Pusztán kora, történeti értéke és egyedülálló volta miatt védelmet érdemelne az egyszintes, tágas udvarú, a 19. század építészeti stílusát őrző patinás ingatlan, a legfontosabb érv azonban az Andrássy út védőzónájában a rendszerváltás óta betöltött világörökségi státusa. A területi védelem ugyanis arról szól, hogy a történelmi városrészekben az építészetileg kevéssé kiemelkedő ingatlanokat is meg kell tartani.

Noha a világörökségi címkét 2002 óta élvezi a Király utca–Csányi utca–Klauzál tér–Klauzál utca–Dohány utca–Károly körút által közrezárt terület, néhány évre rá pedig műemléki jelentőségű területnek nyilvánították, megfelelő törvény híján épített örökségünket semmi nem óvja az Erzsébetvárosban évek óta tartó szisztematikus épületpusztítástól. Pufferzóna ide vagy oda, ha a civilek nem emelik fel idejében a hangjukat az épület megmaradásáért, mára nyoma sincs a százötven éves háznak.

Korábban ugyanis a tulajdonos Autóker Holding Zrt. a ház bontását követően hétemeletes épületkomplexum felhúzására vállalkozott, s erre évekkel ezelőtt meg is kapta az elvi építési engedélyt a kerülettől. A helyieknek és az épített örökség védelmezőinek sikerült meggátolniuk a folyamatot, viszonylag rövid időn belül kivívták, hogy a ház – Erzsébetvárosban egyébként elsőként – megkapja a kerületi védelmet. Bár az ilyen titulust magukénak tudó ingatlanok építészeti arculatát tilos megváltoztatni, az épületvédők sikere mégsem töretlen. A rendelkezés kézhez vételekor világossá vált előttük, hogy az önkormányzat részéről látszatintézkedés történt. A helyi védelem fogalmát frissen bevezető kerületi vezetés határozatának záró soraiban éppen a szóban forgó ingatlant zárja ki a valódi védelem alól, amikor a 2008 májusa utáni eljárásokra fogalmazta meg a tilalmat. Remek támadási felületet adott ez a tény a tulajdonosnak arra, hogy az épület megmaradásáért folytatott perben – hetekkel ezelőtt – megtámadja a helyi védelem intézményét is. A Nagydiófa Egyesület ugyanis már több mint egy éve folytat pert a monstrumberuházásoknak utat engedő Államigazgatási Hivatal ellen. Akár egyféle védelem is elegendő lenne arra, hogy megóvja a ház átalakítását, esetünkben a többszörös védettséget birtokló ingatlan falait az érte indított jogi kereset tartja össze. Bár a per tárgya egyetlen bontásra ítélt épület, a városrész megtartásáért harcolók azt várják, hogyha sikerül kimondatni a törvénysértést, precedens értékű ítélet születik, ami alighanem az egész történelmi negyed sorsára hatással lesz.

Védtelen világörökség

A világörökség egyezmény mint nemzetközi szerződés megkövetelné, hogy olyan építési szabályozás lépjen életbe Belső-Erzsébetvárosban, amely a védett negyed további bontását leállítja. Ez elmaradt, így ha a kerület szabályozási terve megengedi, nincs törvényi akadálya a házak ledózerolásának.

Vélhetően nem túloznak, akik azt állítják, hogy az ezredfordulót követően a második világháború utáni korszak legnagyobb méretű ingatlan- és értékpusztítása kezdődött el Budapest hetedik kerületében. Bő másfél évvel ezelőtt változtatási morató­riumot rendeltek el a kerület házaira, ameddig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elvégzi a körzet teljes épületállományának felmérését. A kerület vezetése vállalta, hogy a szóban forgó értékvizsgálati anyagot beépíti a készülő szabályozási tervébe. A Rehabilitációs szabályozási terv címmel futó tanulmány a múlt év őszére készült el, de ígéretük ellenére a kerület vezetői nem vették figyelembe az örökségvédők javaslatait. Gyakorlatilag zöld utat adtak az évek óta gátlástalanul folyó ingatlanpanamának.

Eddig több mint húsz épületet bontottak le a történelmi negyedben, helyükre jellegtelen, közepes minőségű társasházakat húztak fel. Több tucat ház sorsa most is veszélyben van, de nem csupán a bontás ténye aggasztó: utcák, belső udvarok, átjárók tűnnek el, hovatovább a városrész elveszíti eredeti arculatát. Gyakorlatilag alig látható a valamikori Holló utca, és a Kazinczy utca vele párhuzamos szakasza sem maradt meg.

Alighanem a város legimpozánsabb átjáróudvarát semmisítették meg a Gozsdu udvar átépítésével. A passzázs a századelőn Czigler Győző tervei alapján épült, földszintjén üzletek kínálták portékáikat. Nyoma sincs már a Novák Imre és Gót Jenő által Fleischmann Lipót ezüstműves mester számára épített Holló utcai Ezüstművesháznak, amelyet még a műemlékké nyilvánítása előtt megsemmisített az értékekre fittyet hányó kerületi vezetés.

Simlik a törvény körül

Nem kímélték az 1863-ban Lohr Antal tervei alapján épült Dob utca 27. alatti egyemeletes épületet sem – hogy csak néhányat említsünk a sorból. A Dob és a Király utca műemlék épületei még állnak, de az általuk közrefogott tömbök nagy részét már az új épületek alkotják.

A Belső-Erzsébetvárosban zajló folyamatot a világörökségi címmel összeegyezhetetlennek nevezte tavaly Michel Polge, az UNESCO Budapestre látogató szakértője. Úgy tűnik, ha a régen várt világörökségi törvény nem kegyelmez a városrésznek, semmi nem állja útját a negyed hét éve zajló konzekvens pusztításának. A múlt év februárjáig kellett volna az országnak beszámolnia az UNESCO-nak arról, hogy megteremtette-e a terület értékeit védő műemléki rehabilitáció gazdasági feltételeit. A szervezet szakemberének korábban említett lesújtó véleménye ellenére meglepő fordulat volt, hogy a nemzetközi bizottság határozatában új straté­giai lépéseket üdvözölt, és 2011-re kért újabb állapotjelentést.

Valójában a törvény előkészületein kívül érdemben semmi nem történt az UNESCO által felvázolt stratégiai kérdésekben. Az eredeti tervek szerint 2009-ben a parlament elé került volna a világörökségi törvény tervezete. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium lapunkat arról tájékoztatta, éppen csak kimaradt a tavalyi ügyrendből, s még januárban megvitatják. Nem derűlátók a civilszervezetek sem. Mint mondják, a negyed védelmezői mindössze pár napot kaptak véleményük megfogalmazására. Ha nem módosítják a tervezetet, a megszülető törvény hatályon kívül helyez néhány fontos örökségvédelmi törvényhelyet, ez pedig egyet jelenthet azzal, hogy a védőzónák ügye két szék közt a pad alá esik. Egyebek mellett sérelmezik, hogy a tervezetben a világörökségi egyetemes érték megóvására vonatkozó garanciális szabályok nem érvényesülnek. „A törvénytervezet hátrányosan diszkriminatív a védőövezet tekintetében. A terület fokozottabb óvása helyett megszünteti a védőzónák védelmét, holott a világörökség egyezmény nem tesz különbséget világörökségi helyszín – a magzóna – és védőterület között. A melléklet nem nevezi meg az építésért felelős minisztert, ami a világörökségi területeknek a beépítések általi folyamatos és fokozott használata miatt nem megengedhető”– áll a világörökségi törvénytervezet véleményezésében.

A városrészért harcolók szerint a korrupció melegágya lehet az önkormányzat, a beruházók és a civilek konszenzusán alapuló új törvény.

A Nagydiófa utca 8. számú házban kulturális központot látnának legszívesebben az épület elkötelezett védelmezői. A ház jellege szerint előnyben részesítenék a gyalogos, kerékpáros vagy tömegközlekedést használó közönséget, kizárva ezzel az utca autósforgalmának növekedését és új parkolóhelyek létesítését. Úgy vélik, a negyed utolsó kisvárosias hangulatú háza kiváló tere lehetne egy kulturális központnak, gettómúzeumnak, a történelmi hely szelleméhez illő művészeti galériának, időszakos tárlatoknak, de műtermek kialakítására is alkalmasnak tartják.