Bevezető – Szabó Zsuzsa, a Mardis hongrois de Paris egyik alapító tagja

A Párizsi Magyar Intézet 2014 február végén — az ÓVÁS ! Egyesület kezdeményezésére – eseménysorozatot rendezett „Merre tart Budapest régi zsidó negyede? címmel”.
Először Fejér Martin és Jávor István fotókiállítása Cserba Júlia kurátor rendezésében segített bemutatni a párizsi közönségnek ezt a szép és különleges, egyben veszélyeztetett budapesti negyedet.
Ezt követően a negyed hagyományos életéről, mesterembereiről és emellett új kulturális helyeiről, átalakulásáról szóló dokumentumfilmek járultak hozzá a hely életének jobb megismeréséhez.
Végül, a magyar és francia civil társadalom képviselői és szakértői kerekasztal keretében vitatták meg a negyed aktuális helyzetét és próbálták megvilágítani a negyed jövőjének lehetséges útjait.
A beszélgetésről nem készült felvétel, de úgy gondoltuk, hogy érdekes lenne, ha a résztvevők gondolatait összefoglalva nyoma maradna az ott elhangzottaknak.

A résztvevők

Perczel Anna, építész-városrendező, az ÓVÁS ! Egyesület elnöke és a zsidó negyedről szóló könyv szerzője. Ő volt a szervezője az ÓVÁS ! által 2013-ban készített, az Erzsébetváros zsidó örökségéről szóló könyvnek, melyet a VII. kerületi önkormányzat rendelt és adott ki,
Ladányi János, szociológus, egyetemi tanár, az ÓVÁS ! alapító tagja,
Michel Polge, építész-városrendező a Méltatlan lakások elleni harc Nemzeti Pólusának igazgatója,
Pierre Housieaux, a Történelmi Párizs Védelméért és Megőrzéséért Egyesület elnöke,
Jean-Pierre Frommer, a Párizsi magyar Keddek elnöke,
Szabó Zsuzsanna, a Párizsi magyar Keddek egyik alapítója, a kerekasztal moderátora,
Karinthy Judit, tolmács.

A kerekasztal

Perczel Anna vetített képekkel illusztrálva bemutatta a budapesti zsidó negyed jelenlegi helyzetetét és megfogalmazta az ebből fakadó kérdéseket. Ladányi János a negyed problémáit a lakók nézőpontjából és hosszabb távlatokban közelítette meg. Michel Polge felidézte a 2007-es jelentésében szereplő ajánlásokat, melyeket ICOMOS szakértőként tett látogatása után fogalmazott meg és amelyek továbbra is aktuálisak maradtak. Pierre Housieaux ismertette egyesületének születését és azokat a lépéseket, amelyeket a Marais megőrzése érdekében tettek Párizsban, valamint az aktuális kihívásokat. Jean-Pierre Frommer összefoglalta azokat az akciókat, amelyekkel a Mardis hongrois de Paris.az ÓVÁS ! Budapest zsidó negyedének érdekében tett erőfeszítéseit támogatta.
A konferencia utáni vitában kirajzolódott a civil közösség mozgósításának jelentősége. Ez a mozgósítás Franciaországban sikeres volt és annak ellenére, hogy a magyar helyzet törvényileg, közigazgatásilag, társadalmilag és kulturálisan is teljesen más, a civil megmozdulások ott is az egyik legígéretesebb fegyvernek számítanak. Bátran és állhatatossan kell továbbra is felkelteni a nyilvánosság lelkiismeretét, megtalálni az adódó szövetségeseket a képviselők, befektetők és a védendő negyed lakói között. A határokon túl ívelő szolidaritás is jelentős ütőkártya. Az olyan eseményeknek köszönhetően, mint ami 2014 februárjában Párizsban zajlott, az ilyen együttműködések kiépülhetnek, kiszélesedhetnek, megerősödhetnek és egy kis szerencsével pozitív eredményre vezethetnek.

Perczel Anna építész-urbanista, az ÓVÁS! Egyesület elnöke

10 éve, 2004 áprilisában, néhány építész, szociológus, fotográfus, művészettörténész, újságíró, író, tanár és egyetemi hallgató úgy gondolta, hogy nem nézi tovább tétlenül a régi pesti zsidónegyed rombolását. A negyed védelme érdekében összefogott, ez lett az ÓVÁS! Egyesület.

A történelmileg, építészetileg és kulturálisan is rendkívül értékes negyed — az Andrássy úti világörökségi terület védőzónájaként — 2002 óta „Régi pesti zsidónegyed” néven az UNESCO védelme alatt állt. Paradox módon épp ekkor indult el a lakók kiköltöztetése és ezt követően az épületek bontása, a múlt emlékeinek eltüntetése. A folyamat mögött kiterjedt önkormányzati korrupció húzódott meg és bár 2009-ben a kerület polgármestere börtönbe került, addigra a lakóházak jelentős része már befektetők kezében volt. A negyedre nem készült semmilyen megőrzési vagy rehabilitációs program, a szabályozást egyedül a befektetők érdekeire alapozták, a házak rendbehozásának megkövetelése, anyagi támogatásának biztosítása helyett a kerület vezetői az épületek bontásához adtak szabad utat. A szabályozás jellegét jól érzékelteti a beépítés mértékére vonatkozó szám, a szintterületi mutató. Amíg ez az érték például a történelmi Párizs területére vonatkozóan max. 3, addig ugyanez a történelmi Budapesten 5,5 és 6 lehet. Így Budapesten, a védelem alatt álló zsidó negyedben, ahol a beépítés jellegére a 2-3 közötti érték a jellemző, bontás esetén a jelenleginél kétszer, háromszor többet lehet építeni és kétszer annyit, mint például a Marais-ban. Ez a szabályozás, és ezen belül ez az érték a 2007-es Michel Polge képviseletében lezajlott UNESCO-ICOMOS misszió vizsgálat súlyos elmarasztalása után az új 2008-as szabályozásban is megmaradt és azóta is érvényben van. Azt hiszem, ez önmagában is elég sok mindent megmagyaráz.

Az ÓVÁS! Egyesület fellépése óta ugyan 27 történelmi értékű épület megmenekült a bontástól, de 9-nek közülük csak a homlokzatát hagyták meg. 21 házat viszont teljesen elbontottak. A helyükre nagytömegű, silány épületeket emeltek vagy továbbra is kívánnak emelni.

Mindez Budapest egyik legrégibb és legértékesebb negyedében történt és történik. Abban a negyedben, amelyet zsinagógáinak keleties szépsége, utcáinak jellegzetes hangulata, klasszicista és szecessziós épületei, a tágas udvarok, kertek gyakorisága, átjáróházainak szövevénye kivételes hellyé tesz. A három nagy zsinagóga által meghatározott és a gettó emlékével is együtt élő negyed a pesti és a magyarországi zsidóság központja. A XIX. század elejétől a II. világháborúig Európa egyik legnagyobb zsidó közössége élt itt és ma is itt él a budapesti zsidóság egy jelentős része.

A negyed a történelmi emlékezés helyszíne is. 1944 novemberében a területén alakították ki a budapesti gettót. Az idezsúfolt budapesti zsidókat, közel 70.000 embert, az utolsó pillanatban már nem deportálták, a negyed utcái, házai is megmenekültek. Az emlékezés hivatalos helyszínei mellett így itt minden épület, minden kő is emlékeztet, emlékhelynek számít. Mindaz, ami a több mint 200 éves múltból az üldöztetés, a gettó és az ezt követő államosítás után megmaradt azonban most veszélybe került.

2004-ben elsőként az ÓVÁS! Egyesület hívta fel a figyelmet a zsidó negyed értékeire, veszélyeztetettségére, valóságos védelmének szinte teljes hiányára. Tüntetéseket, sajtótájékoztatókat, nemzetközi konferenciákat, körsétákat, kiállításokat, vetítéseket, koncertet szervezett, kiadványokat adott ki, melyek hatására több civil és szakmai, hazai és nemzetközi szervezet, köztük első helyen a Mardis hongrois de Paris is felemelte szavát a negyed védelméért. Az UNESCO 2007-ben vizsgálatot indított, 2008-ban, 2009-ben és 2011-ben is komoly figyelmeztetésben részesítette a magyar államot a zsidó negyed rombolása, az ide nem illő építkezések, a túlépítés miatt. A negyed jövőjét döntően meghatározó értékvédő szabályozás és az anyagi ösztönzés hiányában, valamint a kialakult műemléki döntéshozatali gyakorlat miatt a káros folyamatok a mai napig nem álltak le.

A legújabb változások:

– 2012-ben váratlanul megszüntették a Kulturális Örökségi Hivatalt, feladatait szétdarabolva három minisztérium között osztották fel. Azóta a világörökséggel a hatáskör nélküli Forster Intézet foglalkozik, feladata a budapesti világörökségi területekkel foglalkozó Gondnokság felállítása, a Kezelési Terv elkészítése és a programalakítás.

– Az UNESCO – ICOMOS 2013. februári újabb missziója továbbra is lesújtó véleménnyel volt a budapesti védőövezetekben zajló változásokról. 2013 évi nyári ülésén az UNESCO Világörökség Bizottsága a megfelelő védelem és szabályozás biztosításáig változtatási tilalom elrendelését kérte a Budapesti Világörökségi Területek védőövezeteire, ezen belül kiemelten a zsidó negyedre. Azóta több mint egy év eltelt, de a világörökséggel megbízott Forster Intézet ezzel és a tevékenységével kapcsolatban a mai napig semmilyen tájékoztatást nem adott és nem tett közre. A változtatási tilalom elrendelése magyar részről nem történt meg.

– A fiatalok és a külföldiek azonban felfedezték a zsidó negyed lepusztultságában is különleges hangulatú utcáit, házait, kertjeit, udvarait, egyben múltját és varázsát. A tíz éve még alig ismert régi pesti zsidó negyed mára az egyik leglátogatottabb városrész lett. Ennek egyik kiváltó oka a 2004 óta megmentett, de hosszú évek óta üresen álló műemlék épületekbe, azok udvaraiba, kertjeibe költözött „romkocsmák” hihetetlen népszerűsége a hazai és a külföldi fiatalság köreiben. Ez ugyanakkor elviselhetetlen terhet jelent az itt élőknek.

– Nagyon szórványosan és csak egy-két helyen, de elindult a régi épületek rendbe hozása és egyetlen egy helyen, az Európai Unió támogatásával felújították a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga előtti utcaszakasz épületeinek egy részét, emellett néhány utca új burkolatot kapott.

Vajon milyen jövő vár a budapesti zsidónegyedre?

Mi történhet a teljesen meggyengített műemlékvédelem árnyékában?

Mi történhet a kezelési terv, rehabilitációs program és támogatási rendszer hiányában?

Mi történhet ilyen körülmények mellett, ha beindul a gazdaság?

Hogyan oldható fel a romkocsmák és a lakók közötti konfliktus?

Mit tehet a mai helyzetben az ÓVÁS! ?

Sok-sok nyitott, megválaszolandó kérdés van természetesen ezen kívül is, amihez talán ez a kerekasztal beszélgetés segítséget nyújthat.

Ladányi János szociológus, az ÓVÁS! Egyesület egyik alapítója

A ma régi pesti zsidó negyednek nevezett városrészt eleinte gyors átalakulások és a lakosság jelentős mértékű instabilitása, majd a holokauszt borzalmai jellemezték. A második világháború után az így keletkezett népességvákuumba áramlott be egy, a korábbinál alacsonyabb státusú és többnyire nem zsidó, egyre magasabb arányban roma származású népesség, ami azután – a még valahogy megmaradt törzsökös lakosság egy részének státusemelkedésén túl – a régebben itt élők egyre nagyobb mértékű elvándorlását okozta. A rendszerváltás után felgyorsult a helyi lakosság elköltözése, és az önkormányzat által rehabilitációnak nevezett amatőr dzsentrifikációs tevékenység már nem csak népességvákuumot, hanem – a nagyszabású bontások miatt – a fizikai környezetet is meghatározó vákuumhelyzetet eredményezett.

Azonban nem csak az változtatta meg a negyed karakterét, amit elbontottak, hanem legalább ilyen mértékben az is, amit építettek. Ez a minden körültekintő terv és elégséges pénz nélkül végrehajtott „rehabilitáció”, ami néhány jelentős műemlék kivételével gyakorlatilag az egész negyedet bontási és építési területnek tekintette, szabad utat engedett mindenféle, gyakran korrupciógyanús befektetői törekvésnek. Amikor azután – a gazdasági visszaesés következtében – a népességvákuum és a fizikai környezetet jellemző vákuumhelyzet mellett, már a befektethető pénzeszközök is elapadtak, megteremtődött a lehetősége annak, hogy a legkülönfélébb kulturális, vallási és városvédő civil kezdeményezések, szórakoztató és vendéglátó vállalkozások nyomuljanak be a keletkezett űrbe. Legjellegzetesebb példái ennek a rövid idő alatt hatalmas népszerűségre szert tevő romkocsmák. A napjainkban megfigyelhető pezsgés korlátait azonban jól mutatják ezen megélénkülés körülményei: félő, hogy sem társadalmi, sem gazdasági, sem környezeti értelemben nem lehet fenntartható a napjainkban kibontakozó megújulás.

Annyi azonban mindenképpen elmondható, hogy a régi pesti zsidó negyedben, napjainkban megfigyelhető megújulás nem a helyi önkormányzat, nem a helyi várostervezés tevékenységének következménye, hanem inkább ezek ellenére vagy a véletlenek szerencsés összejátszása következtében bontakozott ki. A ma oly népszerű szórakozóhelyek még véletlenül sem az elbontott régi házak helyén felépített épületmonstrumokban, hanem gondosan – és sokkal olcsóbban – felújított régi épületekben jött létre.

Félő volt, hogy a „régi pesti zsidó negyed” már csak a zsinagógáival és néhány megmaradt kiemelkedő épületével fog emlékeztetni az egykor volt zsidó negyedre. Mindenek ellenére úgy tűnik, hogy ez a városrész talán megújul. Talán képes lesz arra, hogy a gyökeresen megváltozott körülmények között sokak számára az otthonosság érzetét keltse, és itt a korszerű kultúrának és szórakozásnak erre a városrészre jellemző, korszerű koncentrációja valósuljon meg. „Az Élet él és élni akar”. Ez az, nem több, és nem kevesebb, amiben még reménykedhetünk.

Michel Polge építész-urbanista, ICOMOS szakértő

A misszió, amire 2007-ben felkértek arról szólt, hogy kiderüljön, vajon az UNESCO-hoz érkező bontásokról szóló panaszok összeegyeztethetők-e a Budapesti világörökségi terület védőzónájának státusával vagy nem.

A válasz határozott nem volt. Véleményem szerint az érintett negyedben ezek a bontások többféleképen is károsak voltak:

• tisztán örökségi szempontból, azért, mert meghatározott értéket képviselő épületekről volt szó
• más szempontból: az épületek egyéb értékei miatt fontos volt megjegyezni, hogy könnyen « visszanyerhető / megjavítható» tipológiák szerint épültek, anélkül, hogy a funkcióhoz képest túlépítési vagy szerkezeti minőségi problémákkal találkoznánk
• végül, ezeket az épületeket a bontások során megkérdőjelezhető színvonalú új épületekkel helyettesítették, magasságilag például sokkal kevésbe illeszkedőkkel, ráadásul általában lakatlanokkal, mivel elsősorban « alvó » ingatlanbefektetéseknek szánták őket

Ugyanakkor, senki nem nyílvánította ki, hogy kárt akarna okozni az itteni az örökségnek. A kérdés az, hogy akkor miért történt ez így ?

A válasz az itt folyó városmegújító eszközökkel függ össze. Megállapítást nyert:

1. Budapest kerületeit a városszabályozás — a befektetők vonzása tekintetében — vetélytársakká teszi, így olyan szabályozásról van szó, amiből hiányzik az összefüggéseket figyelembevevő léptékhelyes viszonylat.
2. hiányoznak azok az urbanisztikai/gazdasági eszközök, amik lehetővé tennének egy « nyerő-nyerő » alkut az ingatlanbefektetők és a nyilvánosság ereje között (ez elengedhetetlen eleme a városmegújításnak). Semmi más nem akadályozhatja meg a befektetőket abban, hogy mindent lebontsanak, csak valamilyen támogatási rendszer, például adóengedmény.

Ezért azt javasoltam, hogy inkább ezen a « nyerő-nyerő » rendszeren kellene dolgozni, egy olyan logika mentén vonzva a magánbefektetőket, ahol gazdasági előnyök ellensúlyoznák a tőlük várt erőfeszítést. Egy olyan típusú alkun például, ami arról szólna, hogy « rehabilitálva a meglévő épületeket építsenek lakást, beleértve az olyan bérűeket is, amelyek a kevésbé vagyonosaknak is jók, cserébe jogot nyerve például speciális ÁFÁ-ra és a befektetők számára, akiknek eladják a rehabilitált lakásokat, más pénzügyi előnyökre».

Nyilvánvaló, hogy felül kellene vizsgálni teljes összefüggésében a városrendezési szabályzatot is. Ezzel szemben óvnék egy minden városmegújulási lehetőséget nélkülöző csak örökségvédelemre alapozott városrendezéstől, – több ilyet látunk Európában, mint kellene. Az én gondolatom az volt, hogy az érintett negyedekben indítsunk el egy városnegyedet lendületbe hozó szisztémát, de semmi esetre sem csak örökségvédelmi szempontok alapján. « Megőrizni ezeket a negyedeket és újraéleszteni magánbefektetők által az ott lakók és az újjonan érkezők javára », íme így lehetne összefoglalni azt, amit javasoltam.

Jean-Pierre Frommer elnök : a Mardis hongrois de Paris az Erzsébetváros védelméért

Két nagy időszak volt a jellemző:

• 2007-ben petícióval (felhívással) és levéllel fordultunk az UNESCO Világörökséghez, hogy figyelmeztessük a szervezetet
• 2008-ban — az első eredmények után — koncentrált akciót indítottunk a médiákban

2004 június-július – Florence La Bruyère az Expresse-ben valamint a Liberation-ban megjelent cikkei és az RFI (Radio France International) tudósítások felkeltették a figyelmünket

2004 szeptember — találkozások francia politikusokkal, eredménytelenül

2006 február 22. — az első figyelemfelhívás a Mardis hongrois blogján

2006 vége – Szabó Zsuzsa és Jean-Pierre Frommer találkozása Perczel Annával Párizsban

2007 február 1. – levél küldése az UNESCO Világörökség igazgatójának, Lakatos Andrásnak, Magyarország UNESCO nagykövetének és Nikicser Lászlónak, Magyarország franciaországi nagykövetének

2007 február 5. – levél küldése Pierre Schapira úrnak, Párizs alpolgárnmesterének

Senkitől semmi válasz !

2007 február — az UNESCO Világörökség igazgatójának szóló felhívás aláírási kampányának kezdete, ami végül 408 aláírással zárult, köztük jelentős személyiségekével

2007 április 24. – Francisco Bandarin az UNESCO Világörökség Igazgatójának levele, amelyben jelzi, hogy lépéseket tesz a magyar hatóságok felé 2007 május — a Mentsük meg Budapestet (Sauvez Budapest) weblap létrehozása

2007 május 15. – találkozó a Nemzetközi ICOMOS-szal

2007 május 15. – a Mardis hongrois estje a Zsidó negyedről Perczel Anna és Pierre Housieaux jelenlétében

2007 május – az Erzsébetváros építészeti örökségének védelméért indított petíció elküldése Bandarin úrnak, az UNESCO Világörökség Igazgatójának az addig összegyűlt kb. 108 aláírással., aki ennek hatására levelet írt Lakatos Andrásnak, Magyarország UNESCO nagykövetének kérve, hogy tájékoztassa a negyed helyzetéről

2007 május 25. – találkozó Magyarország UNESCO nagykövetével

2007 június 7. – levél Magyarország Kulturális Örökségvédelmi Hivatalától a Mardis Hongrois-nak, amelyben megköszönik a figyelmet, amelyet e nagyértékű örökség irányában tanusítunk. Egyúttal továbbították annak a levélnek a másolatát, melyet e tárgyban az UNESCO Világörökségnek küldtek

2007 november 5-től 7-ig – Michel Polge ICOMOS szakértő látogatása Budapesten, aki 2007 végén illetve 2008 elején átadta jelentését a magyarországi hatóságnak, történetesen a Magyar Világörökség Bizottságnak, aki ezt közzétette

2008 január 7. – nyílt levél küldése Sólyom Lászlónak a Magyar Köztársaság elnökének, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Demszky Gábornak, Budapest főpolgármesterének, azért hogy lépjenek fel Budapest zsidó negyedének védelme érdekében

2008 január 11. – az Élet és Irodalomban (az újság zárásának pillanatában) leközölték a Magyarország elnökéhez címzett nyílt levelet és a felhívást 313 aláíróval

2008 január 23. – Jean-Pierre Frommer cikke a Le Monde-ban « Állítsák meg Budapest zsidó negyedének bontását!

2008 február – az Élet és Irodalom című irodalmi hetilap cikket közölt Budapest zsidó negyedéről : Cserba Júlia interjúja Jean-Pierre Frommerrel – « Pótolhatatlan európai érték sorsa forog kockán » címmel. A cikknek nagy visszhangja volt, a nemzetközi sajtó részleteket közölt belőle.

2008 március 5. – Budapest főpolgármester helyettesének válaszlevele a Mardis hongrois de Paris elnökének nyílt levelére 2008 június 5. – az Urbanisták Határok Nélkül (Urbanistes Sans Frontiere, USF) által szervezett konferencia a Mardis hongrois de Paris részvételével a Párizsi Magyar Intézetben

2008 július 1-től 10-ig – az UNESCO Világörökség Bizottság ülése Quebecben. Aggodalmukat fejezték ki az építészetileg és városképileg nagyértékű régi épületek folyamatban lévő bontása miatt a védőzóna területén, különösen a « zsidó negyedben ».
Ugyancsak aggodalmukat fejezzék ki a helyükre kerülő kétséges színvonalú új épületek miatt, amelyek mélyrehatóan megváltoztatják a negyed építészeti és városképi arculatát

2009 február 10. – Hunvald György Erzsébetváros polgármesterének letartóztatása, majd bebörtönzése közösségi vagyonnal való visszaélés, korrupció, okirathamisítás vádjával

2009 február 17. – a Mardis hongrois Budapest zsidó negyedének védelméről szóló estje Perczel Annával a Flam’s kávéházban

Ma azt gondoljuk, hogy a negyed védelmének lennének lehetőségei. Michel Polge 2008 év eleji jelentésében feltárta az utakat. Leegyszerűsítve : pénzügyi kezdeményezésekkel kellene a befektetőket a rehabilitáció felé irányítani a bontás ellenében. Ennek érdekében csak akaratra lenne szükség állami szinten. Ezt azonban akadályozza a döntéshozatal rendkívüli szétdaraboltsága, a városrendezés decentralizációja.

Pierre Housieaux, az Association de Paris historique elnöke

A Paris historique (a Történelmi Párizsért) 1963-ban alakult meg hivatalosan. Az elmúlt évben, 2013-ban ünnepelte 50 éves fennállását.
Gyors válaszként született egy drámai helyzetre: a Marais nagy részének eltűnéséről volt szó, melyet akkor egészségtelennek nyilvánítottak, talán hasonlóan ahhoz, ami jelenleg Budapest zsidó negyedében történik. Néhány éleslátású önkéntes úgy határozott, hogy mindent elkövet a Marais bontástól való megmentésére. A helyszínen alkalmazott eszköz újszerű volt, történetesen a Marais-i fesztivál létrehozása, ami változatos kulturális megnyilvánulásaival felhívta a nyilvánosság és a kor politikai felelőseinek figyelmét a negyed történelmi és építészeti gazdagságára.
A majdnem 30 éven keresztül minden évben megrendezett koncertek, színházi előadások, utcai megmozdulások párizsiak és turisták millióit vonzották, akik így megismerték a negyedet és annak értékeit. A nyomásgyakorlás a védett negyedekre vonatkozó Malraux törvény megalkotásához vezetett (A megmentés és a megőrzés terve). Ezzel egyúttal elérték azt is, hogy ez a ma nagyon elismert és látogatott történelmi övezet, a főváros szíve visszakapja mindazt a tiszteletet, amit megérdemel. A negyedet a megmentés és megőrzés terve védi (3. és 4. kerület), melynek a felülvizsgálata épen 2013-ban történt meg. A terv ettől kezdve kiegészül az itt szintén erősen jelenlévő 19. századi örökség védelmével is.
Az Egyesület a negyedben számos helyen, de később Párizs további kerületeiben is, önkéntesekkel támogatott felújítási munkákban vett részt. Egy közismert példa közülük az Egyesület székháza, az Ourscamp-ház a Francois Miron utca 46-ban.

Ma, annak ellenére, hogy megváltoztak a kihívások, továbbra is szükség van az éberségre. A Paris historique most kiterjesztette a tevékenységét a főváros teljes területére és a régió városaira. Fáradhatatlanul őrködik minden építési engedély fölött leleplezve itt és ott is, ha például lift elhelyezésére kerül sor egy XVII. századi lépcsőház terében, rombolásra az u.n. kísérő épületek esetében, melyek inkább rehabilitációt érdemelnének, stb.

Az Egyesület szintén nagyon aktív az örökség iránti figyelemfelhívásban : konferenciák szervezésével, oktatási műhelyekkel, kiállításokkal, nemzetközi konferenciákkal és folytatja az önkéntesek küldését az « elfeledett » helyekre…