinte teljes hiánya, mely így nem képes a többi környezeti terhelés minimális mértékű csökkentésére sem.” (86. oldal)

„A területre az összefüggő nagyobb zöld- és pihenőterületek szinte teljes hiánya jellemző. A zöldfelületek létesítése érdekében a szabályozási eszközök a beépítések és telekalakítások során  a sűrűn beépített tömböket  lazítani, tömbbelsők összenyitásával a belső udvarokat növelni, azokon minél nagyobb arányú zöldfelületek kialakítását kell támogatni. Az így kialakuló zöldfelületeket, udvarokat részben vagy teljes mértékben közhasználatúvá kell tenni.” (87. oldal)

 „A kerület környezetminősége általánosan, de az egyes környezeti elemek vonatkozásában is romló tendenciát mutat.

A terület környezetterhelési szempontból a Kizárólag tehermentesítésre irányuló fejlesztés zónájába tartozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy fejlesztés során csak a környezetterhelés csökkentését eredményező beavatkozások végezhetők, amit a térség kritikus környezeti állapota indokol.” (89. oldal)

„A szabályozási tervek csak elméleti síkon támogatják a tömbbelsők fellazítását, ott zöldfelületek kialakítását. A valóságban az átépülő tömbök új beépítése a korábbi sűrű tömbszövetet őrzik meg, csak az épületállomány cseréje történik meg, sok helyen még a zsúfoltság is nő, hiszen adott épületben több lakás kerül kialakításra. Fontos a szabályozási tervekben a tömblazítások tényleges kijelölése, visszavonhatatlan rögzítése” (88. oldal)

 

Mindezen okokból, de karakter szempontjából is, nemcsak az épületek védelme fontos, de a meglévő kerteké is, például a negyedet egykor jellemző hátsó kertekből az a néhány, ami még megmaradt vagy olyan udvaroké, ahol jelentős növényzet, idősebb fák vannak, vagy meg van a kert kialakításának lehetősége. Ezekben az udvarokban sem mélygarázs építése, sem új épület vagy épületszárny elhelyezése ne legyen lehetséges! Emellett külön védelem illeti meg az idős fákat is.

A szabályozásban – bár az „Élő természet védelme” 48§ (1) és (6)-os bekezdése alapján védelmükről általában gondoskodni kell – konkrét védelmi javaslat sem a kertekre, sem a fákra nézve nincs, ezt feltétlenül pótolni kell.

 

Javaslat:

– A Király utca 23. szám alatti játszótér semmi képen ne épüljön be. E zöldhiányos és rengeteg üres telekkel rendelkező területen a játszótér 2/3-nak a beépítésétől – a szomszédos telekhatáron álló nyárfa fasor és további 4 fa védelme mellett.– tekintsenek el

– A 3., 6., 14., 15, 21., 23.-as tömböket kérjük a készülő szabályozási terv saját környezetvédelmi elvárásainak megfelelően átértékelni és ezekben a szabályozás eszközével a tervezettnél lényegesen nagyobb összefüggő közhasználatú zöldterületet biztosítani! Itt is élni kellene a pályázat lehetőségével ugyanúgy, mint az épületek tervezésénél. Például a 6. tömbben, melyben sokféle variáció is elképzelhető. (Lásd még ezekkel kapcsolatban a konkrét helyekhez kapcsolódó javaslatainkat)

– Növényzetük és karakterük szerint az alábbi kerteket, udvarokat védelem illeti (a teljesség igénye nélkül, elsősorban a bejelölt építési hely és bejelölt mélyparkoló miatt veszélyeztetett kertek felsorolásával):

: Akácfa utca 47, 49 (műemlékek, az egyikben fákkal is beültetett jellegzetes hátsó kert van az egyik (47), a másik hátsó kertjét (49) ideiglenes jellegű, műemléknek nem nevezhető raktárépület foglalja el, melynek bontása után alakítható ki a kert))

Akácfa utca 61 (műemlék, az idősek számára fenntartott „Akácos udvar” több fával, jellegénél és méreténél fogva egyedüli az egész negyedben,)

Csányi utca 8 (műemlék, dús növényzetű kerttel)

Dob utca 18 (műemlék, reformkori hangulatú belső udvar a legsűrűbb beépítésű tömbben)

Dob utca 19 (nagyméretű kert óriási fákkal)

Dob utca 50 – Akácfa utca 55 (nagyméretű kert fákkal)

Király utca 25 (műemlék, kettős udvar óriási fákkal)

Kertész utca 6 és 8 (facsoport a hátsó kertben)

– Koruk és egyediségük alapján – a fent felsorolt kertek nem nevesített védendő fái mellett – a következő fákat  illeti egyedi védelem (a teljesség igénye nélkül, elsősorban a bejelölt építési vonal, építési hely és mélyparkoló által veszélyeztetett fák felsorolásával):

Dob utca 34 – 36 (értékes fasor a két telek határán)

Kazinczy utca 40 (Az Andrássy útiakéhoz hasonló két nagyméretű ostorfa az utcai telekhatáron)

Kazinczy utca 49 (műemlék, fügefa az udvaron)

Kertész utca 6 (nagyméretű fa az udvaron)

Klauzál utca 19 (fügefa az udvaron)

Klauzál utca 10 (platánfa az udvaron)

Kisdiófa 4 (magas nyárfa az udvaron)

 

 

Közlekedés, parkolás, közterületek

 

A parkolás és a közlekedés problémájára úgy látjuk környezetterhelési hatástanulmány hiányában a válaszok nem megfelelőek.

Olyan átfogó elemzésre és ennek alapján megfogalmazott koncepcióra van itt szükség, ami nem azon alapul, hogy mennyi gépkocsit kell itt elhelyezni (ezért a műemlék épületek, a belső kertek és a bölcsőde alá is mélyparkoló épül például) hanem mennyi forgalmat bír el a negyed, a sajátos utcaszerkezet, a T alakú és eltolt utcatalálkozásokkal és a keskeny 7 és 9 méter széles utcákkal? hol kell érintetlen zöldterületet vagy utcaképet hagyni, stb.? Megnézni, hogy a nyilvános, üzleti alapon működő parkolóházi férőhely mellett, mennyi magán mélyparkoló van már most is, hol és mennyi várható az új beépítésű telkeken, vagy közterület alatt. Itt meg kell vizsgálni a Király utca másik oldalát is, ahol nem elhanyagolható számú parkolóhely van. A parkolók számát, nagyságrendjét a negyed jellegéhez kell igazítani, illetve maximalizálni, vagyis egy bizonyos számnál több itt nem helyezhető el, mert ez karakterének és az élhetőségének rovására megy. Emellett a cél tudtunkkal a Belváros tehermentesítése, nem terhelésének állandó és hosszútávra biztosított növelése. Belvárosra és védett MJT területre való tekintettel – a környezetterhelési hatásvizsgálat alapján, – az OTÉK előírásai alól felmentést, csökkentést kell kérni.

 

Nem értünk egyet a Király utca jelenlegi megoldásával, közlekedési és vizuális káoszának változatlanul hagyásával. Az utca – ellentétben a műleírásban leírtakkal – a város legkellemetlenebb utcájává vált az átalakításkor még forgalmilag is. Megérdemelné, hogy mint a negyed kivételes, műemlékekkel szegélyezett kereskedő-főutcája minimum gyalogos elsőbbségű utca lehessen a jövőben, mert most kifejezetten gyalogos ellenes.

 

Nem értünk egyet a Klauzál tér szerepének és kialakításának változatlanul hagyásával sem. Ez most egy szinte átjárhatatlan, kerítésekkel feldarabolt hely, ami ilyen formában nem segíti elő a negyed felértékelődését.

 

 

A karaktervizsgálat tartalmi és formai követelményei, 6. számú melléklet

 

A karaktervizsgálat megkövetelését helyesnek tartjuk, de

 – nem értünk egyet avval, hogy a karaktervizsgálat csak a közterület felőli épületrészre, illetve csak az utcai homlokzatra terjed ki. Ezt már korábban is szóvá tettük. Ez a megkülönböztetés azt sugallja, hogy nem a teljes épület számít, a belső szárnyak, udvarok, kertek, félközösségi terek továbbra sem fontosak és teljes szabadság nyílik bontásukra, vagyis a faszádizmusra.

– nem értünk egyet azzal sem, hogy a karaktervizsgálat ebben az esetben csak az MJT területre vonatkozik, mert a Belső Erzsébetváros nem védett részei is védendők, végre egységes városrészként kellene kezelni.

– nem értünk egyet azzal sem, hogy az 1945 előtt épült épületek közül a továbbiakban – ennyi bontás után – még mindig lehessen ilyen vagy olyan feltételek mellett bontani.

Ezért kérjük a 6. számú melléklet alábbiak szerinti módosítását:

 

KARAKTERVIZSGÁLAT TARTALMI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEI

A Belső Erzsébetváros területén a zártsorú beépítési módú telken álló, 1945 előtt épült, nem védett épület utcai szárnyának bontása nem lehetséges, részleges bontása esetén az elvi engedélyhez csatolandó Karaktervizsgálat tartalmi és formai követelményei az alábbiak.

(2)  A Karaktervizsgálatot az érintett utcaszakasz teljes hosszára, az érintett épülettel közvetlenül határos telkekre és az azokon álló épületekre, a szomszédos közterületrészekre és közterületrészekkel közvetlenül határos, a vizsgált épület közvetlen környezetének tekinthető ingatlanokra kiterjesztve kel kidolgozni. Az illetékes építésügyi hatóság  a sajátos viszonyok  esetén ettől eltérően is kijelölheti a vizsgálandó környezetet..

(7) Meglévő épület tervezett bontása esetén (miután ez ebben a városrészben nem lehetséges) az illetékes értékvédelmi hatóság a karaktervizsgálat eredményeit felhasználva, alternatív tanulmánytervet készíttet a régi épület hasznosításának, illetve bővítésének lehetőségeiről (M=1: 200)

 

 

Néhány példa állásfoglalásunk alátámasztására és ehhez fűződő konkrét javaslataink

Dob utca 23-27 (bölcsőde)

Nem értjük, hogy lehet ennyire minimális kötelező zöldfelületet kijelölni egy bölcsőde esetében (VK-VII/3: beépítés 70%, legkisebb zöldfelület 15%) és ily mértékig és többek között tűzfaltakarás címén ilyen magas épületszárnnyal (Upm: 18,5, Élp: 24,5) beépíteni a telkét?

Kérdések: hány személyes a bölcsőde, milyen célt szolgál a beépítés nem bölcsődére használt része, hány férőhelyes a mélyparkoló? honnan közelíthető meg?

Mélyparkoló építését a bölcsőde telkére véleményünk szerint nem szabad megengedni.  A tervezett beépítés következtében a telken jelzett 10 db. fából min. 6-7 áldozatul esik, miközben már ezt megelőzően is elvették és kiirtották a bölcsőde Dob utcáig húzódó kertjének 1/3-át az utcai frontra épülő négy emelet + tetőteres 35 lakásos társasház érdekében

Megjegyzés: az ~50 méter szélességű, tagolatlan, 3 telek összevonásából alakított utcai front meglévő épületként van jelölve, pedig még nem épült meg

 

Javaslat:

-a bölcsőde maradék telke csak bölcsőde céljára használható, ahol a kötelező zöldfelület min. 40%

-mélyparkoló a telekre nem épülhet

-az építési hely legyen tekintettel a meglévő fákra

 

Dob utca 37 – 41 (óvoda)

A ferde vezetésű építési vonallal (van-e ilyen egyetlen helyen is a történelmi városrészekben?) és a tagolatlan, 58 méter széles utcai fronttal (az utca mindkét oldalán a telekszélesség általában 15-15 méteres, kivéve a sarkokat, és azokat a helyeket ahol ezt az új építkezéssel már elrontották) ez a szabályozás elfogadhatatlan.

A közhasználatú zöldterület Dob utca felőli ~ 3 méter keskeny, törtvonalú bevezetése nevetséges

Nem értjük, hogy az óvodának szánt terület miért másodlagos építési hely, ez nem elsősorban az óvoda telke?

Kérdés, hogy szabadon át lehet-e járni egy óvodai udvaron/kerten?

Miért az utca egyetlen kivételesen magas épületéhez, a Dob utca 35-höz (p.m.18,35, Élp: 24,5), és nem az utca mindkét oldalának karakteréhez, az ottani szinte kivétel nélkül kétemeletes házakhoz (Uápm: 14, 90; 13,20; 13,30; 16,30) történt a szabályozás.

Egy ennyire nagy területet és összetett közösségi funkciót, közparkot és óvodát is magába foglaló, és több lehetőséget is kínáló beavatkozás esetén a tervpályázat elengedhetetlen, ezért a szabályozásnak ebben az esetben nem szabadna teljesen mereven mindent meghatároznia, csak a karakterőrzést és a közterület megközelítést kellene feltételként megadni. 

 

Javaslat:

-az építési vonal a negyed beépítési karakteréhez illeszkedően ne bizonytalanul ferde vezetésű, hanem ki-beugró és ha hosszabb akkor a szemközti 15 méter széles telekosztásnak megfelelő tagoltságú legyen

– a közhasználatú zöldterület bevezető részét min. kétteleknyi szélességben szabadon kell hagyni

– az építési hely kijelölésekor maximálisan legyenek figyelembe véve a meglévő fák

– az utcai épület ne az utca legmagasabb, hanem az utca karakterét meghatározó általános beépítéshez illeszkedjen. Ennek megfelelően p. m. 15, 50, Élp 18,50

– a beépítéshez és a közpark kialakításához országos tervpályázat kiírása legyen kötelező (bár tervpályázatot a védett területen minden új építkezésnél elő kellene írni, itt és a hasonlóan nagyobb szabású beavatkozásoknál, közösséget is érintő helyeken azért emeljük ki, mert ezeknél mindenképen országos tervpályázat kiírása lenne szükséges)

–         

–         

Rumbach Sebestyén utca 8.(3800 m2-es, kivételes városszerkezeti helyzet)

Az utca zsinagógától a Dob utca felé eső részén még megmaradtak a zsinagógával egy időben épült műemlék lakóházak és az utca eredeti kisebb szélessége. A 8. szám alatti korai lakóház bontása miatt (p.m.: ~15, 50 volt) ez az egyensúly felborult ugyan (a 10. számú épület egymaga áll már csak az eredeti, kiugró építési vonalon), de ha itt az eredeti építési vonalra hasonló magasságú épület épül, akkor az egyensúly visszaállítható. A szabályozási terven jelzett túlzott magasságú saroképület beépítéséhez történő igazodást: a hátrahúzott építési vonalat és a telekre meghatározott túlzó paramétereket (Upm: 21,50; Élp: 27,50) a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga környezetében súlyos hibának tartjuk.   A zsinagóga mellett és vele szemben elhelyezkedő, a zsinagóga hiteles környezetét még ma is képviselő lakóházak paraméterei ennél jóval kisebbek (p.m: 13, 60; p.m: 13, 60; p.m: 18, 60).

Az üres telek /38/100 méter/ szabályozása óriási beépítésre ad lehetőséget (VK-VII/4: szintterület 5,5, beépítettség 80%, zöldterület 10%). A tervezett beépítés hány lakást és hány férőhelyes parkolót jelent ezen a telken?

A telekből leválasztott csupán 18,50 méternyi zöldfelület ebben a zöldhiányos városrészbenmegengedhetetlen. Ez az egyik olyan kivételes hely a városrészben, ahol nagyobb, összefüggő zöldfelület alakítható ki, mégpedig olyan helyen, ahol egyébként is – nagyon helyesen – kötelező átjárás van a terv szerint az Asbóth utca felől a Dob utcába, ráadásul semmilyen elfogadás alatt álló terv sem terheli a döntést. Tehát ezen a városszerkezeti szempontból rendkívül előnyös helyzetű telken egyszerre valósulhat meg az annyira hiányzó, környezetet felértékelő nagyobb park és a negyed gyalogos életét gazdagító átjáró létesítése.

 

Javaslat:

-a kivételes helyzetű telekre (zsinagóga szomszédsága) csak közösségi funkciót betöltő épület épülhessen

-a telek mélyén a bejelölt zöldfelület kötelező mérete 18,50 helyett ~ 38-40 méter mélységű korlátozott időtartamú, közcélú, zöldterület legyen

-az építési vonal a lebontott épület és a szomszédos 10. számú ház vonalát kövesse

(a KÖH vizsgálat is ezt javasolja) 

-a párkánymagasság (Upm) és az Élp ne a magasabb saroktelek beépítéséhez, hanem a zsinagógával egy időben épült lebontott épület (p.m. 15, 50) vagy a másik szomszédos épület (p.m. 18,50) paramétereihez igazodjon (lásd Polge jelentést)

– a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga szomszédsága, a jelentős méretek és az összetett, közösséget érintő feladat miatt itt is a beépítés feltétele klle legyen az országos tervpályázat

 

Rumbach Sebestyén utca 5 – Dob utca 10 (elektromos alállomás)

A penge jellegű épület telkének beépítése esetén tömbszerű, durva beépítés jönne létre. A telek ilyen mértékű beépítése rendkívül hátrányos a környezetre és a városképre.

 

Javaslat:

Amennyiben a telek beépítetlen részét az alállomás működése mellett valóban használni lehet, akkor ezt park vagy sportpálya céljára kellene fenntartani. Amennyiben a terven marad a beépítés, úgy az építési vonal az utca eredeti vonalát kövesse

Amennyiben a telek beépítetlen részét az alállomás működése mellett valóban használni lehet, akkor ezt park vagy sportpálya céljára kellene fenntartani.

 

Kazinczy utca 40-42-44-46n (az összevont telek közel 3.000 m2).

A szabályozási terven jelölt 4 telek összevonása által kialakított telek szélessége és megszakítatlan építési vonala: ~58 méter (a vele szemben elhelyezkedő telkek szélessége 10 és 15 méter között változik), területe közel 3.000 m2. A telek mélysége ~45 méter, melyből egy mindössze 6 méteres kötelező zöldfelületi sáv lett leválasztva!

A tagolatlan monstrum épület – ha ilyen szabályozás szerint valósul meg – méltó párja lesz a Holló utcai és Kazinczy utcai újonnan épülteknek.

Véleményünk szerint a 4 telek összevonása nem egyeztethető össze sem a Kezelési tervvel, sem az UNESCO elvárásaival, sem a műemléki követelményekkel. Amennyiben ennek az épületnek a funkciója közösségi és ennek érdekében mégis telekösszevonásra kerül sor, úgy országos pályázat kiírása szükséges és komoly zöldfelület kialakítását is meg kell követelni közösségi használattal. Amennyiben lakóházként vagy irodaházként épül, úgy csak telkenkénti beépítés fogadható el.

Mindentől függetlenül a jelenlegi Kazinczy utca 40. alatti utcai telekhatáron álló 2 hatalmas fa védelmét feltétlenül biztosítani kell! Tehát ez a szakasz (~22 méter) vagy nem építhető be vagy ezen a szakaszon min. 6 méterrel hátrahúzott beépítés engedhető meg. Ez részben az új beépítés aránytalanságát is feloldja.

 

Javaslat:

– a 40. szám alatti telekrészen biztosítani kell a két nagyméretű fa megmaradását. Beépítése esetén a két fa megmaradása érdekében csak hátrahúzott beeépítés (min. 6 méter) fogadható el

– telekösszevonás csak közösségi funkció esetén lehetséges és csak az eredeti telekosztásnak megfelelő homlokzat és tömegtagolás mellett

– az összevont telek területén – a telekméret 1/3-ának felhasználásával – a közönség számára is megnyitott közhasználatú zöldterület kialakítása kötelező

– a telek csak országos tervpályázat kiírása mellett építhető be

 

Kazinczy utca – Király utca – Kisdiófa utca – Dob utca által határolt ~150/~185 méteres óriási tömb, jelenleg még igen nagyszámú önkormányzati tulajdonú ingatlannal

A városrész legnagyobb méretű, legösszetettebb, legtöbb lehetőséget rejtő tömbje, jelentősebb közcélú zöldterület/park és átjárás lehetőségét egyszerre nyújtja. A szabályozási tervlapon a tömbbelső méretéhez képest nevetségesen kisméretűre zsugorított (24/36 méter), magas épületszárnyakkal, „falakkal” közrefogott (Élp 27,5; 24,5; upm 18,5; 21,5), közterületnek jelölt zöldterület, az idevezető átjárók sokasága, és a nem lehet tudni honnan megközelíthető mélyparkolók (Király utca 29, 31) így együtt véleményünk szerint zavaros és kicsinyes, maradékelven alapuló megoldást eredményeznek. A szabályozás nem használja ki az itteni helyzetben rejlő területfelértékelő lehetőségeket. A hosszanti irányú tömbátvágások/átjárások erőltetése nem szerencsés, különösen nem a Király utcai műemlék házakon át vezetve. A jellegzetes átjárás a negyedben nem a Király és Dob utcával párhuzamosan, hanem a Király és Dob utca között alakult ki elsősorban.

Ennek a tömbnek az esetében – valódi rehabilitációs program hiányában – nem szabadna merev szabályozásnak történnie, mert az itteni helyzet többirányú és többféle rehabilitációs lehetőségeket rejt. Országos vagy meghívásos tervpályázat kiírására lenne szükség, hogy feltáruljanak a tömbben rejlő lehetőségek, és választani lehessen az alternatívák között. Ettől függetlenül elvileg meg lehet határozni, melyek a követendő szempontok, például fontos egy nagyméretű belső park, a lazább beépítés, a meglévő fákvédelme, a Király utca és Dob utca közötti átjárás lehetőségének megadása, stb.

 

Javaslat:

– a tömbbelsőben kialakítandó közterületként használt zöldfelület nagysága (a jelenlegi ~ 1.000 m2 méter helyett ) min 2.000 m2 méter legyen

– a Király utca 25-27-29-en átvezetett keresztirányú átjáró feltétlenül maradjon el, mert tönkreteszi a Király utca 25. különleges, védendő udvarát, belső atmoszféráját

– a tömbbelsőben kialakítandó közhasználatú zöldterületet határoló új épületszárnyak ne magasabbak, hanem inkább alacsonyabbak legyenek az utcai szárnyaknál, emellett fontos, hogy a tömb minél több lakóháza tudjon közvetlenül is kapcsolódni hozzá

– a Király utca 29, 31 telkein jelzett mélyparkolók helyét és megközelítését tisztázni kell

– a tömb teljes területére – az alternatív lehetőségek feltárása érdekében – tervpályázat kiírása szükséges

 

 

 

 

 

 Budapest, 2008. május 5.                                                            

  ÓVÁS! Egyesület