„De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik, mint nép, szintén nincsenek” – írta Ady Endre Korrobori című, 1924-ben a Nyugat 1917. évi kézirat-mappájából előkerült kiadatlan cikkében, amelynek közlését akkor vele egyetértően a Nyugat folyóirat cenzúramentes időre halasztotta. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10556.htm

A zsidók szerepét a főváros fejlődésében, a zsidó részvételt sokan és sokféle módon tárgyalták, a témának komoly irodalma van. A „Kik éltek, kik építettek itt?” címen indított program újdonsága az, hogy épületek, építtetőik, tervezőik és lakóik megjelenítésével egy weboldalon mutatjuk be, mivel járult hozzá a főváros arculatához zsidó lakossága. Ez a hozzájárulás különösen a pesti oldalon volt feltűnő, de Budán, Óbudán is érzékelhető, legjelentősebb azonban az Erzsébetvárosban, a Terézvárosban, a Lipótvárosban és még koncentráltabb az Újlipótvárosban. Ezek a városrészek azok, ahol a zsidó jelenlét a II. világháború előtt a legjelentősebb volt.

Az Erzsébetváros és a Terézváros esetében a mai városképet adó épületek közel felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Ha a hivatalos intézményeket, templomokat, üres telkeket és az 1945 után épült épületeket nem számítjuk, ez az arány még sokkal nagyobb. Hasonló a helyzet a Lipótvárosban is. Az Újlipótvárosban pedig ez az arány akár a 80-90 százalékot is elérheti.

Ez a típusú zsidó hozzájárulás többnyire ismeretlen és láthatatlan. Leginkább a jelentős zsinagógák és azok a zsidó intézmények ismertek, melyek elkerülhették az államosítást, és így megtarthatták eredeti funkciójukat. Az utak, utcák jellegét nagyrészt meghatározó bérházak, a volt zsidó intézmények, a volt zsidó egyleti székházak, a kisebb zsinagógák múltjáról az arra járók mit sem tudnak, történetüket csak az ott lakók emlékezete őrzi.

A zsidó hozzájárulást Hevesi Simon főrabbi nyomán Komoróczy Géza A Zsidó Budapestben „láthatatlan zsidó Budapestnek” nevezi. Ezt az ún. „láthatatlan zsidó Budapestet” mutatjuk be weboldalunkon.

Elsősorban az egykori, ma sokszor „láthatatlan” zsinagógák (például: Jósika utca 4., Vörösmarty utca 55., Dessewffy utca 23.), volt zsidó közösségi, egyleti épületek (például: Erzsébet körút 26., Dessewffy utca 41., Akácfa utca 22., stb.), az utcák karakterét meghatározó lakóépületek (köztük a zsidó szimbólumokat hordozók) és létrehozóik bemutatásáról van szó (jelentős zsidó építtető, jelentős zsidó építész). Emellett azokat az épületeket emeljük ki, ahol híres, olykor világhírű zsidó személyiség élt, ahol fontos zsidó vonatkozású esemény történt, vagy zsidók által nyitott jelentős kávéház, mozi, kabaré, áruház működött. A kiemelt épületek mellett színezett térképen mutatjuk meg, hogy ez a hozzájárulás milyen mértékű.

Csak az 1840 és 1945 között emelt, ma is látható épületekről van szó, azokról, amelyek között ma járunk. Az 1840 óta lebontottak sora követhetetlen, kivételek azonban adódnak, elsősorban néhány ún. szimbolikus épület vagy hely (Orczy ház, Herzl Tivadar vagy Max Nordau lakóháza stb.).

A XIX. század elején a zsidó részvétel még nem volt jelentős, hiszen zsidók csak 1840-től építkezhettek, csak ettől kezdve lehetett tulajdonuk. Egy kivételtől eltekintve nem is kivitelezhettek, nem is tervezhettek. A helyzet az 1867-es emancipációs törvénnyel változott meg. A XIX. század második felétől a lakóházak, bérházak jelentős részét már zsidók építtették (lásd: idővonal), az üzletek, műhelyek, kávéházak, vendéglők, mozik tulajdonosai, lakói, bérlői az említett városrészekben – különösen a zsinagógák környezetében – többnyire zsidók voltak. A XX. század elejétől a tervezők jelentős hányada is zsidó származású volt, köztük a szecesszió és a modernizmus legnagyobb magyarországi mesterei.

A zsidó hozzájárulás nemcsak jelentős volt (épületekben, köztéri szobrokban is városképet meghatározó), hanem sokféle is. Más például az előkelő Andrássy út bérpalotái vagy a Városligeti fasor villái esetében, más a Körúton belül és kívül, az elegáns Lipótvárosban vagy a legújabb, modernnek számító városrészben az Újlipótvárosban.

Néhány dolog azonban általánosan elmondható. Egy-egy kivételtől eltekintve (zsinagóga, zsidó szimbólum használata) a zsidók által építtetett vagy tervezett épületek beleilleszkednek az adott korszak építészetébe. A weboldalon bemutatott épületek létrehozói, tervezői és híressé vált lakói közül azok, akik az 1848-as forradalmat fiatalként, felnőttként érték meg, szinte kivétel nélkül részt vettek a szabadságharcban. A kiegyezés után megindult iparosodásnak, a városegyesítés után a felgyorsuló városfejlődésnek, modernizációnak és a századforduló kulturális pezsgésének kezdeményezői, motorjai voltak. Integrálódni és asszimilálódni akartak, azonosulni a magyarsággal: a német nyelvről magyarra váltottak, sokszor nevet is változtattak, sőt kikeresztelkedtek. Kiemelkedő teljesítményeikért kitüntetéseket, nemességet, olykor bárói rangot kaptak. 1939-től azonban sorsuk tragikusra/ fordult. Megkülönböztetés, majd üldöztetés, menekülés, bujkálás, többségükre pedig végül munkaszolgálat, deportálás és a megsemmisítés várt.

KIT TEKINTETTÜNK ZSIDÓNAK?

A közismert építtetők, az építészek és a jelentős személyiségek zsidó származása általában ismert, szerepel az életrajzi adatokban, különböző könyvekben, írásokban (lásd: Források). A Budapest Főváros Levéltára állományában őrzött jogi iratok időnként jelzik a vallást. Ahol tudható a temetkezés helye, a zsidó temető biztos támpont. A munkaszolgálat, a deportálás vagy a megsemmisítés ténye szomorú bizonyosság. A kevésbé ismert építtetők körül azonban adódnak bizonytalanságok, így tévedések is lehetségesek. A bizonytalan neveket nem vettük figyelembe. Ugyanakkor mindenkit a zsidó hozzájárulás részesének tekintettünk, aki 1939-től kezdve zsidónak számított, mindazokat, akiknek bujkálniuk kellett, akit munkaszolgálatra vittek, gettóba zártak, megsemmisítő táborokba hurcoltak, megöltek, elpusztítottak, így a kikeresztelkedetteket is.

FORRÁSOK

A helyszíni megismerés, fotózás mellett, ahogy minden hasonló esetben, a levéltári és könyvtári kutatás, a vonatkozó irodalom, szakértők tanácsai és az internet segítettek/segítenek.

2006 óta rendelkezésre áll a Déry Attila által összeállított Terézváros – Erzsébetváros, VI–VII. kerület és 2005 óta a Lipótváros, V. kerület építészeti topográfia. A topográfiai kötetek ugyan nem hibátlanok, sok épület építtetőre vagy tervezőre vonatkozó adatai hiányoznak vagy hiányosak, de alapvetően mégis megalapozzák a kutatást.

Másik alapvető forrásunk a 2015-ben még létező (azóta megszűnt) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által összeállított és rendelkezésünkre bocsátott VI. és VII. kerületi műemléki topográfia, ahol ugyan szintén hiányosan, de szerepelnek az épületek alapadatai.

A hiányzó alapadatok megismerésére végül az időigényes tervtári kutatás maradt és marad.

KIEGÉSZÍTŐ TANULMÁNYOK, DOKUMENTUMFILM

A kutatást szociológiai tanulmányok támogatják, hogy az épületek egy részének hiányzó, beszerezhetetlen adatai ellenére, tehát teljes körű felvétel hiányában – reprezentatív mintavétel segítségével – pontos kép alakuljon ki a zsidó hozzájárulás mértékéről, a zsidó építtetők és építészek arányáról.

Tíz interjú készül, amelyekkel a személyes történeteken keresztül a terek korabeli használatát, a városi polgár életmódjához, a zsidó vallási szokásokhoz és a vészkorszakhoz kötődő emlékeket szeretnénk felidézni. A riportalanyok egykori vagy mai lakóhelyükkel kapcsolódnak a weboldalon bemutatott házakhoz. A riportok segítségével azt keressük, hogy mi az, ami a múltból a jelenbe átmentve folytonosságot teremt. Az interjúk fotódokumentációval kiegészített portrék formájában kerülnek a honlapra.

Eredményeinket megosztjuk a Zahor Alapítvánnyal annak érdekében, hogy oktatási anyagként használhassák. A kutatás befejezését kiállítással és kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk.

Az interjúkat egy dokumentumfilm-sorozat egészíti ki, amely egyenként 15 percben mutat be budapesti házakat. A helyszínek kiválasztásában fő szempont, hogy vagy tervezője, vagy építtetője zsidó legyen (így szerepeljen a weboldalon), egyben találjunk régi vagy még ma is élő ott lakót, akinek története hozzáférhető, megismerhető, megismerésre vár. Célunk, hogy megmutassuk, mit jelentett a mai főváros képének kialakulásában az egykori zsidó közösség részvétele, s hogy kiderüljön, szellemiségük, tehetségük vajon meg tudja-e még ma is szólítani városunk lakóit, látogatóit.

Weboldal: http://lathatatlan.ovas.hu