Az ÓVÁS! 2005-ben tájékoztatta először az UNESCO-t Budapest világörökségi területének és védőzónáinak veszélyeztetett helyzetéről, különös tekintettel a budapesti régi zsidónegyedben zajló nagyarányú változásokról, bontásokról és oda nem illő építkezésekről.

Azóta több ízben is tájékoztattuk az UNESCO-t a zsidónegyed és a védőzónák helyzetéről. Legutóbb az UNESCO – ICOMOS misszió 2013-as budapesti látogatásakor adtuk át ezzel kapcsolatos észrevételeinket. Mindezt csak azért említjük, mert sajnos azt kell mondanunk, hogy a helyzet azóta egyáltalán nem javult, sőt nagymértékben romlott. A kulturális örökség hiteles védelmét szolgáló intézkedések, mint például a Kezelési Terv elkészítése, a védőzónákra vonatkozó érvényben lévő szabályozások túlzottan magas, zöldterület szempontjából pedig túlzottan alacsony megengedett értékeinek a védett negyedek jellegéhez történő igazítása, a történeti épületek felújításának anyagi támogatása – az UNESCO hosszú évek óta tartó tanácsai, ajánlásai, figyelmeztetései ellenére – a mai napig nem történtek meg és ráadásul új súlyos örökségvédelem ellenében ható intézkedések történtek.

A legsúlyosabb ezek közül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012-es hirtelen megszüntetése óta a műemlékvédelem totális szétverése (lásd részletesen a mellékelt nyílt levél által megfogalmazottakat).

A régi, történeti épületek felújításának támogatása továbbra is elmaradt, helyette az új lakások építésének támogatása történik (például régi épületek felújításakor 25% ÁFA, új lakások építésekor 5% ÁFA, CSOK). Ennek következtében a védőzónák területén egyre fokozódó mértékben tapasztalható, hogy a régi épületekre emeletek épülnek – akkor is, ha még egyedileg is védettek, – hiszen nincs Kezelési Terv, a szabályozás ezt megengedi és az ott élő lakóknak pedig egyedül így van lehetőségük arra, hogy az épület felújításának anyagi bázisát megteremtsék. Ma már például a VI. kerületben (Terézváros), ahol szinte a teljes terület védőzóna, az épületek felén már megtörtént a tetőtéri beépítés vagy az ezzel párosuló emeletráépítés. Ez a folyamat a világörökségi magzóna Andrássy úti palotáit valamint a Duna parti részét is elérte és ilyen körülmények között feltehetően rendületlenül folytatódik majd. Ehhez kapcsolódóan bontások is történtek, vagy történnek még az UNESCO által védett területen is. Az V. Dorottya utca 8.-ban és Molnár utca 7.-ben ez már kész tény, a VI. kerületi Paulay Ede utca 52. esetében, az Andrássy út mögött pedig (egy ma még teljesen érintetlen értékes házsorban) a bontási engedélyhez szükséges előkészületek már megtörténtek.

Az utóbbi években nagyszabású állami projektek indultak Budapest területén például a Várban (világörökségi terület) és a Ligetben (világörökségi védőzóna). Az állam mindkettőt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak tekinti. A Városliget esetében például egy új törvénnyel kerülték ki az eltervezett fejlesztés ütközéseit a ma is hatályos jogszabályokkal. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a beruházás akadálytalanul megvalósítható, akkor is, ha ütközik a hatályos magyar építési szabályozással, az épített környezetről szóló törvénnyel, stb., a törvényesség látszatát keltve az új helyzethez alkalmazkodó szabályozás segítségével.

A VÁRHEGY ÜGY

A Várhegy, ezen belül a volt Királyi Palota és a polgári negyed, amely mostanáig a kultúra és a tudományos kutatás helyszíne volt összhangban az ideirányuló turizmussal, kormányzati negyed lesz, a Királyi Palota termei a Nemzeti Galéria művészeti eseményeit, kiállításait, festményeit és szobrait a Horthy korszak idejét idéző interieurök váltják majd fel. Ez szoros összefüggésben van a Ligetbe tervezett Múzeumi Negyed programjával, hiszen a palotából kiköltöztetett Nemzeti Galéria, ha a tervek valóban megvalósulnak, a Városliget kellős közepén épül majd fel. A polgári negyed kiürített műemlék épületeibe, ahol eddig a Tudományos Akadémia kutatóintézetei működtek, minisztériumok költöznek. Ezek helyigénye az adott palota épületeknél jóval nagyobb, ami bővítést (új emelet építése, udvar beépítése, stb.) igényel. Mindez ezen felül a gépkocsiforgalom és a parkolás jelentős növekedésével jár együtt. Mivel nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak számít, ezért történhetett meg, hogy minden műemléki, szakmai és civil véleményt valamint tiltakozást figyelmen kívül hagyva új és új/régi épületek épülhettek fel a Várban. Egyik ilyen például a Karmelita kolostor melletti fogadó épület, ami a Duna parti látványt is befolyásolja, ahogy az óriási új erkély a Karmelita kolostor nemcsak világörökségként, de műemlékként is védett épületén.

A VÁROSLIGET ÜGY

A Városliget múzeumokkal történő beépítése (Múzeumi Negyed) a pillanatnyi tervek szerint négy újonnan épülő múzeummal, egy színházzal és a hozzájuk tartozó mélyparkolóval, valamint két már itt álló műemlék épület rekonstrukciójával illetve bővítésével történik. Ez egyértelműen igen megterhelő és ártalmas lesz, éles ellentétben áll az 1839-ben megnyílt tájképi kert rekonstrukciójának programjával, védett városi közpark jellegével, tájképi, kultúrtörténeti értékeivel. A koncepció nemcsak az épületekkel megváltoztatott park, táj- és városkép problémáját veti fel, de óhatatlanul a megnövekedett forgalmat és igen sok fa kivágását hozza magával.

A Városliget múzeumi negyedként történő megvalósíthatósága érdekében speciális szabályozás készült, ami a budapesti közparkok esetében megengedett 3%-os beépítettség helyett 7%-ot, a max. 7 méteres épületmagasság helyett 25 métert, egy esetben pedig 60 méternél magasabbat is megenged, min. 70% zöldfelületi arány helyett pedig megelégszik 65% zöldfelületi aránnyal. A Liget ilyen mértékű beépítését tájépítészek, műemlékesek, urbanisták, építészek, civil szervezetek (köztük első helyen a Ligetvédők) és velük együtt a budapesti lakók több, mint 75%-a ellenzi. Ezt foglalta össze a Magyar Urbanisztikai Társaság 2014 és 2015-ben rendezett konferenciáinak összefoglaló tanulmánykötete: Mindent a maga helyén, Városliget, Város, Vár címen (további részleteket lásd még az UNESCO-nak és ICOMOS-nak 2017 februárjában elküldött levélben és a http://epiteszforum.hu/galeria/liget-korkep-2018/223838 látványképein).

A Ligetben ugyan már egy ideje elkezdték a munkálatokat, de eddig elsősorban az értéktelen épületek és betonozott felületek bontása történt meg, ami sajnálatosan fakivágásokkal is párosult. Ez mégis egy olyan különleges pillanat, amikor még plusz anyagi ráfordítás nélkül is el lehetne kezdeni a közpark valódi rehabilitációját. Ezt a pillanatot nem szabadna elszalasztani, a történeti park egy jelentős része szerkezetileg most még helyreállítható. Közvélemény kutatások szerint a városlakók elsöprő többsége is ezt az irányt látná szívesen.

A MAGASHÁZAK PROBLÉMÁJA

Jelenleg Budapesten négy helyről tudunk, ahol olyan nagyszabású ingatlanbefektetést terveznek, melyeknek magasház építése is a része. Nemcsak a XI. kerületi Kopaszi gátra terveznek egy 120 méteres toronyházat, de a XIII. kerületben az Árpád hídnál, közel a Dunaparthoz például három helyen is (Agora Budapest projekt (https://hbreavis.com/hu/projektek/agora-budapest/), City Tower Budapest projekt (http://gtc.com.pl/projekt/v-rk-budapest-city-tower-2/), Kreatív City Projekt) összesen hét 60 és 90 méteres toronyház építése van tervbe véve.

A magasházak építésének érdekében úgy a XI., mint a XIII. kerület módosította, a befektetői érdekekhez igazította a Szabályozási Tervét. Területileg ugyan mindegyik kívül esik Budapest világörökség által védett részén, de félő, hogy látványuk mégis hátrányos lehet a világörökség által védett dunai panorámára. A Várból nézve például ezek a tervezett XIII. kerületi toronyházak a Parlament épülete mögötti sziluettben jelennének meg.

RÖVIDEN A ZSIDÓNEGYEDRŐL

A 2013-ban jelzett problémák ma is fennállnak, a fenti három bekezdésben ismertetett védőzónákra vonatkozó helyzettel súlyosbítva. A negyedben zajló folyamatok azonban néhány szempontból speciálisak.

2013 óta sem rendeződött a zsidó negyed u.n. roncsépületeinek sorsa. Ezek egyrészt azok az épületek, többnyire műemlékek, ahol a védettség ellenére 2006-ban elbontották a belső szárnyakat és azóta homlokzati faluk fóliával letakart állapotban várakozik (például Síp utca 8. és 10.), vagy olyan műemlékek, amelyek több mint egy évtizedes kiürített állapot miatt váltak ronccsá. A Dohány utcai zsinagóga közvetlen szomszédságában 2002-ben kiürített Dohány utca 10. például műemléki védelme ellenére óriási pusztuláson és pusztításon ment keresztül azóta. Mára már olyan benyomást kelt, mintha ma ért volna véget a II. világháború.

Igaz ugyan, hogy a negyedben pillanatnyilag megszűntek a nagyarányú bontások és a zsidó negyed a kiürített házak egy részébe beköltöző romkocsmáknak köszönhetően Budapest legnépszerűbb negyedévé vált, de nincs rehabilitációs program, a népszerűséget nem követi a régi épületek felújítása, vagyis ez igen ritka, az utcák rendkívül elhanyagoltak. Sok épület áll üresen, de akkor is, ha romkocsmaként, ifjúsági szállásként működik, nagymértékű az állagromlás.

Félő, hogy rövid időn belül az értékes épületek akár már menthetetlenné is válhatnak. A nagy népszerűségnek köszönhetően kialakult éjszakai élet a szabályozatlanság miatt pedig a lakók életét teljesen ellehetetleníti.

További információért lépjen kapcsolatba ÓVÁS!-sal:
ovasegyesulet@gmail.com

Képek (hacsak másképp nincs feltüntetve) Fejér Martin által / EST&OST, estost.net

Minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll.