A sárga csillag

A sárga csillag

A magyar kormány 1944. március 31-én hozott 1240/1944. ME sz. rendelete, amely április 5-én lépett életbe, kötelezővé tette az 1941. augusztusi ún. harmadik zsidótörvény szerint zsidónak tekintendő magyar állampolgárok számára a sárga csillag viselését. “A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden 6. életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól látható – varrással 10x10 cm átmérőjű szövet-, selyem vagy bársonyanyagból készült, “kanárisárga színű”, hatágú csillagot viselni.” A rendelet alól a keresztény vallású, de származási alapon zsidónak számító polgárok sem mentesültek, csak azok, akiknek a házastársa nem minősült zsidónak.

A hatágú csillag (hexagramma, Dávid-csillag) eredetileg nem volt kizárólag zsidó jelkép: Indiában és az iszlám világban is előfordult kultikus célú alkalmazása. Magyarországon az első feljegyzések Mátyás király korára teszik felbukkanását a zsidó közösségek zászlóin, jelvényein. A hatágú csillagot, amely a bevett értelmezés szerint a teremtett világ teljességét szimbolizálta, különböző színekben ábrázolták. Ugyanakkor a sárga (vagy más színű, pl. piros kör) színű ruhadarabok, kiegészítők, fejfedők megkülönböztető jellegű viselése már a középkortól jellemzően a zsidók számára előírt öltözék volt Európa számos országában.

A Dávid-csillag általános zsidó jelképpé csak a 19. század második felében vált Európában. Számos történész úgy véli, hogy a szekularizálódó, asszimilálódó zsidó közösségek a hatágú csillagban találták meg azt a jelképet, amelynek nem volt igazán vallásos tartalma, ellentétben például a menórával, mégis utal a történelmi hagyományra és közösségre. Theodor Herzl, a cionista mozgalom alapítója Die Welt c. 1897-ben indult lapjának borítóján is ez a jelkép tűnik föl.

A modern politikai antiszemitizmus jellegzetes tézise volt a 19. század utolsó harmadától, hogy a zsidók éppen azért jelentenek alattomos veszélyt az ún. népközösségekre, mert nyelvükben, kultúrájukban látszólag asszimilálódtak a befogadó nemzethez. Vallási jegyeik, szertartásaik, sajátos életvitelük elhalványulásával párhuzamosan megkülönböztethetetlenné, felismerhetetlenné, láthatatlanná váltak, miközben – az antiszemiták gyanúja és meggyőződése szerint – a többséggel szemben ellenséges zsidó identitásukat az asszimiláció leple alatt változatlanul megőrizték. Wilhelm Marr német író, a német politikai antiszemitizmus egyik első képviselője (maga az antiszemitizmus szó is az ő nyelvi leleménye) ezért már az 1870-es évek közepén fölvetette, hogy a zsidókat már nem vallási, hanem faji alapon kell meghatározni,és eképpen kell őket elkülöníteni a többségi társadalomtól.

A náci Németország az 1930-as években sorban hozta a zsidókat korlátozó, jogfosztó, faji alapon nyugvó törvényeket. A zsidók megkülönböztető jeggyel történő megbélyegzése, újbóli láthatóvá tétele a II. világháború kitörése után került a náci fajvédelmi politika eszköztárába. Lengyelország lerohanása után, 1939 novemberében hozták azt a rendelkezést, amely az általuk megszállt területeken előírta a zsidónak minősítettek számára a sárga csillag viselését. A Harmadik Birodalom területén ez csak 1941 szeptembe- rétől vált kötelezővé. A zsidók megjelölése, majd gettóba kényszerítése az elpusztításuk előjátéka volt.

1938 és 1944 között a magyar országgyűlés és közigazgatás három törvényt és számtalan rendeletet hozott a magyarországi zsidók korlátozására. A sárga csillag viselését Magyarországon a német megszállás után kinevezett Sztójay-kormány rendelte el. Tíz nappal a rendelet hatályba lépése után április 14-én rendelkezett a magyar kormány a zsidók vagyonának számbavételéről és elkobzásáról. Másnap, április 15-én kezdődött a sárga csillag viselésére kötelezettek gettóba hurcolása, elsőként Sátoraljaújhelyen. Április 16-án, pészah napján megkezdték a tömeges gettósítást az ún. I. zónába tartózó Észak-Erdélyben és Kárpátalján. A gettókba zárt zsidók deportálása alig egy hónappal később, május 14-én kezdődött. Az első transzportok Munkácsról és Nyíregyházáról indultak.

Önkénteseket keresünk!

1944. június 21-én sárga Dávid-csillag jelent meg annak a közel 2000 budapesti háznak a kapuja fölött, amelyeket a város zsidó lakosságának kényszerlakhelyéül jelöltek ki.

Az OSA Archívum a Csillagos házak programmal www.csillagoshazak.hu a kilakoltatás hetvenedik évfordulóján, 2014. június 21-én a még álló mintegy 1600 ház mai lakóival, valamint a múlt megismerése iránt elkötelezett polgárokkal közös megemlékezést szervez.

Ennek a nagyszabású tervnek a megvalósításához önként jelentkezőket várunk, akik vállalják, hogy személyesen szerepelnek – az akár csak jelképes jellegű – megemlékezéseken, vagy segítenek megszervezni azokat az egyes házak elé. Önkéntesként várjuk az egykori érintettek leszármazottait, a házak mai lakóit, vagy olyan külsős szervezőt, aki fontosnak érzi a részvételt egy civil kezdeményezésben. Elgondolásunk szerint a megemlékezések kora délelőttől késő estig, többnyire a házak előtt, lehetőleg az ott lakók részvételével zajlanak. Az események méltó megtervezésében elsősorban a közreműködők invenciójára számítunk.

A nyilvános, rövid megemlékezés többféle formát ölthet; az 1944-es eredeti rendelet szövegének felolvasását éppúgy, mint egy zenemű előadását vagy egy egyszerű emléktábla elhelyezését is.

Szeretnénk, ha egyetlen ház sem maradna ki a megemlékezésből, ezért aktív közreműködésre bátorítjuk Önt is, és arra bíztatjuk, hogy látogasson el a program honlapjára (www.csillagoshazak.hu), ahol a történeti háttérről és a június 21-i tervekről is részletesen tájékozódhat.

A jelentkezéshez nem kell mást tennie, mint a fenti címen szervezőként regisztrálni.

További kérdéseit a rothmangabi@csillagoshazak.hu e-mail címen, vagy a 327-3250 telefonszámon várjuk.