Elkelt a “Pest városához” címzett ház

Csordás Lajos, Népszabadság, 2008. július 1.

Az utcai traktus megmarad, a hatalmas telek sorsa még kérdéses

Három klasszicista házat adott el a napokban a Király utcában a VII. kerület az Autóker egyik kft.-jének. A legrégibb kétszáz éves és a közelmúltban lakásfoglalói miatt szerepelt a hírekben. Szomszédja “Zur Stadt Pest” néven fogadó volt. A harmadikat, a legfiatalabbat pedig Hild József tervezte a szabadságharc előtt.

 

Az érdekes történetű régi épületek közé tartozik a 25-ös, a 27-es és a 29-es számú ház a Király utcában. Mindegyik elmúlt már százhatvan éves, ily módon arculatukban őrzik az utca kiépülésének korát, a XIX. század első felét. E három klasszicista házat most egy csomagban vásárolta meg az Autóker. Értékesítésük évek óta zajlik, 2005-ben egyszer már eladta őket a VII. kerület, akkor még pályázat nélkül. Csupán azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonos két éven belül megegyezik a lakókkal a kiköltözésről, megfelelő csereingatlant vagy kártérítést ajánlva. Ez végül is a két év alatt nem történt meg, így tavaly decemberben ezt a korábbi adásvételi szerződést kénytelen volt felbontani az önkormányzat a Király 27. Kft.-vel, s pályázatot kiírni, melynek nyertese immár az Autóker egyik projektcége, a Király Development Kft. lett.

Mint Hunvald György polgármestertől megtudtuk, a cég 1,7 milliárd forintot áldoz a három ingatlan megszerzésére: ebből 600 milliót a kerület kap, a többit pedig a kiköltöztetendő bérlők kártalanítására fordítják.

Az Autóker épp mostanában készül el a közeli Gozsdu udvar felújításával, s az alapján úgy ítéljük, látványos renoválás várható a három régi épületen. Nem maradnak tehát érintetlenül, ami alatt nemcsak azt értjük, hogy végre megújítják őket, hanem azt is, hogy udvari traktusaikban bizonyára lesznek új beépítések. Kérdés, hogy az épp most készülő kerületi műemléki kezelési terv mit enged majd meg a beruházónak, mit tehet a házak udvaraival? Az biztosnak látszik például, hogy a történelmi telekszerkezet megőrzése miatt például nem lehet egybenyitni őket egymással. Az meg nem is kérdés, hogy az utca felőli épületrészeknek meg kell maradniuk, ezek ugyanis a legértékesebb, legkorábbi traktusai a házaknak.

Például a középső ház, a 27-es, melyet “Zur Stadt Pest” háznak is neveztek, azért is érdekes, mert a kapuja fölött, az első emeleti erkély vasrácsában még ott indázik a névadó felirat. Még fölismerhetők a két szélén a díszítésül szolgáló szárnyas marsallbotok is, e tipikus klaszszicista jegyek. Nagyon régi tehát ez a “cégér”. Valószínűleg már 1835-ben is ott lehetett, amikor a Honművész című közlöny emlegette a házat, arról írván, hogy “Gautier József lovagművészeinek és kötéltánczosainak társasága Posonból Pestre érkezvén júl. 12-én kezdé meg mutatványait a’ király utszában Puphka urnak Pest városa czimerű házában…” Hogy “lovagművészek” léphettek fel itt, azt az sejteti, hogy igen nagy udvar állhatott itt rendelkezésre. És ugyan 1893-ban körbeépítették, ma is nagy – épp ez (ti. a beépíthetősége) lehet az egyik értéke az ingatlannak befektetői szemmel, de ez a méret egyben történeti értéke is. Vajon melyik szemlélet győzedelmeskedik majd? Az udvari körszárny valószínűleg sem így, sem úgy nem marad meg. Mint mondtuk, nem is azonos korú és értékű az utca felőli, korai szárnnyal, amelyen töredékeiben még megtalálható szinte minden a reformkorból: a kerékvetők, a kapualj dór oszlopai, a vörös márvány körlépcső, néhány eredeti öntöttvas korlátpálca is akad, s látszanak a körfolyosókat egykor tartó vörös márványkonzolok (bár mind törött, a folyosókat már nem is ezek tartják).

És vajon itt maradhat-e a felújítás után a ház mai nevezetessége, a Berényi-féle jelvényműhely, az “Első Magyar Tűzzománc és Jelvénygyár”, mely ötven éve az egyik utcai üzlethelyiség bérlője? A kis üzlet tulajdonosa a korábbi vevővel véget nem érő pert folytatott a maradásért. De most új vevő és új helyzet állt elő. Egyébként a helyhez ragaszkodás nem jellemző a lakók körében: nyolcvan százalékuk távozna egy megfelelő cserelakásért.

Érdekes a másik két ház is. A 25-ös a legrégebbi mindhárom közül, kétszáz éves. Két udvara közül a hátsó, melyet jelenleg az illegális lakásfoglalók elől elfalaztak, a XIX. század végén épült. Ennek helyére valószínűleg új beépítés kerülhet. A 29-es a legfiatalabb épület a trióból, de még ez is 1848 előtti: Hild József tervezte 1843-ban. Reméljük, az új tulajdonosok tiszteletben tartják a korukat, s örömteli lesz a megújulásuk.

Úgy tudjuk, néhány másik Király utcai épületről is döntés született: a 11., 15., 21., 49., 55. szám alattiakat nem befektetőnek adja el az önkormányzat, hanem a lakók vehetik meg a lakásokat, s talán sikerül megfelelő finanszírozási lehetőséget is biztosítani ahhoz, hogy maguk újítsák fel házaikat.