A kerület városvezetése az utóbbi években már nemzetközi szinten elhíresült arról, hogy Belső-Erzsébetváros történeti-örökségi érékeinek pusztulását, rombolását nem akadályozza meg, a „dózeres rehabilitáció”-nak zöld utat enged.

Polgármester úr több alkalommal kinyilatkozta média-szerte, hogy elkötelezettsége a világörökség megóvásában és megőrzésében őszinte és rendíthetetlen. Kinyilatkozta továbbá, hogy neki a kerületben minden ház szívügye, és fogadkozott a sajtónak, civil szervezeteknek, hogy a házak megmentése érdekében mindent megtesz, és meg fog tenni.

Ennek bizonyítására, és a város-rombolás elleni közhangulat lecsillapítására, pl. kezdeményezte a Nagydiófa u. 8. szám alatti ház helyi védelem alá helyezését, mint mondta azért, hogy a bontást megakadályozza. A ház védelme érdekében kész akár pereskedni is a tulajdonossal – mondta.

A bontás-bontás hátán azonban változatlanul lehetséges Belső-Erzsébetvárosban, a történelmi zsidónegyedben, mind a mai napig. A világörökségi és egyéb építészeti értékek megőrzésére vonatkozó szabályozás jelenleg a VII. kerületben szinte nem létezik. Nincs, annak ellenére, hogy törvény azt kötelezővé tette. Ezt az örökségvédelemről szóló 2001. évi LXIV. tv. (Kötv) rendelte el a következők szerint.

Kötv. 39. §.

(2) Ha a települési önkormányzat rendeletével jóváhagyott helyi építési szabályzattal vagy szabályozási tervvel (a főváros esetében szabályozási kerettervvel) érintett terület utóbb válik műemléki jelentőségű területté, úgy a védettséget kihirdető miniszteri rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben (a főváros esetében szabályozási kerettervben) a védettség tartalmának megfelelő változtatásokat át kell vezetni.

A hivatkozott miniszteri rendelet (7/2005. (III. 1.) NKÖM r.) az Andrássy út világörökségi történelmi környezetét, így Belső-Erzsébetváros jelentős részét műemléki jelentőségű területté nyilvánította, és országos, területi védelem alá helyezte.

A helyi építési szabályzat és szabályozási terv elkészítéséért a főépítész és a polgármester felelős. Tehát azért is felelősek, hogy azok – a védettségnek megfelelő változtatásokkal – nem készültek el.

Ez vitathatatlanul olyan törvénysértő mulasztás a városvezetés részéről, amellyel hozzájárultak a városnegyed lerombolásához, és ezzel a világörökséget ért felbecsülhetetlen kár keletkezéséhez.

Ha a védettség tartalmának megfelelő változtatásokat átvezették volna a helyi szabályozásokba, azaz szigorították volna helyi szinten az építési szabályokat, és ezzel korlátozták volna a bontásokat, akkor Belső-Erzsébetváros történelmi kincseinek jelentős mértékű pusztítása nem következett volna be.

A jogellenesen okozott kárt a közvélemény nyomására előbb-utóbb mégiscsak fel kell becsülni, és a felelősöket el kell számoltatni.

A beruházók félelmetes tempóban használják ki a városvezetés által fenntartott törvénytelen helyzetet. Bíztatásnak veszik. Változatlanul dózerolnak, és építik a város szövetébe nem illő, borzalmas monstrumokat, többszintes mély- és pincegarázsokat, megcsúfolva történelmi kincseinket.

2.) E bontási őrület megállítására, az UNESCO elvárásának megfelelően, a Fővárosi Önkormányzat és az ÓVÁS! Egyesület kezdeményezésére 2006-ban elkezdődött a városnegyed építészeti értékei védelmére az ún. rehabilitációs szabályozási terv (RSZT) elkészítése.

2008. február 1-től – végre – változtatási tilalmat rendeltek el a terv elkészültéig. Érthetetlen azonban, hogy miért nem a tervezés kezdetétől rendelték el a változtatási tilalmat, miért csak közel két év múlva, az UNESCO és a közvélemény nyomásának engedve.

Polgármester Úr! Miért nem vezettek be változtatási tilalmat azonnal, az RSZT tervezési időszakának kezdetétől? (A jogszabály három évre adja meg a lehetőséget.) Miért hagyták változatlanul rombolni a városnegyedet?

Hiszen az alatt, amíg készült az építészeti örökség megóvására hivatott szabályozás, az RSZT, változatlan lendülettel, és Lantos Péter kerületi főépítészi „szakmai hozzájárulásával” kapták meg a beruházók az engedélyeket a bontásokra, és a borzalmasnál borzalmasabb épületmonstrumok, mély- és pincegarázsok megépítésére.

3.) Hunvald György polgármester és dr. Mezős Tamás, a KÖH elnöke 2007. decemberében közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a KÖH épületenként értékvizsgálatot, meghatározott műemléki követelményrendszert készít, és ez beépül majd a szabályozási tervbe. Ebben – széles nyilvánosság előtt – megegyezés is született. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Műemléki Tudományos Intézetének kutatócsoportja 2008. február 22-ére el is készítette az MJT területén lévő házakra egyenként, a műemléki követelményeket tartalmazó értékvizsgálatot.

Mindez – látszólag – a döntéshozók komoly szándékát tükrözte. Pedig valójában csak a sajtó és a nyilvánosság előtt bemutatott színjáték volt. Az értékvizsgálat anyaga ugyanis eltűnt. Az RSZT-be nem építették be. Annak ellenére, hogy Polgármester úr és a KÖH elnöke nagy nyilvánosság előtt megígérte azt. A kérdésre, hogy hol van az értékvizsgálat eredménye, a válasz az, hogy nem kapták meg, illetve, hogy a KÖH elnökének szakmai fenntartása van az elkészült anyaggal kapcsolatban. Hogy miért nem jó szakmailag, és miért nem építették be a tervbe, erre nem kaptunk választ.

Polgármester Úr! Hol van az értékvizsgálat eredménye? Miért nem építették be a szabályozási tervbe, holott Ön ezt megígérte? Kérjük, hogy erre még a rendelet elfogadása előtt adjon választ, hiszen az értékvizsgálat garanciális kelléke a szabályozási tervnek.

4.) Az RSZT–től mindenki, aki az örökségvédelemért felelősséget érez, komoly szigorításokat várt, és azt, hogy valóban az örökségvédelmet fogja szolgálni. Azonban távolról sem így történt. A terv nem mutat garanciális változtatást a történelmi városnegyed megőrzése, és az itt lakók életkörülményeinek javítása érdekében. A tervezési és döntés-előkészítő folyamatban valamennyi felsőbb szakmai fórum, mint az állami főépítész, a fővárosi főépítész, a KÖH, továbbá a civil szervezetek, mint az ÓVÁS!, a Nagydiófa Egyesület és a Szindikátus Egyesület többek között azt kifogásolták, hogy nem látják a garanciát az örökségvédelmi követelmények érvényesülésére. Azokról a kifogásokról pedig nem is beszélünk, amelyek a környezet rombolása révén a lakosság életminőségében hátrányos változást okoznak a belső kertek zöldfelületeinek folyamatos megszüntetésével, a lakások számának drasztikus (4-5-szörös) megemelésével és a gépkocsiforgalmat generáló, többszintes mély- és pincegarázsok megépítésével.

Az UNESCO követelményeinek megfelelő, garanciális szabályok tehát továbbra is hiányoznak a jelenleg beterjesztett, a képviselők előtt lévő tervezetből.

A Kötv. 66. § (2) bekezdése garanciális követelményt állít a szabályozási tervvel szemben.

66. § (2) Kötelező az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítése a településrendezési eljárás (a településfejlesztési koncepció, a településrendezési terv, a helyi építési szabályzat és szabályozási terv) során.

A kérdést írásban, szóban sokszor felvetettük, de korrekt választ nem kaptunk. Olykor a tervező az értékvizsgálattal összemosva, a KÖH-re „mutogatott”. De tudva lévő, hogy az örökségvédelmi hatástanulmány nem azonos az értékvizsgálattal (ld. az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendeletet).

Polgármester Úr! Készült–e örökségvédelmi hatástanulmány a képviselők elé elfogadásra beterjesztett rendelet-tervezethez, a kulturális örökségvédelemről szóló törvény 66. §. (2) bekezdésének megfelelően?

Ha igen, miért nem mutatták be az egyeztetési eljárás során, többszöri kérésünkre sem? Ha meg nem készült, Polgármester úr hogyan terjesztheti elfogadásra a képviselők elé, hiszen így törvénysértő rendeletet alkotnak meg?!

5.) Világörökségi terület esetében a helyi építési szabályzatról és szabályozási tervről szóló rendelet elfogadásának törvényességi kelléke a Fővárosi Önkormányzat nevében a főpolgármester egyetértése is. A főpolgármester azonban hivatalosan kifejezte jelen rendelet-tervezetre vonatkozó határozott egyet nem értését. Ezt a 2008. augusztus 28-i Fővárosi Közgyűlés elé benyújtott főpolgármester-helyettesi előterjesztés világosan tartalmazza.

A kerületi képviselõ-testület addig nem hagyhatja jóvá a kerületi szabályozási tervet, amíg azt nem módosítja úgy, hogy megkapja hozzá a fõvárosi önkormányzat nevében eljáró fõpolgármester egyetértését, amely a 48/1998. (X. 15.) Fõv. Kgy. számú rendelet 7.§ (2) bekezdése alapján a világörökségi területre nézve kötelező.

Jogszerű és érvényes döntés tehát a 48/1998.(X. 15.) Főv. Kgy. Rendelet 7.§ (2) bekezdése alapján főpolgármesteri egyetértés hiányában nem hozható.

Polgármester Úr! Miért nem tájékoztatta a képviselőket az előterjesztésben arról, hogy a főpolgármester a világörökségi terület vonatkozásában nem adta az egyetértését a szabályozáshoz?

A Fővárosi Közgyűlés csupán két apró területre, az FSZT-jelű területek szabályozására adta és adhatta meg az egyetértését. A képviselők előtt lévő előterjesztéshez csupán az e területekre vonatkozó egyetértést tartalmazó dokumentumot mellékelte a Polgármester úr. A lényegeset, a világörökségi területre vonatkozó főpolgármesteri egyet nem értést igazoló dokumentumot pedig nem mellékelte, sőt, említést sem tesz róla az előterjesztésben.

Polgármester Úr! Nem gondolt arra, hogy megtévesztheti a képviselőket, ha nem tájékoztatja őket e főpolgármesteri egyet nem értésről?

Kérjük, magyarázza meg, hogy a jogszerű döntéshez elengedhetetlen főpolgármesteri egyet nem értést miért hallgatta el? Hiszen így törvénysértő rendelet megalkotására készülnek.

6.) Az RSZT-vel szembeni súlyos szakmai kifogásokat Polgármester úr és a Főépítész legvégső érvként azzal szokta minden esetben nagy hangon elnémítani, hogy a szigorú örökségvédelmi szabályok életbeléptetésével komoly kára keletkezik majd a beruházóknak, és ki fogja azt megtéríteni. (Ezzel egyúttal elismerték azt, hogy az örökségvédelmet garantáló szigorításokat a rendelet nem is tartalmazza.)

Jogi és gazdasági szakember az önkormányzat részéről eddig még nem nyilatkozott arról, hogy mi a kártalanítás és/vagy kártérítés jogalapja, és arról sem, hogy mi a bizonyított, tényleges kár összege, számba vették-e már egyáltalán, mielőtt milliárdokkal érvelnek? Érveikben az Étv. 30. §-át említik.

Étv. 30. § (1) Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.

(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet.

Nem jelenthető ki minden vizsgálat nélkül, hogy az Étv. 30. §-a alapján feltétel nélkül fizetni kell az önkormányzatnak. Minden beruházást külön meg kellene vizsgálni, mindegyik különbözhet a szerzett építési jog szempontjából (pl. jogerős engedélyek vannak-e, mert ha nincsenek, akkor vitatható a szerzett jog, stb.). Felelőtlenség ezekre a hipotézisekre hivatkozva elhárítani az örökségvédelmi szabályok beépítését. A vizsgálatnak szembe kellene állítania a beruházó oldalán az építési szabályozásból eredő, esetlegesen felmerülő kár összegét, valamint a világörökségi értékek elpusztításával együtt járó károkozást, és nem utolsósorban a lakosság életkörülményeiben, életminőségében bekövetkezett károk nagyságrendjét.

Polgármester Úr! A kártalanításra, kártérítésre vonatkozó jogi érveket miért nem szakember állítja össze? Miért nem készül felmérés a bizonyítható károk összegéről? Hiszen az Önök kitartó hivatkozása a kártalanítási/kártérítési szabályokra gátolja az örökségvédelmi szabályozás létrejöttét. Milyen jogi megfontolás alapján feltételezi, hogy az évek óta fennálló jogellenes helyzetből adódó kártérítési felelősséget elháríthatja, ha fenntartja a jogellenes helyzetet? Miért riogatja Erzsébetváros polgárait azzal, hogy a jogszerű szabályozás eredményeként nekik kell majd megfizetni a feltételezett kárt?

Miért nem mérik fel a nemzeti kulturális örökséget tetemesen megcsonkító, városromboló beruházások által okozott felbecsülhetetlen károkat, amelyet mindannyiunknak, az országnak, a Fővárosnak, különösen Erzsébetvárosnak és polgárainak kell elszenvedni?

7.) Ha a feltételezett kártalanítás/kártérítés mesterséges rémképe az akadálya annak, hogy az örökségvédelmet garantáló szabályokat beépítsék a rendeletbe, akkor miért nem figyelnek arra a jogszabályi lehetőségre, amelyet az emlegetett 30. § (3) bekezdése tartalmaz?

Étv. 30. § (3) Ha az ingatlanhoz fűződő korábbi, a 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétől számított 7 éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a tulajdonosnak – kérelmére – a (2) bekezdés szerinti kártalanítás jár. A 7 év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti, vagy ellehetetleníti. A hét év a korábban hatályba léptetett helyi építési szabályzat, szabályozási terv esetében 2000. március 1-jétől számítandó.

A jelen rendelet-tervezettel hatályon kívül helyezendő, Belső-Erzsébetváros jelentős részére vonatkozó építési szabályozást tartalmazó 30/2001. (IX. 21.) Ök. rendelet tekintetében a beruházó feltételezett kártérítési igénye 2008. szeptember 21-e után már az idézett jogszabály szerint nem lenne érvényesíthető! Ezzel szemben a jelen rendelet elfogadásának időpontját szeptember 19-ére tűzték ki. Érthetetlen!

Polgármester Úr! Kérjük, adjon jogi szakember által megerősített magyarázatot arra, hogy – közpénzről lévén szó – miért nem élnek az Étv. 30. § (3) bekezdése nyújtotta kárenyhítési lehetőséggel?

8.) Végül szeretnénk felhívni a figyelmét az UNESCO-egyezményben vállalt kötelezettségekre, amelyeknek az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján kötelezően a belső jog részeként kell érvényesülniük.

Az UNESCO Világörökség Egyezmény Magyarország vonatkozásában 1985. október 15-én lépett hatályba. Az Egyezmény kihirdetésére 1985. december 30-án került sor az 1985. évi 21. számú törvényerejű rendelet formájában.

UNESCO Egyezmény, 4. cikk:

„Jelen Egyezményben részes minden állam elismeri, hogy az 1. és 2. cikkekben megjelölt kulturális és természeti örökség kijelölésének védelmének megóvásának, bemutatásának és a jövő nemzedékek számára való átadása biztosításának elsődleges kötelezettsége arra az Államra hárul, amelynek a területén található”

Alkotmány 7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

A belső jog része az önkormányzati rendelet is. Így a Belső-Erzsébetváros rehabilitációs tervéről szóló (RSZT), elfogadás előtt álló önkormányzati rendelet is, amelynek szintén meg kell felelnie az Alkotmány 7. §-a szerint a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségnek.

Mindezekre tekintettel kérjük, hogy Belső-Erzsébetváros „rehabilitációs” szabályozási tervét és építési szabályzatát az előterjesztett tartalommal ne fogadják el.

Jelen kérelmünket az Alkotmány 64. §-a alapján terjesztjük Önök elé.

Budapest, 2008. szeptember 17.

Tisztelettel:

Jávor István s.k., ÓVÁS! Egyesület, elnök

dr. Bakó Katalin, Nagydiófa Egyesület,  titkár

dr. Kollonay Enikő, Szindikátus Egyesület,  főtitkár-helyettes

Beliczay Erzsébet Levegő Munkacsoport

dr. Várady Tibor s.k. Védegylet